V.
Elena az ajtó fedezékéből
nézte az alakot, aki éppen az ablakon keresztül készült
behatolni. A lány még a levegőt is óvatosan vette. A pulzusa az
egekbe szökött, de próbálta nyugtatni magát. A fekete alaknak
végre sikerült feltörnie a zárat és kinyitva az ablakot,
belépett az étkezőhelyiségbe. Elena még kivárt. Tudni akarta,
ki ez az ember és mire készül. Az alak a zseblámpájával
világított. Elindult az öltözők irányába. Elena tökéletesnek
látta az időt, hogy előbújjon és kövesse. Az alak belépett az
öltözőbe, és amikor az ajtóval szemben lévő tükörre
világított, láthatóvá vált az arca...
Lucas felriadt, amikor a mobiltelefonja sms érkezését jelezte. Hátranézett. Mary nem kelt fel a hangra. A nyomozó felült az ágyon, kidörzsölte a szeméből az álmot, majd a kezébe vette a mobilját és megnyitotta az üzenetet. Hirtelen felpattant, összeszedte a ruháit és 5 perc múlva már kabátban hagyta el a hotelszobát.
Mikor az étteremhez ért, odabent sötét volt, az ajtót pedig tárva-nyitva találta. Elővette a fegyverét, kibiztosította és az elemlámpával együtt maga elé tartva óvatosan belépett az étkezőhelyiségbe. Ekkor egy halk hang ütötte meg a fülét.
- Steven, ő már elment. A lámpát.
Lucas felismerte a hangot. Felkapcsolta a villanyt, és odarohant a bárpult mögött fekvő Elenához.
- Jézusom, Elena, téged meglőttek! - kiáltotta ijedten, amikor meglátta a lány vérző karját. Egy szempillantás alatt elővette a mobilját és mentőt hívott, majd levette a nadrágszíját és igyekezett valamiféle szorítókötést eszkábálni belőle. - Elena, nézz rám! El ne ájulj! Le ne hunyd a szemed! Csak engem nézz! Elena beszélj hozzám! Ki volt az? Ki lőtt meg?
- John. John Bolton.
- Tessék?
- Elfutott, amikor meghallott egy szirénát a környéken. - nyögte a lány. Lucas ismét elővette a telefonját.
- Jim, adjatok ki körözést John Bolton ellen a Barry Flynn ügy kapcsán. Az étteremből menekült el. Fegyver van nála. Veszélyes lehet.
- Oké, Steve. - hangzott a válasz, majd a nyomozó újra a karjában fekvő lányra koncentrált, aki közben elájult.
- Elena, ébredj! Hol a francban van már az a rohadt mentő? - nézett kétségbeesetten az ajtó irányába, mire végre feltűnt a villogó fény. - Elena itt a segítség, csak egy kicsit tarts ki még...
Lucas fel-alá járkált a műtő előtt. Cyntia próbálta megnyugtatni a fiát, bár ő maga is nagyon ideges volt.
- Stevie semmi baj nem lesz. Még időben rátaláltál.
- De már másfél órája bent vannak, mi a fene tart ennyi ideig?
- Fiam, te tudod a legjobban, hogy egy lőtt seb nem játék. Ülj le mert én is beleszédülök abba, ahogy járkálsz.
Mary két műanyag pohár kávéval a kezében tért vissza. Az egyiket átnyújtotta Cyntiának, a másikkal pedig Lucashoz lépett oda.
- Igyál ebből egy kicsit és ülj le egy percre. Attól, hogy itt járkálsz, nem mozdítasz előre semmit. Biztosan semmi gond nem lesz Elenával. Vállsérülésbe még nem halt bele senki.
- De ő nagyon sok vért veszített. - szólt egy kicsit ingerültebben a nyomozó, majd azonnal meg is bánta. - Ne haragudj Mary, csak ideges vagyok. Idd csak meg nyugodtan a kávét, én most éppen elég ébernek érzem magam.
