VI.

Elena visszament a panzióba. Mi mást tehetett volna? Steven úgy elrohant, hogy egyszerűen nem volt ideje elmondani neki amit akart. Na mindegy. Megvárja otthon. Kénytelen türelmesen várakozni. Majd este elmeséli neki, hogy mit tudott meg. Addig is muszáj várni. Csak semmi elhamarkodott lépés. Az ügy nagyon kényes, és ha csak egy kis homokszem kerül a gépezetbe, máris vége lehet mindennek.

Amikor odaért a panzió elé, Elena Baker őrmestert pillantotta meg a bejárat előtt.

• George. Mióta vár rám? - kérdezte a lány, miközben sietve nyitotta ki az ajtót.
• Nem régen. Úgy tíz perce. - válaszolta mosolyogva Baker.
• Fáradjon beljebb. - tárta ki Elena az ajtót, majd mindketten beléptek és letették a kabátjukat az előszobában. Ezután az őrmester bement a szalonba, Elena pedig teát készített a konyhában.

Rövid idő múlva egy nagy ezüstözött tálcán hozta a meleg italt némi csokoládés keksz kíséretében. Mindketten töltöttek maguknak egy-egy csészével, majd helyet foglaltak egymással szemben. Baker nagyot kortyolt a teából, majd megszólalt.

• Rájött már valamire a fiú?
• Eddig nem sokra. - válaszolta Elena.
• És ön, kisasszony? Hogy áll az ügyhöz?
• Néhány részlet még nem tisztázott. Valami még hiányzik. De azt hiszem ma erre is rájöttem.
• Közölte már vele?
• Még nem volt alkalmam George.
• És mi van Nemezissel?
• Még nem jött el az ő ideje. De hamarosan.
• Értem. - kortyolt bele Baker újra a teába, majd Elena is követte a példáját.
• Semmit sem szabad elkapkodni. - mondta a lány kis szünet után.
• Igen, persze. Ahogy mindig is szoktuk. Tehát Lucas még róla sem tud?
• Természetesen nem. Még nincs készen az igazságra. - mondta Elena, majd letette a tálcára a kiürült csészét.
• Ő az?Akire gondoltunk már az elején?
• Igen, George.
• Mennyi idő kell még?
• Minden Elliott-tól függ. Mert ő nincs meg.
• Nincs meg? - kérdezett vissza Baker meglepetten.
• Nincs meg. Én már tudom, hogy hol van. Igen, már biztosan tudom. Már csak az az egy apróság hiányzik, és minden világos lesz.
• Szükség lesz Wardra is?
• Sajnos igen. Biztos vagyok benne, hogy Dr. Wardra is szükség lesz.
• Értem. - bólintott Baker, majd ő is a tálcára helyezte a csészét.
• Itt marad ebédre? - kérdezte Elena.
• Ha meghív. - mosolygott az őrmester. - Most úgysincs egyéb dolgom.
• Szívesen látom. - válaszolta Elena, majd felállt, megfogta a tálcát és azonnal kisietett, hogy nekilásson az ebédfőzésnek. Baker őrmester pedig elhelyezkedett a kanapén és néhány színes magazint vett az ölébe, majd olvasgatni kezdett.

Lucas a mobiltelefonja segítségével elküldte Maleknek Elliott Barnes fotóját, amit az öreg Barnes adott át neki, bár nem tudta mire vélni a dolgot és elég kelletlenül nyújtotta át a fényképet a felügyelőnek. Lucas egyenlőre nem vonta kérdőre, mert nem tudta biztosan, hogy az öreg hazudott és tudja, hogy a fia nincs Brightonban, vagy a fiú hazudott az apjának és mindenki másnak. Ahogy Lucas távolodott a kocsmától, hirtelen lépéseket hallott maga mögött. Hátranézett és látta, hogy egy férfi követi. Valaki, aki az előbb ott ült a kocsmában. A férfi intett neki a kezével, hogy haladjon tovább és tartsa a köztük lévő távolságot. Lucas úgy döntött, hogy eleget tesz a kérésnek, mert kíváncsi volt rá, mit akarhat ez a férfi. Amikor tisztes távolságba kerültek a kocsmától a férfi siettette a lépéseit és utolérte a felügyelőt.

• Uram. Mr. Lucas, ugye?
• Igen, én vagyok az.
• Uram, valami fontosat kell mondanom önnek. - mondta a férfi kissé zilálva.
• Hallgatom. Mit akar mondani? - kérdezte a felügyelő. A férfi ekkor körülnézett, mintha azt figyelné, nem e leskelődik valaki utánuk, majd az egyik út menti fa mögé húzta Lucast.
• A múltkor, amikor ott volt a kocsmában és kérdezgette az öreg Barnest. Ő hazudott magának. Vagyis nem tudom, hogy ő hazudott e.
• Ezt fogalmazza meg kissé érthetőbben kérem.
• Vagy Barnes hazudott, vagy Elliott. De nem utazhatott el a délutáni vonattal Brightonba, mert én láttam őt.
• Elliott Barnest? - kérdezett vissza a felügyelő leplezetlen kíváncsisággal.
• Igen, uram. Elliottot. Láttam őt este a házuk előtt Lucyval veszekedni.
• Valóban? Biztos ebben?
• Igen, teljesen. Arra járok haza munkából Aznap későn végeztem. Láttam őket, mert az utcai lámpa alatt álltak. De ők nem vettek észre engem, mert ahol én mentem, ott nincs lámpa.
• Értem. Meg tudná nekem mondani, hogy hány órakor volt ez? Minél pontosabban, ha lehet.
• Nagyon pontosan tudom, mert épp előtte néztem meg a telefonomon az időt. Fél tizenkettő után öt perccel láttam őket.
• És azt mondja, hogy veszekedtek? Ebben is biztos?
• Igen uram, Elliott hevesen mutogatott is.
• Azt nem hallotta esetleg, hogy mi miatt veszekedtek?
• Azt nem, uram. De most már mennem kell. És ezeket a dolgokat nem tőlem tudja. Nekem ugyanis családom van Ezt meg kell értenie.
• Igen, természetesen. Köszönöm, hogy ezt elmondta. - válaszolta Lucas, majd a férfi sietve távozott.

Lucas eltöprengett az új információn, miközben nézte, ahogy a férfi eltűnik egy kis utcában. Tehát fél tizenkettőkor Elliott és Lucy veszekedtek a Barnes ház előtt. Ez érdekes. Egyre fontosabb megtudni, hogy hová lett Elliott. Mindenképpen meg kell találni a fiút. Lucas elhatározta, hogy iderendel néhány embert és keresőkutyákat is, hogy átkutassák a falut. Persze még mindig lehet Brightonban is. Az arra irányuló keresést sem szabad felfüggeszteni. A felügyelő elővette a mobilját és elintézett néhány telefont. A kért erősítés körülbelül két óra múlva érkezik. Tehát délután háromra itt lesznek. Addig akár vissza is mehet a panzióba. Úgysem ártana már ebédelni valamit. Aztán délután tesz még egy látogatást Johnny Morenánál is. Hiszen fél tizenegykor Lucy még nála volt. Egy órával később pedig már Elliottal veszekedett a tanú szerint. Tisztázni kell az időpontokat. Meddig volt Lucy Morénánál?Johnny és a Barnes ház közötti távolság körülbelül tíz perc séta. Tehát elképzelhető, hogy Lucy körülbelül háromnegyed órát töltött Johnnynál, majd találkozott Elliottal is. Valószínűleg megbeszélt találkozó volt, hiszen ha Johnny házától Lucy hazaindult a panzióba, akkor nem esett útba a Barnes ház. Tehát a lány célirányosan ment Elliotthoz. Vajon miről beszélhettek? Talán mégis a szerelmi háromszög lesz a megoldás, és a felügyelő első számú és kedvenc gyanúsítottja, Elena Lane tiszta? Valószínűleg mindenre fény derül, ha meg lesz Elliott Barnes.

Lucas visszaért a panzióba, de nem talált ott senkit. Elena az ilyen esetekre megmutatta neki, hogy hol találja a ház kulcsát. Lucas beletúrt a bejárati ajtó mellett álló jukka pálma cserepébe, majd miután kivette a kulcsot, eligazgatta a földet. Belépett a házba és sült hús illata csapta meg. Rögtön a konyha felé vette az irányt. Az asztalon egy üzenetet talált.

„Baker őrmesternél vagyok. Az ebédjét a sütőben találja. Hamarosan visszaérek, kérem ne menjen sehová, mert nagyon fontos lenne beszélnünk. Elena.”

