II.

- Gyógyszertúladagolás - mondta a halottkém Lucasnak, miután megvizsgálta Barry Flynn holttestét. - A fiú túl sok gyógyszert vett be. A boncolás reméljük azt is elárulja, hogy mit.
- De miért? Öngyilkosság? Egy verseny előtt? Ennek semmi értelme. Véletlen baleset? - tanakodott a felügyelő.
- Az már az Ön dolga, hogy ezt kiderítse. - mondta az orvos, majd intett, hogy vihetik a testet.
- Várjanak. - intett Elena, majd odalépett a halotthoz és megnézte a száját anélkül, hogy hozzáért volna Barryhez. - Az ott egy kis cseresznye maradék. - mutatott a megfelelő helyre. Az orvos is megnézte, majd bólintott.
- Valóban az. - nyilván cseresznyét evett a halála előtt. - vonta meg a vállát, aztán intett Lucasnak és a halottszállítókkal együtt elhagyta az éttermet.
- Miért evett cseresznyét? - csodálkozott Elena.
- Nem tudom, biztos megkívánta. Miért olyan fontos ez? - nézett rá Lucas a fejét vakargató lányra.
- Azért mert főzni készült. Előtte nem eszünk és nem iszunk semmit, mert kóstolnunk kell majd. Az egyetlen, amit főzés előtt iszol, az egy korty száraz pezsgő, mert az semlegesíti az ízeket a szájban. Ezáltal jobban érzed majd az ízeket és az illatokat is. Na de cseresznye....
- Értem. - pislogott Lucas. - Gondolod, hogy ennek jelentősége van?
- Még nem tudom.
- Egyelőre én azt nem értem, hogyan került az a sok gyógyszer a szervezetébe. Utána kell nézni, hogy szedett-e rendszeresen valamit.
- Talán van itt olyan, aki ismerte őt közelebbről. Mondjuk az egyik versenyző. - mondta Elena.
- Igen. Mindegyiküket megkérdezem. - válaszolta Lucas.
Közben Cyntia és Mary lépett oda hozzájuk. Mary belekarolt Lucasba de közben Elenát tartotta szemmel.
- Stevie most itt kell maradnunk? - kérdezte unott hangon.
- Nektek nem muszáj. De nekem maradnom kell, amíg lezárom a dolgot. Valószínűleg csak véletlen baleset. Nem fog sokáig tartani.
- Én maradok kisfiam. És Mary is. Nem mehetünk haza. Nem hagyunk itt téged. - mondta határozottan Cyntia.
- Anya ez teljesen felesleges.
- Nem kisfiam. Megvárunk.
- Nekem mindegy, ahogy akarod. De akkor légy szíves ne nagyon mászkáljatok. Üljetek le, beszélgessetek, vagy ilyesmi.
- Persze. Nem leszünk a lábad alatt. - bólintott Mrs. Lucas, majd Elenához fordult. - Van már valami ötleted Elena?
- Én igazán nem akarok beleszólni a fiad munkájába. - emelte fel védekezőleg a kezeit a lány.
- Azért ha valami eszedbe jut, nyugodtan mondd el neki. Szerintem nem baleset volt. Valaki lehet, hogy meggyilkolta. - bólogatott az asszony.
- Jaj anya. Túl sok krimit olvasol mostanában. Nem szabad ilyen elhamarkodott kijelentéseket tenni.
- De hát akkor miért halt meg?
- Majd kiderítem anya, de nem kell mindenben gyilkosságot látni.
- Kisfiam, hiszen te vagy a nyomozó. Aki állandóan gyilkossággal találkozik. - értetlenkedett Cyntia.
- Valóban gyakran van dolgom gyilkossággal, de attól ez még lehet baleset. Na menjetek szépen és Maryvel igyatok egy teát. Tudnak inni valahol egy teát, Elena? - fordult a közben a gondolataiba merült lány felé.
- Hogy?Ja persze. Mindjárt szólok Federiconak.
- Köszönöm. - mondta Lucas, Elena pedig az étterem tulajdonosához vezette Cyntiát és Lucas barátnőjét. Fede mosolyogva ültette le őket a bárpulthoz és máris nekilátott a vízforralásnak.
Lucas eközben egy félre eső asztalhoz hívta a kilenc versenyzőt és leültette őket, majd Elenához fordult.
- Te is akarod követni az eseményeket?
- Csak ha nem zavarlak. - válaszolta a lány.
- Ne csináld ezt. - nézett rá a felügyelő kissé dühösen.
- Jól van. Igen, szeretném hallani, hogy mit mondanak. Igazából a zsebkendő miatt.
- Milyen zsebkendő?
- Majd utána elmondom. - válaszolta Elena. Lucas nézte őt egy pillanatig, aztán odalépett a versenyzőkhöz.
