II.

Lucas nyomozó kilépett a panzió ajtaján. A következő, akivel beszélni akart, az Johnny Morena, Lucy udvarlója. Elhatározta, hogy gyalogosan megy a fiú házához. Kicsit hűvös, borongós márciusi délelőtt volt, de pont megfelelő idő egy sétára és a gondolatok rendszerezésére. Alig indult el, megszólalt a telefonja.

• Steven Lucas. - válaszolt a hívásra.
• Stevie? Itt Peters. - szólt az orvosszakértő bariton hangja a vonal túlsó végén.
• Gabriel! Már vártam a hívásod. Mit tudsz nekem mondani Lucy Campbellről?
• Nos, annak a Dr. Wardnak igaza volt. Megmérgezték. Méghozzá egy taxin nevű méreggel.
• Taxin? Annak a fának a bogyóiból?
• Igen, a tiszafa bogyóiból lehet előállítani.
• Értem. Mikor állt be a halál?
• Ebben tévedett Ward, de nem sokat. A lány pontosan hajnali fél egykor halt meg. - válaszolta Peters.
• Tehát valakinél járt hajnali fél egy előtt egy kicsivel.
• Várj, Stevie! Azért ez nem olyan egyszerű! Lucy fél egykor halt meg, de jóval előbb is bevehette a mérget.
• Ezt hogy érted? - lepődött meg Lucas.
• A taxin egy olyan alkaloid méreg, aminek akár két óra is kell, mire kifejti a hatását. Attól függ, mennyit evett előtte az áldozat. Lucy a gyomortartalma alapján bőségesen vacsorázott, így akár már fél tizenegykor is beadhatták neki a taxint.
• Értem. Miben adhatták be neki? Kávéban? Teában?
• Bármelyikben. Teában is, ha elég édes.
• Kösz Peters! Majd beszélünk! - mondta a felügyelő, majd bontotta a vonalat.
• Tehát már fél tizenegykor is bevehette. Ki az, aki fél tizenegytől fél egyig megkínálhatta valamivel Lucy Campbellt, amiben taxin volt? És ki az, aki elő tudja állítani a mérget a tiszafa bogyóiból? Lucas felügyelő visszagondolt az Elenával folytatott beszélgetésre. A lány azt mondta, hogy fél kilenc körül aludni ment, de erre persze tanúi nincsenek. A holttest az ő házában volt. Lehet, hogy ő hívta meg este Lucyt egy teára és egy kis beszélgetésre a szalonba. Belekeverhette az italába a mérget. Ráadásul szakács, tehát valószínűleg elő tudja állítani a taxint. Volt tehát lehetősége és eszköze is lehetett. De egyvalami még hiányzik. Az indíték. Mi oka lehetett egy olyan jómódú és intelligens nőnek, mint Elena Lane, megölni egy nincstelen árva lányt, amilyen Lucy Campbell volt. Féltékenység? Talán Elena beleszeretett Johnny Morenába és félre akarta állítani a riválist? Nem, kevéssé valószínű, vagy akkor Morena egy nagyon vonzó és jóképű férfi lehet. Hiszen másképp Elena Lane nem foglalkozna egy ilyen szegény fiúval. De nem, nem is az a típus, aki valami szerelmi viszony miatt elragadtatná magát és gyilkosságot követne el. Mi jöhet még számításba? Esetleg Lane és Morena valami piszkos ügyletbe kezdtek. Morena félig kolumbiai, Lane meg sokat jár külföldre. Talán valami drogügylet. Szegény Lucy meg véletlenül hallott, vagy látott valamit, amit nem kellett volna, ezért el kellett hallgattatni. Igen, ez már valószínűbb. Mindenesetre érdekes lesz elbeszélgetni a fiúval.

Lucas felügyelő a srác házához ért, ekkor azonban eszébe jutott még valami. Elővette a telefonját és tárcsázott.