Lucas letette a papírt, majd kezet mosott és hozzálátott a steakhez. Miután megebédelt, még várta Elenát, de a lány három órakor sem érkezett meg. Ekkor viszont a felügyelő néhány autót hallott leparkolni a panzió előtt. Azonnal kisietett a bejárathoz. Megérkezett a felderítő csoport. Lucas üdvözölte őket, majd bezárta a házat, a kulcsot visszatette a helyére és máris elosztotta, ki merre menjen. Indulás előtt minden kutyával megszagoltatták Elliott Barnes egyik ingjét, amit a fotó kölcsönvételekor kért Lucas. Az öreg Barnes ennek a kérésnek végképp nem örült, de kénytelen volt eleget tenni neki. A felügyelő maga egy fiatal rendőrtiszttel és egy kutyával tartott.

Körülbelül két órája folyhatott a keresés, amikor Lucas és kis csoportja az erdő felé vették az irányt, ahol Elenával is kocogtak. Itt a német juhászkutya végre szagot fogott. Rohant befelé az erdőbe, a felügyelő és a rendőrtiszt pedig alig bírták követni. Egy helyen aztán a kutya megállt és kaparni kezdett. Lucas addigra odahívott még néhány embert a keresők közül. Akik közel voltak, körülbelül tizenöt perc múlva meg is érkeztek, majd ketten ásni kezdtek ott, ahol a kutya jelezte a nyomot.

Lucas egyre izgatottabb lett, és sajnos már érezte, hogy mit fognak ott találni.

Este hét óra volt, mire a felügyelő visszaért a panzióba. Elena idegesen járkált fel-alá a szalonban. Amikor Lucas belépett a helységbe, a lány látta a felügyelő arckifejezésén a szomorúságot és az aggodalmat.

• Szóval megtalálták. - ült le Elena a kanapéra és nagyot sóhajtott.
• Szóval maga tudta? - kérdezte Lucas, és most csodálkozás ült ki az arcára. - De honnan?
• Ezt próbáltam elmondani egész nap. De most már nem ez a legfontosabb.
• Hanem mégis mi Elena? Beavatna, kérem? - kérdezte Lucas kissé gunyorosan.
• Meg kell keresni Johnnyt is, ha nem akar egy harmadik holttestet, felügyelő úr. - válaszolta Elena, és az arcán olyan arckifejezés ült, hogy Lucas komolyan megijedt.

V.

Másnap reggel Lucas kipihenten ébredt. Az esti kocogás nagyon jót tett a közérzetének, ugyanakkor rendkívüli módon foglalkoztatta, hogy ki lehetett az, aki este ott járt az erdőben. Lehet, hogy tévedtek és nem is ember volt. Vagy lehet, hogy ember volt, de semmi köze az ügyhöz. Talán valami csavargó, bár az ritka errefelé. De az is előfordulhat, hogy a dolognak köze van Lucy meggyilkolásához. Lehet, hogy a gyilkos járt ott, és elrejtett valamit az erdőben? Talán a taxin nyomait. De ez esetben Elena nem lehet az a személy, akit Lucas keres. Hiszen Elena házában a helyszínelők nem bukkantak a méreg nyomaira, és tegnap este a lány ott volt mellette. Bár lehet, hogy bűntársa van, és akkor megint az a verzió jön elő, hogy Elena és Johnny szövetkeztek. Ezt a verziót a lány tegnap kinevette, de az nem számít. Elképzelhető, hogy a taxin mindvégig Johnny házában volt, tegnap pedig elásta az erdőben az eszközöket, amivel készítették. Elena pedig elhívta magával őt futni, hogy alibit biztosítson magának. Na de, hogy pont oda mentek kocogni, ahol Johnny elrejti a nyomokat? Elég kockázatos megoldás. Máris itt a buktatója ennek az elképzelésnek.

Nézzük a másik oldalt, hiszen maga Elena is bőven adott gondolkodni valót. Mrs. Foreman vagy Mrs. Higgins is megölhette Lucy Campbellt? Lucas ezt még mindig nehezen tudta elképzelni, de senki sem áll gyanún felül. Ráadásul a tapasztalatok szerint sok minden előfordulhat egy kis angol faluban. Ez már Agatha Christie-nek is nem egyszer adott ihletet. Nos, mindkét asszony nemrég veszítette el a férjét szívrohamban. Lucy Campbell mindkettejüknek dolgozott. Mrs. Higginsnek nincs alibije a tegnapelőtti estére, állítása szerint otthon volt egyedül. Hiszen hol máshol lehetne késő este egy idős özvegyasszony? Mrs. Foremant ma le lehet ellenőrizni. Ami még fontos, hogy valószínűleg mindketten értenek ahhoz, hogyan kell előállítani a taxint. Tehát tulajdonképpen bármelyikük megölhette Lucyt. Az a helyzet, hogy Elena felvetésében van ráció.

Így gondolkodott Lucas reggel az ágyában fekve, majd elhatározta, hogy lenyomoztatja, merre jár Elliott Barnesés felkeresi Mrs. Foremant is. Előbbi ügyben már tárcsázta is Malek számát. Jim nem volt elragadtatva az újabb megbízástól, hiszen nyakig értek az iktatandó büntetőcédulák.

• Ok, Steve. De a sörömet mikor kapom meg? - kérdezte, miután Lucas elmondta neki, hogy mit akar pontosan.
• Ha lezártam az ügyet, ígérem megkapod Jimmy. - bontotta a vonalat a felügyelő, majd felkelt az ágyból, letusolt és felöltözött. Azután lement a földszintre. Elenát már sehol nem találta, de a reggeli ott várta a konyhaasztalon. Ránézett az órájára. Reggel nyolc. Ez aztán a kiszolgálás. Ham and eggs és pirítós melegen tartva, valamint narancslé. A pohárnak támasztva egy üzenet.

„Ha keresne, Mrs. Foremannél vagyok.”

Kiváló, hiszen Lucas is odakészül. De előbb megreggelizik. Elvégre üres gyomorral nem lehet nyomozni.

Mrs. Foreman éppen a petúniáival foglalatoskodott az előkertben, amikor Lucas odaért.

• Jó reggelt, asszonyom.
• Á, felűgyelő úr! Jó reggelt! Elenát keresi? Éppen a szerszámos kamrába ment a locsolóért.
• Köszönöm, de tulajdonképpen Önnel akartam beszélni.
• Velem? - egyenesedett fel az asszony és csodálkozón tekintett Lucasra.
• Igen, lenne néhány perce rám? Mindenkit megkérdezek, aki valamilyen kapcsolatban állt az áldozattal. Csak a szokásos rutin.
• Értem. - válaszolta Mrs. Foreman kissé savanyú arccal. - Nos, nem tudom, hogyan segíthetnék, de fáradjon be a házba, kérem.
• Köszönöm.

Mrs. Foreman megtörölte a lábát, majd beléptek az előszobába. Az asszony gyorsan elment kezet mosni, majd a zsúfolt nappaliba vezette Lucast.

• Foglaljon helyet felügyelő úr. Kér egy teát?
• Köszönöm, most nem. - válaszolta a felügyelő, majd mindketten leültek.
• Nos, miben tudok segíteni?
• Mrs. Foreman, mennyire ismerte ön Lucy Campbellt?
• Igazából nem tudok sokat róla. Árva volt. Elena befogadta és munkát adott neki. Nálam a kertet gondozta és néha takarított is. Rendesen ellátta a dolgát.
• A Johnny Morenával való kapcsolatáról nem mesélt önnek?
• Csak említette, hogy össze akarnak házasodni, de... - Mrs. Foreman hirtelen elhallgatott és zavartan elkezdte babrálni az egyik, kanapén heverő díszpárna csücskét.
• De? Kérem asszonyom folytassa! - biztatta Lucas.
• Mintha az utóbbi időben nem lett volna olyan biztos a dolgában. És a Barnes fiút is emlegette. Meg hogy feltétlenül beszélnie kell vele.
• Azt nem említette, hogy milyen ügyben?
• Azt nem. Csak hajtogatta, hogy találkoznia kell vele, de úgy, hogy Johnny nem tudjon róla. Elég ideges volt.
• Pontosan mikor mondta ezt önnek Lucy? - kérdezte Lucas.
• Tegnapelőtt délután nálam járt. Akkor is mondta. Meg korábban is párszor.
• Értem. Azt nem mondta véletlenül, hogy mikor akarja felkeresni Elliott Barnest?
• Azt nem.
• Rendben. - válaszolta Lucas. - Nos, Mrs. Foreman. Semmiképp sem tudok megkerülni egy kérdést. Ez hozzátartozik a nyomozáshoz.
• Tessék csak, felügyelő úr.
• Hol volt ön tegnapelőtt este fél tizenegy és fél egy között?
• Itthon, természetesen.
• Egyedül?
• Igen. - bólintott az asszony és idegesen fészkelődött a helyén.
• Nem járt önnél, ebben az időben Lucy?
• Nem, Mr. Lucas. Miért járt volna? Mint mondtam, délután volt nálam. Takarított. Csak nem engem gyanúsít?
• Csak próbálom összerakni Lucy halálának estéjét. Nyugodjon meg Mrs. Foreman.
• Értem, persze.
• Nos, nem is zavarom tovább. Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen kérdésekkel kellett zaklatnom a gyászában. Nyilván még mindig mélyen érinti a férje halála.
• Igen, az én drága uram nagyon jó ember volt. - válaszolta Mrs. Foreman, majd elővette a zsebkendőjét, hogy megtörölgesse a szemét.