- A nevem Steven Lucas felügyelő. A Scotland Yard nyomozója vagyok. Csak néhány kérdésem lenne Barry Flynnel kapcsolatban. Önök közül ismerte valaki esetleg közelebbről Mr. Flynnt?
- Én igen. A barátom volt. - válaszolta egy fiatal fiú.
- Szabad a nevét?
- Kevin Brightmore vagyok.
- Rendben, Mr. Brightmore. Szeretnék önnel négyszemközt beszélni. A töbieket kérném, hogy addig várjanak türelmesen. Köszönöm. - bólintott Lucas, majd Brightmoreal és Elenával együtt bevonultak Federicoék irodájába.
Lucas és Brightmore leültek egymással szemben az íróasztalhoz, Elena azonban csak megállt a felügyelő mellett.
- Tehát Mr. Brightmore. Honnan ismerte Mr. Flynnt? - kérdezte Lucas.
- Még a szakácsiskolából. Osztálytársak voltunk. Jó barát volt. És remek szakács. Nagy jövő állt előtte. Hihetetlen, hogy halott. - válaszolta Kevin elcsukló hangon.
- Részvétem. Mr. Brightmore, a barátja szedett valamilyen gyógyszert?Úgy értem, állandó jelleggel.
- Igen, szívpanaszai voltak. Digitáliszt kellett szednie, vagy ilyesmit. Örökletes dolog volt nála, de gyógyszerrel kezelhető. Azt mondta az orvos, hogy hosszú élete lehet, ha betartja a kezelést. Gondolják, hogy mégis ebbe halt bele?
- Egyelőre nem tudunk semmi biztosat. A vizsgálatok majd kiderítik. - válaszolta Lucas. - A barátja kiegyensúlyozott volt?
- Persze. Ő nyugodt srác volt.
- Voltak nki munkahelyi, vagy magánéleti problémái?
- Kinek nincsenek. - vonta meg a vállát Brighton. - De ez miért fontos?
- Csak rutin kérdések. - vágta rá Lucas. - Milyen jellegű problémái voltak.
- Hát semmi különös. Csak olyan apró-cseprő dolgok. Barom főnök, alkalmanként hisztis barátnő.
- Tehát volt neki barátnője?
- Igen. Ő is itt van. Eljött megnézni a versenyt.
- Mi a hölgy neve?
- Pamela Elsey.
- Vele is beszélnem kell. Köszönöm Mr. Brightmore. Egyelőre ennyi. - bólintott Lucas, de mielőtt a srác kilépett volna az ajtón, Elena még utána szólt.
- Várjon egy pillanatra.
- Igen, Miss Lane?
- Összeütköztünk a folyosón a verseny kezdete előtt, igaz?
- Igen. - bólintott Kevin.
- Ön elhagyott egy fehér vászonzsebkendőt. Mire vissza akartam adni, már nem láttam sehol önt. Ezért odaadtam az egyik versenytársának, Bobby Sancheznek. Visszaadta?
- Nem, még nem. De majd akkor elkérem tőle. Köszönöm, Miss Lane. - bólintott a fiú, majd elhagyta az irodát.
- Különös. - dörzsölgette Elena az állát.
- Mi van ezzel a zsebkendővel?
- Talán semmi. De amikor a folyosón összeütköztem Kevinnel, zavartnak látszott. Az öltözők irányából jött. Elhagyta a zsebkendőt. Bobby pedig még nem adta vissza neki.
- Mit akarsz ezzel mondani? Ugye nem látsz te is többet az ügyben, mint anyám?
- Nem tudom Lucas. Miért pont most adagolta túl a gyógyszerét?
- Talán csak ideges volt a verseny miatt, és elfelejtette, hogy már bevette a gyógyszerét.
- Nem hiszem. Az ilyen gyógyszereket mindig ugyanakkor kell bevenni. Ha valaki régóta szedi, akkor ez már rutin. Nem tudom, furcsa az egész.
- Várjuk meg, mit mondd a boncorvos, rendben? Ráadásul nem értem, ha esetleg, ismétlem esetleg Barry Flynn halála nem baleset volt, akkor mi köze lenne az ügyhöz Brightmore zsebkendőjének?
- Még én se tudom. Csak idegesítenek a vászonzsebkendők, amik nem a gazdájuknál vannak. A mai világban, amikor mindenki eldobható papírzsebkendőt használ, egy vászonzsebkendő arra utal, hogy a tulajdonosa környezettudatos, és vigyáz a dolgaira. Ráadásul egy vászonzsebkendő elég nagy ahhoz, hogy feltűnő legyen, ha elhagyod. Nem tudom. Ráadásul egy darab anyag mindig jól jön, ha el akarod tüntetni az ujjlenyomataidat.
- Na jó, Elena. Látom te egyre inkább a gyilkosság felé hajlasz. De először beszéljünk a fiú barátnőjével, ezzel a Pamela Elseyvel, rendben?
- Igen, hogyne....