A lány bólintott, majd leült Cyntia mellé és belekortyolt a forró italba. Ekkor végre kinyílt a műtő ajtaja. Az orvos lehúzva a kesztyűit, még beszélt néhány szót az asszisztensével, Lucas pedig már ott is termett mellette. A nyomozót Cyntia és Mary követte szorosan.
- Doktor úr, mondjon valamit! Sikerült a műtét? Hogy van Elena? Rendbe jön? - bombázta Lucas a kérdéseket az orvos felé.
- Igen, a lövedéket sikeresen eltávolítottuk. Elég szerencsétlenül fúródott a vállába. Szét is roncsolódott. Beletelik egy kis időbe, de Miss Lane tökéletesen rendbe fog jönni.
- Hála az égnek. - sóhajtott fel Cyntia.
- Bemehetek hozzá? - kérdezte Lucas.
- Igen, de most egyelőre csak ön és csak öt percet engedélyezek. Engedelmükkel, rám vár némi papírmunka. A lövedéket majd átadjuk Önöknek felügyelő úr, gondolom szüksége van rá. - válaszolta az orvos, majd intett egy nővérnek, hogy kísérje be az izgatott Lucast a kórterembe, ahová időközben Elenát már áthelyezték.
A nővér óvatosan nyitott be az ajtón. Lucasnak a lelkére kötötte, hogy ne zaklassa fel a beteget és öt percnél tovább ne legyen vele, hiszen még nemrég ébredt fel az altatásból. A nyomozó bólintott, majd amikor a nővér elment, belépett a szobába. Lassan odalépett a lány ágyhoz, odahúzott egy széket, leült és óvatosan megfogta Elena kezét. A lány kinyitotta a szemét és a férfira nézett.
- Steven.
- Itt vagyok. De ne nagyon beszélj. Elkaptuk Boltont. Jim éppen most puhítja. Mindent be fog vallani. A stukkerét is megtaláltuk. A lövedék is megvan a válladból. Barry Flynn meggyilkolásáért és az ellened elkövetett gyilkossági kísérletért fog felelni a bíróság előtt.
- De az nem... - nyögött a lány, de Lucas belefojtotta a szót.
- Ne beszélj, pihenned kell. Annyira aggódtam miattad. Meg kell vallanom neked, hogy talán még sosem féltem ennyire, mint az elmúlt két órában. Azt hittem, hogy meghalsz. De az orvos azt mondta, hogy tökéletesen fel fogsz épülni, csak időbe telik. Anya is itt van és Mary is, de őket nem engedte be az orvos. Holnap Federicoék is bejönnek hozzád. Elena még egyszer ne csinálj ilyet kérlek. Egyedül maradsz a tett színhelyén este. Ez nagyon veszélyes. Sőt, talán jobb is lenne, ha felhagynál ezzel az egész nyomozósdival. Nem akarom, hogy még egyszer kockáztasd az életedet. El sem tudod képzelni mit éreztem, amikor megláttalak a bárpult mögött vérző karral. Az elmúlt két órában pedig tudod én mindent felidéztem. Minden együtt töltött időt a megismerkedésünk óta. Emlékszem, először még gyanús is voltál nekem. - mosolygott Lucas, miközben még mindig Elena kezét fogta. - Aztán kiderült a titkod. Nagyon meglepődtem, amikor Jim tálalta a sztorit, miszerint te már több bűnügyet is felderítettél. Szinte hihetetlen. De most láthatod, hogy ez milyen veszélyekkel jár. Talán tényleg meg kellene gondolnod, hogy felhagyj ezzel a dologgal. Én...
- Ne süketelj. - mondta halkan a lány.
- Hogy mit ne csináljak? - lepődött meg Lucas.
- Ne süketelj felügyelő. - ismételte a lány, bár nehezére esett a beszéd, mert a feje még mindig kóválygott. - Valamit mondanom kell. De nincs erőm a szavadba vágni.
- Elena most inkább ne beszélj. Majd később elmondod.
- Most kell elmondanom. Ez nem jó így. A cseresznye... - a lány megpróbált felülni, de Lucas nem engedte neki.