Lucas felállt és kezet nyújtott, majd Mrs Foreman az ajtóig kísérte. Mikor kiléptek Elena is éppen megérkezett.

• Steven, hallottam amikor megérkezett, de a szerszámoknál voltam – bólintott oda a felügyelőnek, aztán Mrs. Foremanhez fordult. - Margaret, akkor kölcsönveszem a speciális locsolódat.
• Persze Elena, nyugodtan.

Ezután még egyszer elköszöntek és Elena Lucassal tartott. Ahogy távolodtak a háztól az úton, a lány egyre izgatottabb lett, amit a felügyelő furcsállt egy kicsit, hiszen ez nem volt jellemző Elena Lane-re.

• Steven, mondanom kell valami fontosat. - szólalt meg Elena, de Lucas telefonja megcsörrent.
• Steven Lucas.
• Itt Malek. Ezt az Elliott Barnest egyenlőre nem találjuk Brightonban. Sem vasútállomáson, sem szálláshelyeken, sem pedig egyéb vendéglátóegységben nem használtak ilyen néven hitelkártyát, de még egyetlen vegyesboltban sem. Jó lenne egy fénykép.
• Rendben, majd igyekszem és átküldöm MMS-ben. Kösz, Jimmy. - tette el a felügyelő a telefont, majd Elenához fordult. - Egyenlőre nincs nyoma, hogy a Barnes fiú Brightonba utazott volna.

IV.

• Hallgatom. Mit tudott meg a szüleim balesetéről? - kérdezte Elena, majd hátradőlt a székén.
• A szülei Rodoszon haltak meg, amikor frontálisan ütközött az autójuk egy másik kocsival. A vétkes sofőr túlélte a balesetet. Rá egy hétre, azonban, gyanús körülmények között ő is meghalt. A férfit John Campbellnek hívták. Lucy Campbell édesapja volt. Mit tud nekem válaszolni erre Elena? - kérdezte Lucas, és egy falat után, most ő is hátradőlt a székén. Elena békés tekintetét a felügyelőn pihentette, majd sóhajtott egyet.
• Ez így volt. De én is elmondtam volna Önnek, ha kérdezi. Ugyanis nincs titkolnivalóm. A baleset helyszínére hívtak, hogy azonosítsam a szüleimet. Tizenöt éves fejjel képtelen voltam egyedül elmenni, így elkísért egy idős asszony, anyámék házvezetőnője, aki később a gyámom lett, amíg nagykorú nem lettem. Ő az, akitől a képet kaptam, ami a szobájában lóg az ágya felett.
• Nemezis árnyéka. - szólt közbe Lucas.
• Így van. Szóval természetesen John Campbell is ott volt. A szüleim halálát autóbalesetnek nyilvánították. Campbell megúszta, mert később megvizsgálták a kocsiját és nem működött a fék. Szóval nem csinálhatta szándékosan. De ez nem igaz. - Elena megállt egy pillanatra és újra sóhajtott.
• Hogy érti ezt? Azt mondja, hogy John Campbell szándékosan ment neki a szüleinek? De hát ez kész kamikaze akció! - csodálkozott Lucas.
• Vagy tökéletes bűntény, Steven. - válaszolta a lány. - Campbell ugyanis ismerte a szüleimet. Ők a rodoszi kolosszus környékén végeztek akkor ásatásokat az athéni múzeum számára. Campbell pedig kisstílű tolvaj volt, aki az ilyen ásatásokról csent el kisebb-nagyobb leleteket, hogy aztán eladja őket a feketepiacon.
• Ezt ön honnan tudja? - kérdezte Lucas, és most már fészkelődni kezdett a székében.
• Hallottam, amikor megpróbálta lefizetni a szüleimet, hogy adjanak neki oda egy értékes vázát, amit akkor még nem vettek leltárba. Azt mondta nekik, hogy eladja a feketepiacon és megosztoznak a nyereségen. De ők képtelenek lettek volna ilyesmire. El akartak menni a rendőrségre, hogy feljelentsék Campbellt, aki ezért igen sokáig börtönben ült volna.
• És gondolja, hogy ezért megölte őket?
• Nem gondolom Steven, hanem tudom. Amikor ott voltam a baleset helyszínén, Campbell odajött hozzzám sajnálkozni. Alkalmam volt jól megnézni őt. - Elena ökölbe szorította a kezét. - Láttam, hogy a nadrág a bal térdén lyukas és fel volt horzsolva a térde, valamint a bal könyöke is. És miközben beszélt hozzám, forgatta a csuklóját mintha megrándult volna.
• Tehát kiugrott az autóból az út szélére, mielőtt az autók összeütköztek volna – dőlt előre izgatottan Lucas, majd rákönyökölt az asztalra. - A csuklóját pedig nyílván megrántotta esés közben.
• Igen. Másképp hogy lennének lehetségesek ilyen sérülések? És pont a bal térde és könyöke. - bólogatott Elena.
• De a görög rendőrök nem vették észre ezeket?
• Nem. Hamar le akarták zárni az ügyet. És ők is úgy gondolkodtak, mint először maga. Kizárt, hogy valaki ilyen saját magára is veszélyes akcióval akarjon bárkit is eltenni láb alól.
• Mi történt ezután? Hogy halt meg John Campbell?
• Utolérte az igazság.
• Elena, hogyan történt? Megölte őt?
• Nem. - válaszolta határozottan a lány. - De ott voltam, amikor meghalt. Kiment sétálni a szklákhoz. Követtem őt, mert ki akartam valahogy szedni belőle egy vallomást, hogy felvegyem diktafonra és elvigyem a rendőrségre.
• Okos lány! - mosolygott Lucas. - Ugyanakkor nagyon kockázatos akció.
• Ez akkor nem érdekelt engem. Szóval beszélgetni kezdtünk. Aztán előálltam neki a teóriámmal, mire nevetni kezdett. Mindent bevallott. Aztán felém lépett, nyilván, hogy valamilyen módon engem is elhallgattasson, de túlságosan a szikla szélén állt és megcsúszott. A mélybe zuhant.
• Elena, legyen velem őszinte! Biztos, hogy nem segített neki leesni?
• Nem segítettem. Az egyetlen bűnöm, hogy hagytam lezuhanni, amikor még kapaszkodott a szikla szélén. - válaszolta Elena, majd kitörölt egy könnycseppet a szeméből. - Nemezis igazsága lesújtott és megbosszulta a szüleim halálát. Én pedig nem álltam az útjába.
• Hogy talált rá Lucyre?
• Véletlenül. Amikor megvettem ezt a házat, az árvaház még működött. Elmentem oda, hogy keressek egy lányt segéderőnek. Lucy volt a legidősebb de még csak tizenöt éves volt, így az árvaházban kellett maradnia. Átjárt nekem segíteni, és amikor két évre rá az árvaházat bezárták, hozzám költözött. Addig nem tudtam, hogy ő John Campbell lánya, hiszen a Campbell viszonylag gyakori vezetéknév, ráadásul Lucy nem hasonlított az apjára.
• Mikor és hogyan jött rá, hogy rokonok?
• Amikor Lucy átköltözött hozzám. Érdeklődtem a szüleiről, és ő mutatott nekem egy képet. Azt mondta, hogy az árvaház előtt az anyja nevelte, aki tüdőgyulladásban halt meg. Az apjával sosem találkozott. Később tudta meg, hogy Görögországban halt meg.
• Értem. - sóhajtott Lucas. - De Elena. Tudnia kell, hogy ez a történet nem tisztázza önt.
• Tudom Steven. De nem tudok mást mondani. - válaszolt Elena, majd újra mélyen a felügyelő szemébe nézett. - Steven Lucas nyomozó. Én nem öltem meg Lucy Campbellt, sem az apját. Önnek bizonyítékra van szüksége ahhoz, hogy higgyen nekem, hiszen ez a munkája. De nem baj! - állt fel Elena az asztaltól és a mosogatóba tette a tányérját, majd rámosolygott Lucasra. - Mert amíg megszerzi, addig sem kell nélkülöznöm a társaságát.

Lucas kissé zavarba jött. Nyomozói pályafutása során először esett abba a hibába, hogy vonzónak találta egy gyilkossági ügy egyik fő gyanúsítottját. Igyekezett legyűrni magában az érzést, hiszen nem engedhette meg magának, hogy egy ilyen vonzalom befolyásolja a józan ítélőképességét.