Edd meg, amit főztél!

I.

Elena késésben volt, így sietősre fogta a lépteit. Hivatalos volt a manchesteri Sabores de Angeles spanyol étterem évente megrendezésre kerülő szakácsversenyére. Őt is felkérték, hogy legyen az ötfős zsűri egyik tagja. A március eleje meglehetősen hűvös időt hozott még. Elena belépett az étterem hátsó ajtaján, ahol másik két zsűritag is várakozott már. A két férfi az étterem tulajdonosai, a García ikrek voltak. Florentino és Federico alacsony, fekete hajú, középkorú, mindig mosolygós alakok, akik Madridban születtek, de már tíz éve éltek Angliában. Amikor meglátták a lányt, szívélyesen üdvözölték.
- Hola, Elena. Como estás? - ölelte meg Federico.
- Bien. Y vos? - viszonozta Elena a köszöntést.
- Megvagyok, köszönöm.
- Elena, örülünk, hogy épségben ideértél. Kényelmesen utaztál? - üdvözölte Florentino is.
- Igen, köszönöm. És az újbóli felkérést is, hogy zsűrizhetek. - mosolygott a lány.
- Tudod, hogy minden évben szívesen látunk itt. Kellenek a zsűribe a világot megjárt ízlelőbimbóid!
Közben a negyedik zsűritag is megérkezett. John Bolton, egy neves gasztronómiai lap újságírója, és gasztroblogger, magas, kopaszodó, ballonkabátos figura. Üdvözölte a jelenlévőket. Néhány perc elteltével végül az ötödik bíró is betoppant. Ernesto Chiellino, egy olasz származású szakács, aki Londonban Michelin-csillagos éttermet vezet.
- Vale!Akkor megmutatom, hol tudjátok letenni a kabátokat és a táskákat. - mondta Florentino és beljebb invitálta a bírákat...

Lucas leparkolt az étterem bejárata előtt. Kiszállt az autóból, majd átment a másik oldalra, hogy kinyissa az ajtót az édesanyjának és a barátnőjének.
- Nagyon örülök, hogy szabadságot tudtál kérni a hétvégére, kisfiam. Erre az eseményre nagyon nehéz lett volna asztalt foglalni, de mivel Elena mindjárt három meghívót is küldött, szomorú lettem volna, ha ki kell hagynunk. - mondta Cyntia.
- Igen anya, de siessünk egy kicsit. - bólogatott a felügyelő.
- Még sosem voltam ilyen eseményen, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Milyen izgalmas, hogy mi is megkóstolhatjuk azokat az ételeket, amelyeket a tíz versenyző készít!Ó, és Elena mondta a telefonban, hogy a végén még valami híres zenész is fellép, de azt nem akarta elárulni, hogy kicsoda. Azt mondta meglepetés, de biztosan tetszeni fog nekem. Olyan izgatott vagyok.
- Igen, anya. Mindannyian kíváncsiak vagyunk.
- Én meg erre az Elena Lanere vagyok kíváncsi. - súgta oda Lucasnak a barátnője, miközben beléptek a vendéglő ajtaján.
- Miért?
- Mert anyád minden mondatában megemlíti. - húzta el a száját a lány.
- Ők nagyon jól összebarátkoztak a múlt hónapban. - sóhajtott Lucas, majd a kabátja belső zsebéből elővette a meghívókat és átnyújtotta az ültető hostessnek, aki az asztalukhoz kísérte őket. Éppen leülni készültek, amikor Elena megpillantotta őket. Széles mosollyal az arcán sietett oda az asztalukhoz.
- Cyntia!Nagyon örülök, hogy el tudtatok jönni. - ölelte meg az asszonyt.
- Elena, köszönjük a meghívást. Örülök, hogy újra látlak. - válaszolta Cyntia.
- Hogy vagy Steven? - nyújtotta oda a kezét Elena a felügyelőnek.