• Jim Malek. - szólt egy hang a vonalon túl.
• Itt Steve. Nézz utána nekem egy régi ügynek, kérlek. Egy autóbaleset tíz évvel ezelőtt Görögországban. A Lane házaspár. Régészek voltak.
• Tíz éve? Görögországban? És ezt mégis honan ássam elő neked?
• Jaj, Jimmy baby! Tudom, hogy még mindig tartod a kapcsolatot azzal a görög istennővel! A kis rendőrségi titkárnővel, akit tavaly ismertél meg, amikor Athénban nyaraltál.
• Steve, ha visszajössz, én szétrúgom a segged. Nekem ne Jimmy babyzz! Na jó! Mit akarsz tudni? - kérdezte Malek, majd egy kis noteszbe lejegyzetelte, amit Lucas diktált. - Ok, de kell egy kis idő.
• Estig van időd. - válaszolta a felügyelő, majd mielőtt Jim újra reklamálhatott volna, megnyomta a piros gombot, a zsebébe csúsztatta a telefonját és elővette a jelvényét. Aztán a bejárathoz lépett és bekopogott. Kisvártatva egy vele közel azonos magasságú, fekete hajú fiatal srác nyitott ajtót.
• Johnny Morena? - mutatta fel Lucas az igazolványt.
• Igen, uram. Én vagyok az. Jöjjön be. Már vártam magát. - A felügyelő belépett az előszobába.

A ház nem volt túl nagy. Egy szoba jobbra, egy kis konyha balra, és a bejárati ajtóval szemben épp egy fürdőszoba készült kialakításra. Cementes zsákok és néhány festékkel teli vödör hevert szanaszét a házban, valamint festőhengerek és egy létra a konyhában. Johnny a szobába vezette Lucast, majd elővett két széket a takarófólia alól, leporolta őket és hellyel kínálta a felügyelőt.

• Elnézést a kupért Mr. Lucas, éppen felújítom a házat. Bár már ennek sincs értelme. Tudja, bérlem ezt a kis házat Mrs. Higginstől, a helyi kúria tulajdonosától. Meg akartam venni részletre, hogy ha Lucyvel összeházasodtunk, hozzám költözhessen. De most már nem tudom, mi lesz velem. - mondta Johnny és könnyek szöktek a szemébe.
• Részvétem Mr. Morena. Nem akarom sokáig zavarni, de muszáj néhány kérdést feltennem önnek.
• Persze, hogyne. Dr. Ward és Baker őrmester már jártak nálam. Azt mondták, hogy Lucyt valaki megmérgezte. Ez igaz?
• Igen, sajnos így van. Már a törvényszéki orvos is megerősítette. Lucyt meggyilkolták. - válaszolta Lucas, mire Johnny összerezzent.
• De hát ki volt képes ilyen szörnyűségre felügyelő úr?
• Egyenlőre még nem tudom. Önnek nincs valami elképzelése?
• Nincs. Az én Lucymat mindenki szerette. Olyan kedves volt. Mindig mosolygott. Nagyon értett a virágok gondozásához. Nagyon szorgalmas lány volt.
• Tehát nem tud senkiről, akivel haragban volt? Vagy akitől esetleg félt?
• Hogy félt? Furcsa, hogy ezt kérdezi. Tudja, a helyi kocsma tulajdonosának, Mr. Barnesnak van egy fia. Elliott. Nem akarta békén hagyni Lucyt. Úgy két hete egyfolytában körülötte ólálkodott. A pénzével próbálta befűzni őt. Lucy nem akart nekem beszélni róla, mert félt, hogy hülyeséget csinálok. Egyszer majdnem jól meg is vertem azt a szemetet. - szorította ökölbe Johnny a kezét. - De Miss Lane visszafogott.
• Miss Lane?- nézett csodálkozva Lucas.
• Igen. Éppen ott volt a kocsmában. Visszafogta a karomat, amikor neki akartam ugrani Elliottnak. Azt mondta, nincs értelme.
• Önnek mi a véleménye Miss Laneről, Mr. Morena?
• Rendes nő. Segített Lucyn. És rajtam is, mert minden javítást rám bíz, ami a panzó körül akad. Persze elég furcsa nő. - gondolkodott el Johnny.
• Furcsa? Ezt hogy érti?
• Tudja, az a fajta, aki úgy néz a szemedbe, mintha mindig tudná, hogy éppen mire gondolsz.
• Igen, ezt én is észrevettem. - húzta el a száját Lucas. - Még egy kérdés Mr. Morena. Lucy tegnap este járt önnél?
• Igen. Úgy fél tizenegy körül jött át.
• Fél tizenegy? És mondja csak. Előtte, vagy utána ment még valakihez?
• Nem hiszem. Már elég késő volt. És nem említette nekem, hogy bárkihez is menne.
• Értem. Nos, köszönöm, Mr. Morena. Egyenlőre ennyi, de még keresni fogom. - állt fel Lucas a székről.
• Gondolja, hogy esetleg Elliott bántotta Lucyt?
• Egyenlőre nem tudom, Mr. Morena. - válaszolta a felügyelő, majd Johnny kikísérte őt a bejáraton.
• Mr. Lucas, kérem derítse ki, hogy ki vette el tőlem az én kis angyalomat. - a srác mélyen nézett a felügyelő szemébe, majd újra néhány könnycsepp gördült le az arcán. Lucas bólintott, majd visszaindult a panzió irányába. Nem, ez a fiú nem ölt meg senkit.

Lucas már nem kezdő rendőr volt és az ösztönei jól működtek. Látszott, hogy Morena teljesen padlón van a lány halála miatt. Persze még nem szabad kizárni teljesen a lehetőséget. Ez az Elliott Barnes viszont egy újabb szál. Délután beszél is vele. Persze az első számú gyanúsított egyenlőre Elena Lane. Most viszont jó lenne ebédelni. Ránézett a karórájára. Dél múlt tíz perccel. Jól elszaladt a délelőtt. Épp ideje enni valamit.

Lucas visszaért a panzióhoz. Kopogásra Elena nyitott ajtót.

• Jöjjön. Előkészítettem a szobáját.
• Köszönöm szépen. - válaszolta a felügyelő, akinek Elena ajánlotta fel még reggel, hogy lakjon a panzióban, amíg nem zárja le az ügyet, különben ingáznia kéne Londonba és vissza.

A lány felkísérte őt az emeletre, és benyitottak az egyik szobába. Ennek a szobának a színvilágára is jellemző volt az a keleties stílus, ami az egész házra. Elena lépett be először és megmutatta a fürdőszobát is, majd kicsit megigazította a takarót a kényelmes franciaágyon.

• Megfelelő lesz? - kérdezte mosolyogva.
• Hogyne. Nagyon szép szoba. Hálás vagyok, hogy felajánlotta.
• Ugyan, semmiség. Ebédet is készítettem, majd jöjjön le az étkezőbe. - válaszolta Elena és az ajtó felé indult, aztán megállt egy pillanatra.

Lucas egy képre lett figyelmes, ami az ágy felett lógott a falon. Egy régi festmény volt. Egy hosszú hajú nőt ábrázolt tógában, amint széttárja a karjait és félig eltakarja a fejével a Napot. A kép jobb sarkában pedig valami görög írás. A felügyelő nem tudta elolvasni.

• Nemezis árnyéka. - szólalt meg Elena a háta mögött. Lucas megfordult és az ajtófélfának támaszkodó lányra pillantott. - Ez van a képre írva. - folytatta a lány. - Még kislány koromban kaptam egy idős asszonytól.
• Ki az a Nemezis?
• Egy görög istennő.
• Minek az istennője? Még sosem hallottam róla. - érdeklődött Lucas.
• Nemezis a bosszúálló és igazságosztó istennő. - válaszolta Elena komoly arccal.