• Ízlett a vacsora? - rántotta vissza Elena a valóságba.
• Igen, köszönöm. Ezt ugye most tanulta Mexikóban?
• Igen. Szeretem a mexikói konyhát.
• Én is kedvelem. - bólogatott Lucas.
• Kíváncsi a véleményemre Lucy halálával kapcsolatban?- tette fel a kérdést Elena.
• Meghallgatom.
• Szokott kocogni? Bár ez hülye kérdés. Gondolom szokott, hiszen rendőr.
• Igen, szoktam. - mosolygott Lucas.
• Remek. Akkor húzza fel az edzőcuccát és mozogjuk le a vacsorát. Közben elmondom, mire jutottam. Elvégre én jobban ismerem az itteni embereket, mint Ön. - Lucas kicsit meglepődött a javaslaton, de végül is rábólintott. Aztán eszébe jutott valami.
• Na várjunk! Honnan tudjam, hogy nem akar megölni? - kérdezte, mire Elena megvonta a vállát.
• Nem tudhatja. De ha ez mégis így lesz, vigasztalja a tudat, hogy halála előtt megoldotta Lucy ügyét.
• Ez remek. - válaszolta nevetve Lucas, majd mindketten a szobájukba mentek átöltözni.

A közeli erdő felé vették az irányt. Már alkonyodott, a levegő pedig kissé csípős volt.

• Hallgatom. - mondta Lucas, miközben elkezdtek kocogni.
• Nos, az egyik gyanúsított tehát én vagyok. - kezdte Elena. - Hiszen volt alkalmam, és indítékom is. Alibim pedig nincsen. A másik gyanúsított Johnny. Gondolom nála indoknak az Elliott fiút is bevonta, ugye Steven? Johnny féltékenységből megölte Lucyt. Valami olyasmire gondolhat, hogy Lucy átment hozzá este és Johnny akkor métgezte meg.
• Elképzelhető, nem? Sőt Morena ellen két indokot is fel tudok hozni. Az egyik a féltékenység, a másik, hogy magával kezdett valami piszkos drogügyletbe, és Lucy meghallott valamit. Ehhez mit szól?
• Hogy Morena és én droggal üzletelünk? - Elena felnevetett. - Gondolja, hogy a hírnevemet porba tipornám egy ilyen piszkos kis ügylettel? Na ne nevettessen. Nekem ez nem éri meg. Higgye el! Viszont ha ilyesmit elképzelhetőnek tart, akkor nyílván azt is, hogy Elliott Barnes ölte meg Lucyt, mert a lány nem akart együtt lenni vele.
• A barnes fiú nem tehette, mert Brightonban van.
• Ezt az apja mondta önnek délután?
• Igen.
• De ön nem látta, hogy Elliott felszállt a brightoni vonatra, igaz?
• Hogy láthattam volna? - kérdezte csodálkozva Lucas.
• Ego, nem lehet biztos benne, hogy Elliott Brightonban van, igaz? Csak az apja szavára adhat, aki akár védheti is a fiát azzal, hogy alibit próbál neki biztosítani.
• Ebben igaza van. - húzta el a száját Lucas. - De az ilyesmit ellenőrizni lehet. Állíthatok rá embert Brightonban egy fénykép alapján. Ellenőrizhetem a kalauzok segítségével, hogy a vonaton volt-e. Egyikőjük mindig emlékszik az adott utasra és az időpontra.
• Igen, de Elliott ezt nem tudhatja. Ő hiheti azt, hogy a rendőrség ezt nem tudja ellenőrizni, hiszen ő és az apja nem jártasak az ilyesmiben.
• Értem mire gondol, Elena.
• Rendben. De akár tehette az apja is. Haragudhatott Lucyra, amiért nem a fiát választotta. És elég uralkodó típusú ember. A feleségét is elnyomja. Szereti, ha minden úgy van, ahogy ő azt eltervezi.
• De hogy ilyesmiért gyilkoljon...
• Nem zárható ki. Ha felemel egy követ, sosem tudhatja, nem ugrik-e ki alóla egy béka. Morena pedig remek bűnbak lenne számára.
• Hát ez szép. - fújtatott egyet Lucas. - tehát eddig szóba jöhetnek, mint tettes: Ön, Johnny Morena, Elliott Barnes, és az öreg Barnes. Mindenkinek lehetett indítéka és lehetősége.
• Igen, így igaz. De ha megengedi Steven, én még két személyt mondanék, akiről nem szabadna megfeledkeznie. Legalábbis én úgy gondolom. - nézett rá Elena, miközben megálltak egy pillanatra, és Lucas lihegve támaszkodott a térdére.
• Ne kíméljen Elena.
• Mrs. Foreman és Mrs. Higgins.
• Tessék? - nézett fel Lucas furcsán a lányra, és az jutott eszébe, hogy ez a csaj megbuggyant. Elena azonban magabiztos mosollyal tekintett le a felügyelőre, mintha kicsit értetlenkedne azon, hogy is nem jutott még Lucasnak eszébe ez a két név.
• Igen, Steven. Hiszen Lucy gondozta az előkertjüket. És mindketten nemrég vesztették el a férjüket szívroham miatt. Tudja, felügyelő úr, egy ilyen kis kert mindig a nappali vagy a konyha ablaka alatt van. Az ablak pedig sokszor nyitva marad, és kiszűrődnek onnan bizonyos beszélgetések. - Lucas kiegyenesedett és épp szóra nyitotta a száját, hogy reagáljon a feltevésre, de ekkor valami zajt hallottak a fák közül. Mindketten a hang irányába néztek, de a sötétben nem láttak semmit.
• Talán egy őz. - mondta Lucas.
• Nem, ezek egy ember léptei voltak. - súgta Elena.

III.

Ebéd után Lucas elkérte Barnesék címét Elenától, hogy beszélhessen azzal a bizonyos Elliottal. A család kocsmája és lakóháza egymás mellett helyezkedett el. A felügyelő először a családi házba kopogott be, de ott csak a szobalány nyitott ajtót és közölte, hogy senki nincs otthon.

• Mrs. Barnes jelenleg Londonban tartózkodik, a fiatal Mr. Elliott pedig egy barátját látogatja meg Brightonban. Mr. Barnest viszont a kocsmában megtalálja, felügyelő úr. - mondta a szobalány, majd biccentett és bezárta az ajtót.

Lucasnak így nem volt más választása, mint hogy a szomszédos családi üzlet felé vegye az irányt. Benyitott a helységbe. Faasztalok és hosszú padok sorba rendezve, akár egy sörkertben. Néhány vendég iszogatott és kártyázott az egyik asztalnál. Szerda délután lévén nem volt nagy forgalom. A bárpult mögött barna kockás gyapjúinget viselő, magas, pocakos férfi állt, feje tetején már szinte teljesen kopasz. Lucas odalépett hozzá és felmutatta a jelvényét.

• Steven Lucas vagyok a Scotland Yardtól. Ön Mr. Barnes?
• Igen. - válaszolt durva modorban a férfi, miközben egy konyharuhával a pult tetejét törölgette. Aztán felpillantott és végigmérte a felügyelőt. - Maga az a nyomozó, aki Lucy miatt van itt?
• Igen, uram. Én nyomozok az ügyben és reméltem, hogy beszélhetek a fiával néhány szót. - mondta Lucas és érezte, hogy ebből az emberből nehezen fog bármit is kiszedni.
• Elliottnak semmi köze ahhoz, hogyan halt meg az a kis takarítólány. - válaszolta Barnes emelt hangon.
• Én ezt nem is állítottam uram, de a fia ismerte Lucyt és arra gondoltam, esetleg a lány mondott neki valamit, ami nyomra vezethet. - Lucas igyekezett nyugodt maradni, ugyanakkor határozottan kezelni a helyzetet. Nem először volt dolga olyan emberrel, mint Barnes.
• Ami nyomra vezethet? Mondok én magának valamit. Ott van az a Morena. Az apja nem is angol. Még csak nem is európai. Egy csóró. Az anyja Londonban mosogat valami szállodában. Most akarják idetelepíteni az apját is. Egy újabb senkiházit. Erre Lucy Campbellnek ez kellett az én fiam helyett. És mi van, ha a lány mégis meggondolta magát? Ha megjött az esze és szakítani akart Morenával, az meg dühében megölte? Vagy tudja mit? Ott van az a másik külföldi. Elena Lane. Aki mindenkinél okosabbnak hiszi magát. Az ő házában lakott Lucy. És ott is találtak meg, nem? Lehet, hogy ő tette. Ki tudja, mire képes az a nő. Ki tudja, mit forgat a ravasz török fejében. A külföldiekben nem lehet megbízni. - fújtatott Barnes, majd elővette a zsebkendőjét és megtörölte vele a homlokát.

Lucas türelmesen hallgatta végig a monológot, aztán még mindig nyugodt hangon válaszolt.