- Nyugodj meg. Az ügy lezárva. Elkaptuk a tettest. Talán lázálmod van.
- Nem. A cseresznye. Nem csak ő. Ő is...
Ekkor belépett a kórterembe az orvos.
- Felügyelő úr, most már tényleg hagyja pihenni a beteget. Jöjjön velem, átadom az eltávolított lövedéket...
Lucas felriadt, amikor a mobiltelefonja sms érkezését jelezte. Hátranézett. Mary nem kelt fel a hangra. A nyomozó felült az ágyon, kidörzsölte a szeméből az álmot, majd a kezébe vette a mobilját és megnyitotta az üzenetet. Hirtelen felpattant, összeszedte a ruháit és 5 perc múlva már kabátban hagyta el a hotelszobát.
Mikor az étteremhez ért, odabent sötét volt, az ajtót pedig tárva-nyitva találta. Elővette a fegyverét, kibiztosította és az elemlámpával együtt maga elé tartva óvatosan belépett az étkezőhelyiségbe. Ekkor egy halk hang ütötte meg a fülét.
- Steven, ő már elment. A lámpát.
Lucas felismerte a hangot. Felkapcsolta a villanyt, és odarohant a bárpult mögött fekvő Elenához.
- Jézusom, Elena, téged meglőttek! - kiáltotta ijedten, amikor meglátta a lány vérző karját. Egy szempillantás alatt elővette a mobilját és mentőt hívott, majd levette a nadrágszíját és igyekezett valamiféle szorítókötést eszkábálni belőle. - Elena, nézz rám! El ne ájulj! Le ne hunyd a szemed! Csak engem nézz! Elena beszélj hozzám! Ki volt az? Ki lőtt meg?
- John. John Bolton.
- Tessék?
- Elfutott, amikor meghallott egy szirénát a környéken. - nyögte a lány. Lucas ismét elővette a telefonját.
- Jim, adjatok ki körözést John Bolton ellen a Barry Flynn ügy kapcsán. Az étteremből menekült el. Fegyver van nála. Veszélyes lehet.
- Oké, Steve. - hangzott a válasz, majd a nyomozó újra a karjában fekvő lányra koncentrált, aki közben elájult.
- Elena, ébredj! Hol a francban van már az a rohadt mentő? - nézett kétségbeesetten az ajtó irányába, mire végre feltűnt a villogó fény. - Elena itt a segítség, csak egy kicsit tarts ki még...
Lucas fel-alá járkált a műtő előtt. Cyntia próbálta megnyugtatni a fiát, bár ő maga is nagyon ideges volt.
- Stevie semmi baj nem lesz. Még időben rátaláltál.
- De már másfél órája bent vannak, mi a fene tart ennyi ideig?
- Fiam, te tudod a legjobban, hogy egy lőtt seb nem játék. Ülj le mert én is beleszédülök abba, ahogy járkálsz.
Mary két műanyag pohár kávéval a kezében tért vissza. Az egyiket átnyújtotta Cyntiának, a másikkal pedig Lucashoz lépett oda.
- Igyál ebből egy kicsit és ülj le egy percre. Attól, hogy itt járkálsz, nem mozdítasz előre semmit. Biztosan semmi gond nem lesz Elenával. Vállsérülésbe még nem halt bele senki.
- De ő nagyon sok vért veszített. - szólt egy kicsit ingerültebben a nyomozó, majd azonnal meg is bánta. - Ne haragudj Mary, csak ideges vagyok. Idd csak meg nyugodtan a kávét, én most éppen elég ébernek érzem magam.
A lány bólintott, majd leült Cyntia mellé és belekortyolt a forró italba. Ekkor végre kinyílt a műtő ajtaja. Az orvos lehúzva a kesztyűit, még beszélt néhány szót az asszisztensével, Lucas pedig már ott is termett mellette. A nyomozót Cyntia és Mary követte szorosan.
- Doktor úr, mondjon valamit! Sikerült a műtét? Hogy van Elena? Rendbe jön? - bombázta Lucas a kérdéseket az orvos felé.
