Edd meg, amit főztél!

I.

Elena késésben volt, így sietősre fogta a lépteit. Hivatalos volt a manchesteri Sabores de Angeles spanyol étterem évente megrendezésre kerülő szakácsversenyére. Őt is felkérték, hogy legyen az ötfős zsűri egyik tagja. A március eleje meglehetősen hűvös időt hozott még. Elena belépett az étterem hátsó ajtaján, ahol másik két zsűritag is várakozott már. A két férfi az étterem tulajdonosai, a García ikrek voltak. Florentino és Federico alacsony, fekete hajú, középkorú, mindig mosolygós alakok, akik Madridban születtek, de már tíz éve éltek Angliában. Amikor meglátták a lányt, szívélyesen üdvözölték.
- Hola, Elena. Como estás? - ölelte meg Federico.
- Bien. Y vos? - viszonozta Elena a köszöntést.
- Megvagyok, köszönöm.
- Elena, örülünk, hogy épségben ideértél. Kényelmesen utaztál? - üdvözölte Florentino is.
- Igen, köszönöm. És az újbóli felkérést is, hogy zsűrizhetek. - mosolygott a lány.
- Tudod, hogy minden évben szívesen látunk itt. Kellenek a zsűribe a világot megjárt ízlelőbimbóid!
Közben a negyedik zsűritag is megérkezett. John Bolton, egy neves gasztronómiai lap újságírója, és gasztroblogger, magas, kopaszodó, ballonkabátos figura. Üdvözölte a jelenlévőket. Néhány perc elteltével végül az ötödik bíró is betoppant. Ernesto Chiellino, egy olasz származású szakács, aki Londonban Michelin-csillagos éttermet vezet.
- Vale!Akkor megmutatom, hol tudjátok letenni a kabátokat és a táskákat. - mondta Florentino és beljebb invitálta a bírákat...

Lucas leparkolt az étterem bejárata előtt. Kiszállt az autóból, majd átment a másik oldalra, hogy kinyissa az ajtót az édesanyjának és a barátnőjének.
- Nagyon örülök, hogy szabadságot tudtál kérni a hétvégére, kisfiam. Erre az eseményre nagyon nehéz lett volna asztalt foglalni, de mivel Elena mindjárt három meghívót is küldött, szomorú lettem volna, ha ki kell hagynunk. - mondta Cyntia.
- Igen anya, de siessünk egy kicsit. - bólogatott a felügyelő.
- Még sosem voltam ilyen eseményen, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Milyen izgalmas, hogy mi is megkóstolhatjuk azokat az ételeket, amelyeket a tíz versenyző készít!Ó, és Elena mondta a telefonban, hogy a végén még valami híres zenész is fellép, de azt nem akarta elárulni, hogy kicsoda. Azt mondta meglepetés, de biztosan tetszeni fog nekem. Olyan izgatott vagyok.
- Igen, anya. Mindannyian kíváncsiak vagyunk.
- Én meg erre az Elena Lanere vagyok kíváncsi. - súgta oda Lucasnak a barátnője, miközben beléptek a vendéglő ajtaján.
- Miért?
- Mert anyád minden mondatában megemlíti. - húzta el a száját a lány.
- Ők nagyon jól összebarátkoztak a múlt hónapban. - sóhajtott Lucas, majd a kabátja belső zsebéből elővette a meghívókat és átnyújtotta az ültető hostessnek, aki az asztalukhoz kísérte őket. Éppen leülni készültek, amikor Elena megpillantotta őket. Széles mosollyal az arcán sietett oda az asztalukhoz.
- Cyntia!Nagyon örülök, hogy el tudtatok jönni. - ölelte meg az asszonyt.
- Elena, köszönjük a meghívást. Örülök, hogy újra látlak. - válaszolta Cyntia.
- Hogy vagy Steven? - nyújtotta oda a kezét Elena a felügyelőnek.

Köszönöm jól. És te?
- Én is. - bólintott a lány, majd Lucas barátnőjére tévedt a tekintete. Néhány pillanatnyi kínos csönd állt be. A két nő egymást bámult, Lucas pedig Elenát. Aztán Cyntia oldalba bökte a fiát, mire az felocsúdott.
- Ó, bocsánat. Elena, hadd mutassam be neked Mary Palmert, a barátnőmet. Mary, ő itt Elena Lane, a kiváló szakácsnő és világjáró.
- Nagyon örülök, Mary. Remélem jól fogod érezni magad ma este és sok finom ételt fogsz kóstolni.
- Köszönöm. - bólintott Mary, miközben kissé fellengzős modorban végigmérte a lányt.

Újabb néhány másodperces szünet következett, amit Elena tört meg.
- Nos, akkor én hátramegyek a többi zsűritaghoz. Kellemes estét.
Elena kipirult arccal sietett hátra a konyhába.
- Felfuvalkodott kis liba. - morogta az orra alatt. A raktár felé tartott, ahol a húsokat tárolják, hogy kicsit lehűtse magát, amikor a folyosón nekiütközött az egyik versenyzőnek, egy fiatal fiúnak.
- Bocsánat, Miss Lane. - mondta a fiú zavartan, de közben nem Elenára nézett, hanem a folyosó vége felé bámult idegesen.
- Semmi baj, az én hibám. - válaszolta Elena mosolyogva, és elsétáltak egymás mellett. A fiú eltűnt a szeme elől, és ekkor vette észre, hogy elejtette egy fehér zsebkendőt. Utána akarta vinni, de végül jobbnak látta, ha odaadja egy másik versenyzőnek, hátha az majd átadja a srácnak...



Amikor senki sem volt ott, belopódzott az öltözőbe, és elővette a zsebéből a kis fiolát. Úgy gondolta, senki sem fog gyilkosságra gyanakodni. Jól megtervezett mindent. Senkit sem fognak hibáztatni. Ennek így kell történnie.
Beletette a tablettákat a táskába, egyet pedig kivett és porrá törte. Elkeverte az italban, megtörölte a kezét a zsebkendőjében, majd a két pohárral a kezében mosolyogva lépett ki az öltözőből.
Éppen szembe találkoztak.
- Barry, gyere, igyunk erre a remek napra. Biztosan nagy sikered lesz. - nyújtotta át áldozatának a vörösbort.
- Köszönöm. Remélem is, bár erős a mezőny. - válaszolta Barry, majd koccintottak és kiitta a poharat...



Federico nyitóbeszéde után, a tíz versenyző felállt a pultok mögé és elkezdték készíteni az előételt, amelyre húsz perc állt a rendelkezésükre. A meghívott vendégek izgatottan nézték a serénykedő szakácsokat, a zsűritagok pedig beszélgettek és a séfek mozdulatait figyelték. Elena felfigyelt rá, hogy az egyik szakács imbolyogni kezd a pultja mögött.
- Valami nem stimmel Barry Flynnel. - súgta oda Florentinonak.

A következő pillanatban Barry kiejtette a kését a kezéből és a padlóra esett.
Minden szakács abbahagyta a tevékenységét, Elena és Lucas pedig egyszerre szaladtak oda a férfihoz.
- Rosszul lett?Van pulzusa? - kérdezték páran.
Lucas leguggolt Barry mellé, és két ujját a nyaki ütőerére helyezte. Néhány pillanat múlva ránézett a feléjük hajoló Elenára, és megrázta a fejét.
- Meghalt.
Az emberek döbbent arccal nézték a halott férfit, két idősebb hölgy pedig elájult a sokktól.
Elena felegyenesedett és egy fehér zsebkendő jutott az eszébe...