• Mr. Barnes. Minden eshetőséget ki fogok vizsgálni, Őntől azonban csak két kérdésre várok választ és utána nem is tartanám fel tovább. Járt önöknél tegnap este fél tizenegy után Lucy Campbell, vagy találkozhatott vele ekkortájt a fia?
• Nem. A fiam tegnap délután az ötórai vonattal Brightonba utazott, szóval nem találkozhattak Lucyval, és Lucy nem volt nálunk.
• Értem. És mikor tudnék beszélni a fiával, vagy hol tudom elérni őt?
• A fiam két-három nap múlva jön haza. Mivel felnőtt ember, nem közölte velem, hogy melyik barátjához megy, nem adott meg címet vagy telefonszámot. Több ismerőse is van a tengerparton. Ebben nem tudok segíteni.
• Köszönöm, Mr. Barnes. - Lucas elköszönt és kilépett az utcára.

Ránézett az órájára, ami délután hármat mutatott. Próbálta rendszerezni a gondolatait, de az ügy bonyolultabb volt, mint hitte. A helyszínelők semmit sem találtak Elena házában, kivéve az ujjlenyomatát, ami nem meglepő. Az Elliott Barnessal való beszélgetéstől remélt valamit, de ez meghiúsult a fiú távolléte miatt. Ráadásul ha az apja igazat mond, akkor Elliott nem mérgezhette meg Lucyt, hiszen nem volt Sevenhillsben a kérdéses időpontban. Lucasnak egyenlőre egy árva tárgyi bizonyítéka sem volt Elena Lane vagy Johnny Morena ellen, pedig ők ketten azok, akiknek volt alkalma megtenni. Morena lakásához még nem kérhetett házkutatási parancsot, mert nem volt elég nyomós indoka rá. Fél tizenegykor ugyan meglátogatta Lucy, de csak lehetséges, hogy ekkor adták be neki a mérget. Ez pedig nem elég indok, a házkutatásra. Ha valaki taxint gyártott, annak valahol nyoma kell, hogy legyen. Lucas nagyot sóhajtott, majd úgy döntött, felkutatja Mrs. Higgins házát és beszél vele is. Elvégre Morena tőle bérli a lakását. Hátha tud valamit mondani, ami használható.

Miután Lucas elhagyta Mrs. Higgins házát, úgy érezte ismét nem tudott előrelépni az ügyben. Mrs. Higgins annyit tudott mondani, amit már Elenától is tudott. Morena szorgalmas fiú és szerették egymást Lucyval. Mrs. Higgins még a londoni Armitage Hotelből ismeri Morena anyját, aki ott dolgozik szobaasszonyként, nem pedig mosogatóként, ahogy azt Barnes mondta. Mivel Mrs. Morena megbízható és nagyon szimpatikus asszony, a fia pedig vidéken keresett munkát, Mrs. Higgins felajánlotta neki a használaton kívüli lakását albérletbe. Sajnos Mrs. Higgins egy hónapja elvesztette a férjét szívrohamban, így mostanában csak ez a tragédia kötötte le. Nem tud segíteni az ügyben, és nem hiszi, hogy bárki is szándékosan el akarta venni Lucy Campbell életét.

Valaki mégis megtette. Erre gondolt Lucas, miközben visszasétált a panzióba. Már este fél hat volt és a felügyelő kezdett éhes lenni. Gondolta, meghívatja magát Elenával egy vacsorára. Az ebédre tálalt marhanyelv és paradicsomsaláta is isteni volt. Ez a nő aztán tud főzni. Lucas titkon remélte, hogy Elenának nem támadt kedve tiszafabogyóból taxint készíteni. Ekkor megcsörrent a telefonja.

• Steve Lucas.
• Jim vagyok. Megvan amit kértél, de azért egy láda jóféle cseh sör jár. - szólt Malek a telefonba.
• Ok, majd meglátjuk. Mit tudtál meg? - kérdezte Lucas izgatottan.
• Na figyelj. Tíz éve Rodosz szigetén történt az az autóbaleset. Richard és Leyla Lane autója frontálisan ütközött egy msáik autóval. Mindketten azonnal meghaltak, de a vétkes sofőr túlélte. És most kapaszkodj meg, mert el fogsz ájulni.
• Jaj, bökd már ki! - sürgette Lucas Jimmyt.
• A sofőr neve John Campbell. Lucy Campbell édesapja.
• Tessék?
• Ahogy mondom. És ami még érdekesebb. John Campbell később tisztázatlan körülmények között vesztette életét. Egy magas szikláról a tengerbe zuhant. Az esetet balesetnek könyvelték el, mert semmi nem utalt idegenkezűségre.
• Ezt nem hiszem el! - fogta a homlokát Lucas.
• Na, mi lesz a sörömmel?
• Megkapod Jimmy. - rakta le a felügyelő a telefont.

Ez már indíték. Elena Lane szüleinek halálát Lucy Campbell apja okozta. Elena pedig elhatározta, hogy bosszút áll. Először végzett Campbellel, aztán a lányával. Lehetséges. Hiszen maga Elena említette a bosszút, mint egy gyilkosság indítékát. Elképzelhető, hogy magára gondolt. De csak nyugalom. Még várni kell. Ennek a nőnek nem lehet, csak úgy nekiszegezni a kérdést. Nem fog zavarba jönni tőle. Egy kicsit még puhatolózni kell. Finoman kell megközelíteni a dolgot. Türelem, Lucas, türelem!

A felügyelő odaért a panzióhoz. Elena is éppen akkor nyitotta az ajtót.

• Á, Steven. Most érkeztem vissza én is. Csak átszaladtam Mrs. Foremanhez, mert megígért nekem néhány friss zöld fűszert a kertjéből. - Elena elfordította a kulcsot a zárban és beléptek a házba. A lány lerakta a kabtját és azonnal a konyha felé vette az irányt, Lucas pedig felakasztotta a zakóját az előszobában lévő fogasra, majd követte őt. Elena elpakolta a fűszernövényeket, majd kezet mosott és tányérokat vett elő, hogy megterítsen a vacsorához.
• Gondolom, már éhes!Nachost készítettem, remélem szereti. Tudja, ilyenkor még nincs szállóvendégem, és Lucy meg én csak a konyhában terítettünk meg magunknak. Remélem nem zavarja, ha magával tartok. - Elena sürgött-forgott és előkerült a Nachos egy nagy lapos tányéron isteni olvadt sajttal a tetején, majd kisebb tálkákban salsaszósz, avokádókrém és tejföl.

Lucas nézte a lányt és furcsa kettős érzése támadt. Ki Elena Lane? Egy ravasz nő, aki képes hidegvérrel, bosszúból embereket ölni, vagy egy kedves fiatal nő, aki valóban csak segíteni akart Lucynak. Vajon tudja egyáltalán, hogy ki volt Lucy apja? És ha igen, az nem lehet, hogy Elena Lane sajnálta Lucyt az apja miatt? Valahogy ki kellett puhatolnia a dolgot.

Asztalhoz ültek és vacsorázni kezdtek.

• Nos, Steven felügyelő, hogy áll a nyomozás?
• Ami azt illeti, tudomásomra jutott néhány érdekes részlet.
• Érdekes részlet?
• Igen, Elena. Például Önről.
• Rólam? Elmondhatja nekem? Nem tiltja a szabályzat? Mert kíváncsi lennék rá! - válaszolta a lány két falat között.
• Tulajdonképpen elmondhatom. Megtudtam, hogyan vesztették életüket a szülei. - mondta Lucas, majd kíváncsian várta Elena reakcióját. A lány beleivott az ásványvizébe, majd a felügyelőre emelte a tekintetét.

II.

Lucas nyomozó kilépett a panzió ajtaján. A következő, akivel beszélni akart, az Johnny Morena, Lucy udvarlója. Elhatározta, hogy gyalogosan megy a fiú házához. Kicsit hűvös, borongós márciusi délelőtt volt, de pont megfelelő idő egy sétára és a gondolatok rendszerezésére. Alig indult el, megszólalt a telefonja.