- Igen, a lövedéket sikeresen eltávolítottuk. Elég szerencsétlenül fúródott a vállába. Szét is roncsolódott. Beletelik egy kis időbe, de Miss Lane tökéletesen rendbe fog jönni.
- Hála az égnek. - sóhajtott fel Cyntia.
- Bemehetek hozzá? - kérdezte Lucas.
- Igen, de most egyelőre csak ön és csak öt percet engedélyezek. Engedelmükkel, rám vár némi papírmunka. A lövedéket majd átadjuk Önöknek felügyelő úr, gondolom szüksége van rá. - válaszolta az orvos, majd intett egy nővérnek, hogy kísérje be az izgatott Lucast a kórterembe, ahová időközben Elenát már áthelyezték.
A nővér óvatosan nyitott be az ajtón. Lucasnak a lelkére kötötte, hogy ne zaklassa fel a beteget és öt percnél tovább ne legyen vele, hiszen még nemrég ébredt fel az altatásból. A nyomozó bólintott, majd amikor a nővér elment, belépett a szobába. Lassan odalépett a lány ágyhoz, odahúzott egy széket, leült és óvatosan megfogta Elena kezét. A lány kinyitotta a szemét és a férfira nézett.
- Steven.
- Itt vagyok. De ne nagyon beszélj. Elkaptuk Boltont. Jim éppen most puhítja. Mindent be fog vallani. A stukkerét is megtaláltuk. A lövedék is megvan a válladból. Barry Flynn meggyilkolásáért és az ellened elkövetett gyilkossági kísérletért fog felelni a bíróság előtt.
- De az nem... - nyögött a lány, de Lucas belefojtotta a szót.
- Ne beszélj, pihenned kell. Annyira aggódtam miattad. Meg kell vallanom neked, hogy talán még sosem féltem ennyire, mint az elmúlt két órában. Azt hittem, hogy meghalsz. De az orvos azt mondta, hogy tökéletesen fel fogsz épülni, csak időbe telik. Anya is itt van és Mary is, de őket nem engedte be az orvos. Holnap Federicoék is bejönnek hozzád. Elena még egyszer ne csinálj ilyet kérlek. Egyedül maradsz a tett színhelyén este. Ez nagyon veszélyes. Sőt, talán jobb is lenne, ha felhagynál ezzel az egész nyomozósdival. Nem akarom, hogy még egyszer kockáztasd az életedet. El sem tudod képzelni mit éreztem, amikor megláttalak a bárpult mögött vérző karral. Az elmúlt két órában pedig tudod én mindent felidéztem. Minden együtt töltött időt a megismerkedésünk óta. Emlékszem, először még gyanús is voltál nekem. - mosolygott Lucas, miközben még mindig Elena kezét fogta. - Aztán kiderült a titkod. Nagyon meglepődtem, amikor Jim tálalta a sztorit, miszerint te már több bűnügyet is felderítettél. Szinte hihetetlen. De most láthatod, hogy ez milyen veszélyekkel jár. Talán tényleg meg kellene gondolnod, hogy felhagyj ezzel a dologgal. Én...
- Ne süketelj. - mondta halkan a lány.
- Hogy mit ne csináljak? - lepődött meg Lucas.
- Ne süketelj felügyelő. - ismételte a lány, bár nehezére esett a beszéd, mert a feje még mindig kóválygott. - Valamit mondanom kell. De nincs erőm a szavadba vágni.
- Elena most inkább ne beszélj. Majd később elmondod.
- Most kell elmondanom. Ez nem jó így. A cseresznye... - a lány megpróbált felülni, de Lucas nem engedte neki.
- Nyugodj meg. Az ügy lezárva. Elkaptuk a tettest. Talán lázálmod van.
- Nem. A cseresznye. Nem csak ő. Ő is...
Ekkor belépett a kórterembe az orvos.
- Felügyelő úr, most már tényleg hagyja pihenni a beteget. Jöjjön velem, átadom az eltávolított lövedéket...