Köszönöm jól. És te?
- Én is. - bólintott a lány, majd Lucas barátnőjére tévedt a tekintete. Néhány pillanatnyi kínos csönd állt be. A két nő egymást bámult, Lucas pedig Elenát. Aztán Cyntia oldalba bökte a fiát, mire az felocsúdott.
- Ó, bocsánat. Elena, hadd mutassam be neked Mary Palmert, a barátnőmet. Mary, ő itt Elena Lane, a kiváló szakácsnő és világjáró.
- Nagyon örülök, Mary. Remélem jól fogod érezni magad ma este és sok finom ételt fogsz kóstolni.
- Köszönöm. - bólintott Mary, miközben kissé fellengzős modorban végigmérte a lányt.

Újabb néhány másodperces szünet következett, amit Elena tört meg.
- Nos, akkor én hátramegyek a többi zsűritaghoz. Kellemes estét.
Elena kipirult arccal sietett hátra a konyhába.
- Felfuvalkodott kis liba. - morogta az orra alatt. A raktár felé tartott, ahol a húsokat tárolják, hogy kicsit lehűtse magát, amikor a folyosón nekiütközött az egyik versenyzőnek, egy fiatal fiúnak.
- Bocsánat, Miss Lane. - mondta a fiú zavartan, de közben nem Elenára nézett, hanem a folyosó vége felé bámult idegesen.
- Semmi baj, az én hibám. - válaszolta Elena mosolyogva, és elsétáltak egymás mellett. A fiú eltűnt a szeme elől, és ekkor vette észre, hogy elejtette egy fehér zsebkendőt. Utána akarta vinni, de végül jobbnak látta, ha odaadja egy másik versenyzőnek, hátha az majd átadja a srácnak...



Amikor senki sem volt ott, belopódzott az öltözőbe, és elővette a zsebéből a kis fiolát. Úgy gondolta, senki sem fog gyilkosságra gyanakodni. Jól megtervezett mindent. Senkit sem fognak hibáztatni. Ennek így kell történnie.
Beletette a tablettákat a táskába, egyet pedig kivett és porrá törte. Elkeverte az italban, megtörölte a kezét a zsebkendőjében, majd a két pohárral a kezében mosolyogva lépett ki az öltözőből.
Éppen szembe találkoztak.
- Barry, gyere, igyunk erre a remek napra. Biztosan nagy sikered lesz. - nyújtotta át áldozatának a vörösbort.
- Köszönöm. Remélem is, bár erős a mezőny. - válaszolta Barry, majd koccintottak és kiitta a poharat...



Federico nyitóbeszéde után, a tíz versenyző felállt a pultok mögé és elkezdték készíteni az előételt, amelyre húsz perc állt a rendelkezésükre. A meghívott vendégek izgatottan nézték a serénykedő szakácsokat, a zsűritagok pedig beszélgettek és a séfek mozdulatait figyelték. Elena felfigyelt rá, hogy az egyik szakács imbolyogni kezd a pultja mögött.
- Valami nem stimmel Barry Flynnel. - súgta oda Florentinonak.

A következő pillanatban Barry kiejtette a kését a kezéből és a padlóra esett.
Minden szakács abbahagyta a tevékenységét, Elena és Lucas pedig egyszerre szaladtak oda a férfihoz.
- Rosszul lett?Van pulzusa? - kérdezték páran.
Lucas leguggolt Barry mellé, és két ujját a nyaki ütőerére helyezte. Néhány pillanat múlva ránézett a feléjük hajoló Elenára, és megrázta a fejét.
- Meghalt.
Az emberek döbbent arccal nézték a halott férfit, két idősebb hölgy pedig elájult a sokktól.
Elena felegyenesedett és egy fehér zsebkendő jutott az eszébe...