• Steven Lucas. - válaszolt a hívásra.
• Stevie? Itt Peters. - szólt az orvosszakértő bariton hangja a vonal túlsó végén.
• Gabriel! Már vártam a hívásod. Mit tudsz nekem mondani Lucy Campbellről?
• Nos, annak a Dr. Wardnak igaza volt. Megmérgezték. Méghozzá egy taxin nevű méreggel.
• Taxin? Annak a fának a bogyóiból?
• Igen, a tiszafa bogyóiból lehet előállítani.
• Értem. Mikor állt be a halál?
• Ebben tévedett Ward, de nem sokat. A lány pontosan hajnali fél egykor halt meg. - válaszolta Peters.
• Tehát valakinél járt hajnali fél egy előtt egy kicsivel.
• Várj, Stevie! Azért ez nem olyan egyszerű! Lucy fél egykor halt meg, de jóval előbb is bevehette a mérget.
• Ezt hogy érted? - lepődött meg Lucas.
• A taxin egy olyan alkaloid méreg, aminek akár két óra is kell, mire kifejti a hatását. Attól függ, mennyit evett előtte az áldozat. Lucy a gyomortartalma alapján bőségesen vacsorázott, így akár már fél tizenegykor is beadhatták neki a taxint.
• Értem. Miben adhatták be neki? Kávéban? Teában?
• Bármelyikben. Teában is, ha elég édes.
• Kösz Peters! Majd beszélünk! - mondta a felügyelő, majd bontotta a vonalat.
• Tehát már fél tizenegykor is bevehette. Ki az, aki fél tizenegytől fél egyig megkínálhatta valamivel Lucy Campbellt, amiben taxin volt? És ki az, aki elő tudja állítani a mérget a tiszafa bogyóiból? Lucas felügyelő visszagondolt az Elenával folytatott beszélgetésre. A lány azt mondta, hogy fél kilenc körül aludni ment, de erre persze tanúi nincsenek. A holttest az ő házában volt. Lehet, hogy ő hívta meg este Lucyt egy teára és egy kis beszélgetésre a szalonba. Belekeverhette az italába a mérget. Ráadásul szakács, tehát valószínűleg elő tudja állítani a taxint. Volt tehát lehetősége és eszköze is lehetett. De egyvalami még hiányzik. Az indíték. Mi oka lehetett egy olyan jómódú és intelligens nőnek, mint Elena Lane, megölni egy nincstelen árva lányt, amilyen Lucy Campbell volt. Féltékenység? Talán Elena beleszeretett Johnny Morenába és félre akarta állítani a riválist? Nem, kevéssé valószínű, vagy akkor Morena egy nagyon vonzó és jóképű férfi lehet. Hiszen másképp Elena Lane nem foglalkozna egy ilyen szegény fiúval. De nem, nem is az a típus, aki valami szerelmi viszony miatt elragadtatná magát és gyilkosságot követne el. Mi jöhet még számításba? Esetleg Lane és Morena valami piszkos ügyletbe kezdtek. Morena félig kolumbiai, Lane meg sokat jár külföldre. Talán valami drogügylet. Szegény Lucy meg véletlenül hallott, vagy látott valamit, amit nem kellett volna, ezért el kellett hallgattatni. Igen, ez már valószínűbb. Mindenesetre érdekes lesz elbeszélgetni a fiúval.

Lucas felügyelő a srác házához ért, ekkor azonban eszébe jutott még valami. Elővette a telefonját és tárcsázott.

• Jim Malek. - szólt egy hang a vonalon túl.
• Itt Steve. Nézz utána nekem egy régi ügynek, kérlek. Egy autóbaleset tíz évvel ezelőtt Görögországban. A Lane házaspár. Régészek voltak.
• Tíz éve? Görögországban? És ezt mégis honan ássam elő neked?
• Jaj, Jimmy baby! Tudom, hogy még mindig tartod a kapcsolatot azzal a görög istennővel! A kis rendőrségi titkárnővel, akit tavaly ismertél meg, amikor Athénban nyaraltál.
• Steve, ha visszajössz, én szétrúgom a segged. Nekem ne Jimmy babyzz! Na jó! Mit akarsz tudni? - kérdezte Malek, majd egy kis noteszbe lejegyzetelte, amit Lucas diktált. - Ok, de kell egy kis idő.
• Estig van időd. - válaszolta a felügyelő, majd mielőtt Jim újra reklamálhatott volna, megnyomta a piros gombot, a zsebébe csúsztatta a telefonját és elővette a jelvényét. Aztán a bejárathoz lépett és bekopogott. Kisvártatva egy vele közel azonos magasságú, fekete hajú fiatal srác nyitott ajtót.
• Johnny Morena? - mutatta fel Lucas az igazolványt.
• Igen, uram. Én vagyok az. Jöjjön be. Már vártam magát. - A felügyelő belépett az előszobába.

A ház nem volt túl nagy. Egy szoba jobbra, egy kis konyha balra, és a bejárati ajtóval szemben épp egy fürdőszoba készült kialakításra. Cementes zsákok és néhány festékkel teli vödör hevert szanaszét a házban, valamint festőhengerek és egy létra a konyhában. Johnny a szobába vezette Lucast, majd elővett két széket a takarófólia alól, leporolta őket és hellyel kínálta a felügyelőt.

• Elnézést a kupért Mr. Lucas, éppen felújítom a házat. Bár már ennek sincs értelme. Tudja, bérlem ezt a kis házat Mrs. Higginstől, a helyi kúria tulajdonosától. Meg akartam venni részletre, hogy ha Lucyvel összeházasodtunk, hozzám költözhessen. De most már nem tudom, mi lesz velem. - mondta Johnny és könnyek szöktek a szemébe.
• Részvétem Mr. Morena. Nem akarom sokáig zavarni, de muszáj néhány kérdést feltennem önnek.
• Persze, hogyne. Dr. Ward és Baker őrmester már jártak nálam. Azt mondták, hogy Lucyt valaki megmérgezte. Ez igaz?
• Igen, sajnos így van. Már a törvényszéki orvos is megerősítette. Lucyt meggyilkolták. - válaszolta Lucas, mire Johnny összerezzent.
• De hát ki volt képes ilyen szörnyűségre felügyelő úr?
• Egyenlőre még nem tudom. Önnek nincs valami elképzelése?
• Nincs. Az én Lucymat mindenki szerette. Olyan kedves volt. Mindig mosolygott. Nagyon értett a virágok gondozásához. Nagyon szorgalmas lány volt.
• Tehát nem tud senkiről, akivel haragban volt? Vagy akitől esetleg félt?
• Hogy félt? Furcsa, hogy ezt kérdezi. Tudja, a helyi kocsma tulajdonosának, Mr. Barnesnak van egy fia. Elliott. Nem akarta békén hagyni Lucyt. Úgy két hete egyfolytában körülötte ólálkodott. A pénzével próbálta befűzni őt. Lucy nem akart nekem beszélni róla, mert félt, hogy hülyeséget csinálok. Egyszer majdnem jól meg is vertem azt a szemetet. - szorította ökölbe Johnny a kezét. - De Miss Lane visszafogott.
• Miss Lane?- nézett csodálkozva Lucas.
• Igen. Éppen ott volt a kocsmában. Visszafogta a karomat, amikor neki akartam ugrani Elliottnak. Azt mondta, nincs értelme.
• Önnek mi a véleménye Miss Laneről, Mr. Morena?
• Rendes nő. Segített Lucyn. És rajtam is, mert minden javítást rám bíz, ami a panzó körül akad. Persze elég furcsa nő. - gondolkodott el Johnny.
• Furcsa? Ezt hogy érti?
• Tudja, az a fajta, aki úgy néz a szemedbe, mintha mindig tudná, hogy éppen mire gondolsz.
• Igen, ezt én is észrevettem. - húzta el a száját Lucas. - Még egy kérdés Mr. Morena. Lucy tegnap este járt önnél?
• Igen. Úgy fél tizenegy körül jött át.
• Fél tizenegy? És mondja csak. Előtte, vagy utána ment még valakihez?
• Nem hiszem. Már elég késő volt. És nem említette nekem, hogy bárkihez is menne.
• Értem. Nos, köszönöm, Mr. Morena. Egyenlőre ennyi, de még keresni fogom. - állt fel Lucas a székről.
• Gondolja, hogy esetleg Elliott bántotta Lucyt?
• Egyenlőre nem tudom, Mr. Morena. - válaszolta a felügyelő, majd Johnny kikísérte őt a bejáraton.
• Mr. Lucas, kérem derítse ki, hogy ki vette el tőlem az én kis angyalomat. - a srác mélyen nézett a felügyelő szemébe, majd újra néhány könnycsepp gördült le az arcán. Lucas bólintott, majd visszaindult a panzió irányába. Nem, ez a fiú nem ölt meg senkit.

Lucas már nem kezdő rendőr volt és az ösztönei jól működtek. Látszott, hogy Morena teljesen padlón van a lány halála miatt. Persze még nem szabad kizárni teljesen a lehetőséget. Ez az Elliott Barnes viszont egy újabb szál. Délután beszél is vele. Persze az első számú gyanúsított egyenlőre Elena Lane. Most viszont jó lenne ebédelni. Ránézett a karórájára. Dél múlt tíz perccel. Jól elszaladt a délelőtt. Épp ideje enni valamit.

Lucas visszaért a panzióhoz. Kopogásra Elena nyitott ajtót.

• Jöjjön. Előkészítettem a szobáját.
• Köszönöm szépen. - válaszolta a felügyelő, akinek Elena ajánlotta fel még reggel, hogy lakjon a panzióban, amíg nem zárja le az ügyet, különben ingáznia kéne Londonba és vissza.

A lány felkísérte őt az emeletre, és benyitottak az egyik szobába. Ennek a szobának a színvilágára is jellemző volt az a keleties stílus, ami az egész házra. Elena lépett be először és megmutatta a fürdőszobát is, majd kicsit megigazította a takarót a kényelmes franciaágyon.

• Megfelelő lesz? - kérdezte mosolyogva.
• Hogyne. Nagyon szép szoba. Hálás vagyok, hogy felajánlotta.
• Ugyan, semmiség. Ebédet is készítettem, majd jöjjön le az étkezőbe. - válaszolta Elena és az ajtó felé indult, aztán megállt egy pillanatra.

Lucas egy képre lett figyelmes, ami az ágy felett lógott a falon. Egy régi festmény volt. Egy hosszú hajú nőt ábrázolt tógában, amint széttárja a karjait és félig eltakarja a fejével a Napot. A kép jobb sarkában pedig valami görög írás. A felügyelő nem tudta elolvasni.

• Nemezis árnyéka. - szólalt meg Elena a háta mögött. Lucas megfordult és az ajtófélfának támaszkodó lányra pillantott. - Ez van a képre írva. - folytatta a lány. - Még kislány koromban kaptam egy idős asszonytól.
• Ki az a Nemezis?
• Egy görög istennő.
• Minek az istennője? Még sosem hallottam róla. - érdeklődött Lucas.
• Nemezis a bosszúálló és igazságosztó istennő. - válaszolta Elena komoly arccal.

Az első ítélet

I.

Lucy Campbell az ágya szélén ült és gondolkodott. Mit kellene most tennie? A pénz jól jönne. Nagyon jól jönne. Johnnyval szeretnének megesküdni, de még nincs elég pénzük. Johnny rengeteget dolgozik és gyűjtöget, de nincs neki elég. Lucy szereti Johnnyt, de ebben a világban a pénz sajnos nélkülözhetetlen.Az lesz a legjobb, ha elmegy hozzá és beszél vele. Lucy felpattant az ágyról, levette a fogasról a kis kék kardigánját és belebújt. Azután copfba fogta vállig érő aranyszőke haját, és kilépett a szobából. Végigment a foyosón, majd a bejárati ajtón át ki az utcára. Már sötét volt. Este fél tíz felé járt az idő. Lucy úgy gondolta, jobb ha ilyenkor keresi fel őt, mert így diszkrétebb. Végigsétált a főutcán, majd jobbra fordult. Kis idő múlva megérkezett a házhoz. Végigment a bejárati ajtóhoz vezető kövezett kis úton, majd bekopogott az ajtón. Néhány másodperc múlva bebocsátást nyert.

Steven Lucas nyomozó a Scotland Yard felügyelője. Körülbelül 185 centi magas, 80 kg súlyú, sportos testalkatú férfi. Rövid barna haját kissé régimódian, oldalt elválasztva hordja. Emiatt a barátai gyakran ugratják, de ő nem törődik vele. Azt mondják róla az ismerősök, hogy nagyon hasonlít édesanyjára. Vékony, kissé hosszúkás orra és keskeny álla van. Barátságos barna szemeivel pedig már gyerekkorában is szeretett mindent és mindenkit jól megfigyelni. Ezért lett nyomozó. 29 éves kora ellenére már több mint egy tucat gyilkossági ügyet derített fel és nagyra becsülték a Yardnál. Most is egy haláleset miatt rendelték ebbe a néhány száz lakosú dél-angliai faluba, Sevenhillsbe. Leparkolta az autóját a kis vegyesbolt előtt, és kiszállt, hogy némi reggelit szerezzen be magának mielőtt a helyszínre megy. Mint munka közben mindig, most is fekete öltönyt, hófehér inget és nyakkendőt viselt. Belépett a vegyesboltba és körülnézett. Takaros kis üzlet volt. Az élelmiszertől a háztartási kellékeken át a friss napilapokig mindent meg lehetett találni a faltól falig érő fémpolcokon. A pult mögött egy mosolygós, alacsony, molett hölgy állt. Barna, hosszú ujjú blúza kissé feszült rajta, festett vörös dauerolt haját pedig egy csattal a tarkójára rögzítette. Lucas nyomozó első gondolata a hölgyről az volt, hogy ez a hölgy mindenkiről mindent tud a faluban, és valószínűleg szeret is pletykálkodni.

• Jó reggelt! - köszönt Lucas.
• Jó reggelt kívánok! Mivel szolgálhatok?
• Két sajtos kiflit kérek.
• Máris csomagolom. - válaszolta a hölgy és egy papírzacskót vett a kezébe. - Még sosem láttam errefelé. - vetette oda közben. - Ingatlanügynök?
• Nem hölgyem. - válaszolta Lucas. - Rendőr vagyok. Lucy Campbell halála ügyében kell nyomoznom. Most érkeztem a faluba.
• Ó, igen! Borzasztó história. Ha engem kérdez, az udvarlója tette. - mondta a nő, majd átnyújtotta a két kiflit a zacskóban.
• Miből gondolja ezt, Miss... - a felügyelő átvette a zacskót és kérdőn nézett a hölgyre.
• Foreman. Mrs. Joana Foreman. Vagyis most már özvegy vagyok. A férjemet három hete veszítettem el. Ó, az én Edvinem. - válaszolta Mrs. Foreman, miközben egy zsebkendőt vett elő, és a könnyeket törölgette a szeméből. - Szívrohamban hunyt el, tudja?
• Értem asszonyom. Fogadja őszinte részvétemet.
• Köszönöm felügyelő úr. Szóval miből gondolom, hogy a barátja volt? Johnny Morena elég heves vérmérsékletű fiatalember. Az apja ugyanis latin vagy spanyol. Nem tudom pontosan. De biztos volt valami féltékenységi ügy azzal a másikkal. De...Jaj istenem...Túl sokat fecsegek. - Mrs. Foreman hirtelen elhallgatott és zavartan igazgatta a haját.
• Hálás vagyok minden információért, ami segíthet a nyomozásban. - próbálta Lucas megnyugtatni az asszonyt, de ő onnantól kezdve nem szólalt meg az ügyről, csak átvette a kiflik árát és betette a pénztárgépbe. Ezután elköszöntek egymástól és a felügyelő újra kilépett az utcára. Rápillantott a bőrszíjas karórájára. Reggel hét óra. Olyan szomorú, hogy az a lány már nem érhette meg a napfelkeltét.

Beült az autójába és a megadott cím felé vette az irányt. Körülbelül tíz perc múlva meg is érkezett a falu panziója elé. Kiszállt a kocsiból és szemrevételezte az épületet. Tulajdonképpen egy nagyobb családi ház volt. A külső falait fehérre festették, az ablakkereteket pedig sötétbarnára és minden ablakban piros muskátlik virítottak hosszú balkonládákban. Az előkertbe fehér nárciszokat és kardvirágokat ültettek és látszott, hogy rendszeresen gondozzák őket. Lucas autóján kívül mindössze egyetlen másik jármű parkolt a ház előtt, a helyi rendőrőrsé. A felügyelő a keskeny kövezett úton az ajtóhoz sétált és becsengetett. Kisvártatva egy fiatal nő nyitott ajtót.

• Steven Lucas felügyelő? - kérdezte, miután gyors pillantással végigmérte a nyomozót.
• Igen, én vagyok. - mutatta fel Lucas a jelvényét.
• Fáradjon be kérem. - tárta ki a nő az ajtót, majd amikor Lucas belépett az előtérbe, be is zárta mögötte. - Jöjjön utánam. Odavezetem. A helyi rendőrök már itt vannak.
• Köszönöm. - válaszolta a felügyelő, majd követte a lányt, aki egy folyosón vezette át, aminek a végén egy nehéz tölgyfaajtó volt. Ide nyitottak be.
• Parancsoljon felügyelő úr. Ha szüksége lenne rám, a szalonban leszek. - biccentett a nő, aztán sarkon fordult és a felügyelő figyelte, ahogy visszaindul arra, ahonnan jöttek. Ezután Lucas belépett a szobába. Az első, amit megpillantott, a lány holtteste volt. Szőke hajú, törékeny és nagyon fiatal. Az ágy mellett feküdt a szőnyegen. Tornacipő, farmernadrág, egy fehér felső és kék kötött kardigán volt rajta. Egy férfi éppen fölé hajolt.

Miután szemügyre vette a holttestet, Lucas balra fordult. A fából készült barna íróasztal mellett egy pocakos, alacsony, ősz hajú, borotvát arcú férfi állt rendőr egyenruhában. A felügyelőnek első pillantásra szimpatikusnak és becsületesnek tűnt a szomorú arcot vágó figura. Odalépett hozzá és kezet nyújtott, miközben a jelvényét is újra felmutatta.

• Steven Lucas vagyo a Scotland Yardtól. - a férfi felébredve a gondolataiból rápillantott a nyomozóra, majd fogadta a köszönést.
• Nagyon örvendek uram. Baker őrmester vagyok, a helyi megbízott rendőr. Ő pedig Dr. Ward, a házi orvosunk. Sajnos nekünk nincs rendőrorvosunk, de Dr. Ward igen tapasztalt. - mutatott a lány fölé hajoló, szintén ősz hajú, kockás tweed öltönyt viselő férfira. A doktor ebben a pillanatban felállt és ő is kezet fogott Lucassal.
• Mit tud mondani, doktor úr? - kérdezte Lucas.
• Nem sokat. Külsérelmi nyomok nincsenek. Ahogy azt már a Scotland Yardra megüzentem a főnökeinek, én mérgezésre tippelek. A nyelv duzzadt és elszíneződött. A halál időpontjának pontos megállapításához meg kell mérni a máj hőmérsékletét, amit csak a törvényszéki orvos tud megtenni. De én úgy hajnali egy és két óra közé tenném.
• Értem. - válaszolta Lucas, majd Baker őrmester felé fordult. - A panzió tulajdonosa itt van?
• Igen, Mr. Lucas. Ő volt az aki bekísérte Önt ide.
• Az a fiatal nő? - lepődött meg kissé a felügyelő.
• Igen. Elena Lane. Övé a panzió. - bólogatott Baker.
• Beszélt már vele?
• Igen. De nem tud sokat. Korán aludni ment. Hajnali öt órakor felkelt, mert fájt a feje és lejött a földszintre, hogy megkérje Lucyt, főzzön neki egy teát. Bekopogott, de senki nem válaszolt így benyitott. Akkor fedezte fel a lányt. Azonnal hívta a rendőrséget.
• Rendben. Köszönöm a segítségüket. - fogott kezet Lucas mindkét férfival, aztán hallották, ahogy újabb autó parkol le a ház előt. Megérkezett a halottaskocsi. Miután elszállították a testet, Baker őrmester és Dr. Ward is távozott. Lucas a szalon felé indult.

Hamar megtalálta, mert a helyiséget csak egy boltív választotta el az előtértől. Belépett és körülnézett. A szalonba három hatalmas ablakon keresztül áradt be a fény. A helyiség közepén két nagy méretű, bordó brokáttal bevont kanapé volt, közöttük egy lapos, láb nélküli asztalféleség leterítve egy keleti mintás szőnyeggel. A laminált padlót és a fehér falakat is több helyen borította kisebb-nagyobb keleti szőttes. Az egyik falat pedig egy könyvespolc takarta padlótól plafonig, tele régi kötésű könyvekkel. A panzió tulajdonosa, Elena Lane az egyik kanapén ült kényelmesen elhelyezkedve, keresztbe tett lábbal. Úgy 168 centi magas, vékony nő, 25 év körüli. Derékig érő sötétbarna haja hosszú fonatban végződött. Kék farmernadrágot, fehér horgolt pulóvert és térdig érő fekete lovaglócsizmát viselt. Lucas közelebb lépett.

• Foglaljon helyet felügyelő úr. - kínálta hellyel Elena. - Készítsek egy kávét?
• Elfogadom.

Elena Lane felállt, és a szalonból nyíló konyhába ment. Lucas helyet foglalt a kanapén. Tíz perc múlva Elena egy tálcával tért vissza, amelyet a lapos asztalra rakott, majd kávét töltött a felügyelőnek, és elé tolta a cukrot és a tejet. Ezután visszaült a helyére, szemben a felügyelővel. Lucas ekkor a lány arcát is megnézte. Szép, kreol bőr, kissé hosszúkás arc, vékony száj és hosszúkás orr. Sötétkék szeme felett íves, barnára festett szemöldök. A két szemöldöke között, pontosan középen pedig egy kis barna anyajegy, amitől még inkább egzotikusnak tűnt az arca. A felügyelő úgy sejtette, hogy Elena Lane nem, vagy nem teljesen angol származású.

• Nem akarom sokáig feltartani. Csak néhány kérdést szeretnék feltenni. - kezdte Lucas, miközben két cukrot és némi tejet tett a kávéjába, a csészealjra pedig a tálcára készített csokis kekszből is egyet.
• Természetesen. - bólintott Elena.
• Ön találta meg a holttestet, ugye?
• Igen. Lejöttem a földszintre, úgy 5 óra körül hajnalban, hogy Lucy készítsen nekem egy teát, mert nagyon fájt a fejem. Tudja én sosem iszom kávét. Bekopogtam de nem nyitott ajtót, így bementem. Akkor láttam, hogy ott fekszik. Ellenőriztem a pulzusát, de már nem élt. Nem nyúltam semmihez és hívtam Baker őrmestert.
• Baker őrmestertől úgy értesültem, Ön korán aludni tért. Hány órakor?
• Lássuk csak...Úgy fél kilenc körül. Tudja még küzdök az időeltolódással.
• Az időeltolódással?
• Igen. - mosolygott Elena. - Ugyanis tegnapelőtt jöttem haza Mexikóból.
• Mi járatban volt Mexikóban? - kortyolt Lucas a kávéjába.
• Recepteket gyűjtöttem az új szakácskönyvemhez. Ön gondolom nem jártas a szakácskönyvek világában, ezért nem ismeri a nevem.
• Ó, már rémlik! Elnézést, hogy először nem jöttem rá. Hiszen maga az az Elena Lane, aki különböző népek konyháját tanulmányozza. - csapott a homlokára a felügyelő.
• Igen, Mr. Lucas. Én vagyok az. Tudja áprilistól októberig ezt a panziót vezetem. Az év többi részében pedig külföldön tartózkodom és anyagot gyűjtök.
• Ez nagyszerű, Mis Lane. A panziót mióta vezeti?
• Már három éve. Tulajdonképpen ezt az életvitelt is azóta folytatom. A panziót az örökségemből vettem, ami a szüleim után maradt.
• Tehát a szülei már nem élnek?
• Sajnos nem. Tíz éve veszítettem el őket egy autóbalesetben, Görögországban.
• Ott élte?
• Igen, Mr. Lucas. Tudja a szüleim régészek voltak. Még az egyetemen ismerkedtek meg Cipruson. Anyám ugyanis ciprusi volt. Ráadásul félig görög, félig török, ami nem túl gyakori. Apám viszont angol volt. Összeházasodtak és együtt kutatták az antik világ rejtélyeit Görögországban, én pedig velük mentem mindenhová. De aztán jött ez a sajnálatos baleset. Így hamar a saját lábamra kellett állnom. Leérettségiztem, aztán megvettem ezt a házat és megnyitottam a panziót. A szakácskodás csak úgy jött.
• Sajnálom a szüleit. - mondta Lucas felügyelő.
• Semmi baj. Már régen történt. És a vétkes sofőr megkapta a büntetését. - válaszolta Elena és a felügyelő hirtelen dühöt látott megvillanni a lány szemében. De csak egy pillanatig tartott, aztán újra visszatért a nyugalom az arcára.
• Térjünk vissza Lucy Campbellhez. - javasolta Lucas. - Mióta lakott Önnél Miss Lane?
• Szólítson nyugodtan Elenának.
• Köszönöm. Én Steven vagyok.
• Rendben, tehát Steven. - mosolygott Elena. - Lucy körülbelül egy éve lakott nálam. Ugyanis akkor szüntették meg a közeli árvaházat, ahol nevelkedett. Még csak 17 éves volt, nem voltak rokonai, így befogadtam. Adtam neki egy szobát és fizetést azért, hogy takarítson a panzióban. Rendesen ellátta a munkáját. Ezenkívül a faluba is kijárt, és több háznál is gondozta a kertet.
• Önnek van elképzelése arról, hogy ki gyilkolhatta meg?
• Egyenlőre nincs, Steven.
• Idefelé jövet betértem egy kis vegyesboltba.
• Mrs. Foremanhez? - húzta el a száját Elena.
• Igen, miért?
• Semmi, csak ő a helyi pletykafészek. Az információs pult. Gondolom, ő máris elmondta, kit gyanúsít. - nevetett a lány.
• Ami azt illeti, valóban kaptam egy tippet. Mrs. Foreman szerint a lány barátja tette. Bizonyos Johnny Morena.
• Johnny? Nos, meglehet, bár én nem hiszem. Johnny rendes srác. Félig kolumbiai. Igen dolgos és imádta Lucyt. Bár egy gyilkosságnak sokféle indoka lehet. - gondolkodott el Elena, és Lucas úgy érezte, mintha a lány éppen visszaemlékezne valamire.
• Tapasztalataim szerint általában pénzért gyilkolnak. Vagy szerelemféltésből. - mondta a felügyelő. Erre Elena újra ráemelte a tekintetét és Lucason ekkor végigfutott a hideg.
• Ezek valóban gyakori indokok. De előfordult már gyilkosság félelemből is. És ami még érdekesebb, Steven. Bosszúból.