III.

Elena és Cyntia bekísérték a nappaliba a rémült Bettyt és leültették. Cyntia készített egy teát mindannyiuknak, és mikor Betty megitta az első korty meleg italt, kicsit kezdett megnyugodni.

• Jól van, Betty, akkor most mondd el szépen, hogy mi történt. - kérte Elena.

A lány nagy levegőt vett és erőltetett nyugalommal a hangjában kezdett beszélni.

• Tudja rólam, Miss Lane, hogy nagyon szeretem a macskákat. A környéken amikor leellik egy macska, sok embernek nincs szíve megfojtani a kölyköket, de megtartani sem akarják őket, így kilökik és rábízzák a természetre. Nos, a falu határában van egy elhagyatott viskó. Én sajnálom a cicákat, így általában összegyűjtöm azokat, akiket kidobtak és elviszem abba a romos házba. De mivel nem akarom, hogy erről bárki tudjon, mert tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy kié vagy kié volt az a ház, így hajnalban járok etetni őket. Ma is így történt. Négy órakor elmentem otthonról és csak úgy hat óra előtt öt perccel értem haza. Legalábbis a házhoz, mert megláttam a rohangálást a lóistállónál. Mr. Pickett és Miss Montgomery nagyon idegesnek látszott és valami felett álltak. Aztán megláttam, hogy ott fekszik Mrs. Pickett a földön. Miss Montgomery pedig kétségbeesetten kiabálta, hogy a széfet is feltörték, és hogy biztosan én voltam, mert nem talál sehol. Nagyon megijedtem, mert tudtam, hogy ha előjövök a szénakazal mögül, ahová elbújtam, akkor azonnal rendőrkézre adnak. Így elfutottam és idejöttem.
• Nos, nem tudom eldönteni, hogy mi a rosszabb, ha maradsz, vagy hogy idejöttél, de most már mindegy. Nem kertelek, Betty. Az a helyzet, hogy Mrs. Pickettet valaki leszúrta a te borítékvágó késeddel és most keres a rendőrség. Ráadásul a széfjüket is kirámolták, szóval rablógyilkosságra gyanakszanak.
• Jézusom, Miss Lane, de én nem csináltam semmit. El kell hinnie nekem, hiszen ismer. Képtelen lennék bárkinek is ártani.
• Tudom, de néhány bizonyíték ellened szól és úgy tűnik elfogadható alibid sincs, mert a macskaetetésre gondolom nincsenek tanúid.
• Nem, Miss Lane, hiszen mondtam, hogy titkolom. Most mit csináljak? - esett kétségbe a lány és a sírás kerülgette.
• Nyugodj meg Betty. - válaszolta Elena. - Valamit kitalálok.
• Szóljunk a fiamnak. Ő biztosan segít. - mondta Cyntia, de Elena csak legyintett.
• