VI.

Másnap Elenát átvitték az intenzív osztályról egy mezei kórterembe. Cyntia éppen bent volt nála, Mary a hotelben maradt, Lucas pedig a ballisztikusoknál időzött, mert az Elena vállából kioperált, roncsolódott töltény vizsgálata sokáig elhúzódott.
- Jobban érzed magad, drágám? - kérdezte Cyntia, miközben megigazította a lány párnáját.
- Igen, csak még egy kicsit gyenge vagyok. De már kutyabajom. Nem is értem, miért kell itt bent maradnom még napokig. Inkább már hazautaznék.
- Jobb, ha egy ilyen súlyos sérülés után kórházi körülmények között pihensz. Beszéltem a García testvérekkel. Holnap ők is beszaladnak hozzád.
- Ó, az nagyon jó lesz, de ugye hoznak valami finom húsételt? Megőrülök ettől a kajától, amit itt adnak. Egy hatalmas szelet grillezett húst, de még egy adag paellával is beérem, csak valamit! - nevetett a lány.
- Majd szólok nekik, hogy a kielégíthetetlen étvágyadon csillapítaniuk kell. De ebből látszik, hogy valóban a gyógyulás útjára léptél. - mosolygott Cyntia is.
- Menj haza, én elvagyok. Pihenj. - mondta végül Elena.
- Na jó, végül is Stevie biztosan nemsokára itt lesz. De holnap is jövök. Addig csak próbálj aludni. Az segít a felépülésben.
- Rendben. - bólogatott Elena, Cyntia pedig egy puszit nyomott a lány homlokára, majd kilépett a kórteremből.




Este hat óra körül Kevin Brightmore a rendőrkapitányság előterében várta, hogy végre hazamehessen. Még behívták, hogy korábbi vallomását aláírja. Lucas éppen előtte sietett ki az ajtón, és a nyomozó Kevin füle hallatára még visszakiabált az egyik munkatársának.
- Oké, Jim, de most rohanok. A szállodába megyek Maryhez. Egész nap nem beszéltünk. Aztán nyolc óra körül még Elenához is beugrom a kórházba. Valamit tegnap nagyon mondani akart. Szerinte még nincs vége az ügynek. Egyfolytában a cseresznyét emlegeti, bár szerintem ezúttal nincs igaza. De kíváncsi vagyok, mit mondd.
- Mondd meg neki, hogy üdvözlöm, és majd én is bemegyek. - válaszolt Jim.
- Oké, átadom. - Lucas kiviharzott az ajtón.
Kevin megvakarta az állát. Az ügyeletes tiszt lépett elé, és közölte vele, hogy mindennel végeztek és nyugodtan hazamehet. A fiú meggyorsította a lépteit...




Elena az ágyon fekve unottan kapcsolgatta a tévét. Borzasztóan idegesítette a semmittevés. A mobilja a bal kezénél volt. Sűrűn rápillantott, de hívás nem érkezett, az idő pedig csigalassúsággal haladt. Ekkor valaki lenyomta a kórterem kilincsét és lassan benyitott. Pamela Elsey volt az.
- Elnézést, Miss Lane. Remélem nem zavarom, csak aggódtam. Hallottam mi történt önnel, és gondoltam megkérdezem, hogy van.
- Nyugodtan jöjjön be. Egyébként is beszélni szerettem volna még önnel, Miss Elsey. - válaszolta Elena.
- Ó, valóban? És miről? - mosolygott a lány. - Esetleg még mindig Barryvel kapcsolatban?
- Nem, kedves. Johnnal kapcsolatban.
- Mr. Bolton? Nem tudom, mit mondhatnék róla azonkívül, hogy a pokolba kívánom őt.
- Például azt, hogyan vette rá őt, hogy ölje meg Barryt. - vágta rá Elena.
- Na de Miss Lane? Ezt mégis honnan veszi?
- Elmondom mit gondolok. Az ön gyásza nem volt őszinte. Ez persze még nem indokolja a gyanakvást. De számomra már jó kiindulópont. Abból, amit elmesélt nekem Barryről, világosan kiderült, hogy ő kezelte otthon a kasszát, és bár alkalmanként meglepte egy ajándékkal, mint az a párizsi út, ez önnek nem volt elég. Izgatta az az ötszázezer font, de hát kinek a fantáziáját ne izgatná. Kicsit unta magát Barry mellett, aki mindig a biztonságot kereste, szeretett inkább otthon ülni, és szeretett a munkájának élni. Ön, Miss Elsey elhanyagolva érezte magát, így megpróbálta rávenni Barryt, hogy vegyenek ki valamennyi pénzt a megtakarításból és a biztosítás összegéből, kicsit utazgassanak, szórakozzanak. De Barry ezt kategorikusan elutasította. Sőt meg is orrolt önre. Ekkor született meg az elhatározás. Csak úgy szerezheti meg a pénzt, ha Barry meghal. Korábban találkozott már John Boltonnal egy a versenyhez hasonló eseményen, ahová elkísérte Barryt. Felhívta és egy titkos randevúra csábította. Nem sokáig kellett fűznie őt, úgy gondolom, talán néhány hét alatt a hatása alá került. Bolton egyébként is gyenge jellem, agglegény, aki vakon hisz a nőkben és könnyedén elcsábul. Ráadásul az ötszázezer font neki is csábító volt, hiszen amint azt megtudtuk a nyomozás alkalmával, az internetes blog nem hozott sok pénzt a konyhára mostanában. A verseny napján Bolton bement Barryhez az öltözőbe, belekeverte a pezsgőjébe a gyógyszert, ahogyan azt ön mondta. Hiszen a versenyen jelenlévők közül csak ön tudhatta pontosan, hogy milyen gyógyszert és milyen időközönként szed a barátja. Szépen eligazította Boltont, ő pedig túladagolta Barrynek a gyógyszert. Eltüntette az ujjlenyomatokat egy fehér zsebkendővel, amit utána visszaadott önnek. Ön Bolton után szintén bement Barryhez, hogy kibéküljön vele. Sok szerencsét kívánt, megcsókolta, de nem vette észre, hogy egy kis cseresznyedarabot hagyott a szája szélén. Ez is gyanakvást keltett bennem, folyamatosan azon törtem a fejem, hogy került oda az a cseresznye. Persze bizonyítékom nincs rá, hogy valóban így történt, de mást nem tudok elképzelni, mert biztos, hogy Barry semmit nem evett főzés előtt. Hiszen ő profi volt. A verseny előtt a folyosón beleütköztem Kevin Brightmoreba. Azután észrevettem egy fehér zsebkendőt a földön. Úgy gondoltam, ő ejtette el. Amikor a tragédia után kihallgattuk, meg is kérdeztem erről. Mint később kiderült, a zsebkendő nem az övé volt, hanem Bobby Sanchezé. De akkor miért nem szólt erről? És miért lett annyira ideges, amikor felhoztam a témát? Újabb rejtély volt számomra. Aztán eszembe jutott, mi van, ha védett valakit? Talán Kevin meglátta, amint Bolton visszaadja önnek a zsebkendőjét, és amikor szintén egy zsebkendő egy gyilkossággal kapcsolatos kihallgatáson szóba kerül, Kevin megijed, és megpróbálja megvédeni önt. Hiszen vele is közelebbi kapcsolatba került, nem igaz? - mosolygott Elena.
- Ez egy nagyon érdekes történet, Miss Lane, de ahogy ön is mondta, nincs semmilyen bizonyítéka. - válaszolta Pamela kissé feszült arcot vágva.
- Ez azért nem egészen igaz. Ha Lucasnak tálalom az elképzelésem, biztosan elkérik például a zsebkendőjét. Ha megtalálják rajta Bolton ujjlenyomatát, vagy akár a hámszövetét, ami könnyedén rákerülhetett, akkor az egy kicsit más megvilágításba helyezi a dolgokat.
- Az lehet, Miss Lane... - lépett közelebb az ágyhoz Pamela. - De az a helyzet, hogy én erre sajnos nem adok önnek alkalmat. - a lány megfogott egy párnát, és a begipszelt kezű, védtelen Elena arcára szorította. Elena kapálózott, és megpróbálta egy kézzel kiszabadítani magát a szorult helyzetből. Ekkor a fürdőszoba és a kórterem ajtaja is kivágódott.
- Hagyja abba, Miss Elsey. Ezennel letartóztatom gyilkosságra való felbújtásért és gyilkossági kísérletért. - szólt Lucas, majd két másik rendőr leszedték a megzavarodott nőt Elenáról és megbilincselték. Lucas odasietett Lanehez.
- Jól vagy Elena?
- Igen, semmi gond. - bólogatott a lány, bár egy kicsit köhögött.




Másnap a García testvérek, Lucas, Cyntia és Jim Malek mind körbeülték Elena ágyát, aki széles vigyorral az arcán tömte magába a nagy adag paellát, amit Fedéék hoztak be neki.
- Díos mío Elena, hogy vállalhattál be egy ilyen veszélyes dolgot, csakhogy bizonyítékot szerezz ez ellen a nőszemély ellen? - értetlenkedett Florentino.
- Nekem inkább az a kérdésem, hogy Stevie hogy engedhette ezt meg?! - vágta rá Cyntia.
- Mama tudod, hogy ha Elena kitalál valamit, akkor hajthatatlan. És semmilyen konkrét bizonyítékunk nem volt Pamela Elsey ellen. A zsebkendő persze egy lehetőség, de az nagyon kevés. Persze Elsey ezt nem tudhatta. Neki éppen elég meggyőzőek voltak, a bőrszövet és ujjlenyomat szavak.
- Lényeg, hogy rács mögé dugjuk őt is! Ezt élvezem a legjobban. - kacsintott Elena, majd egy újabb adag rizst tömött a szájába...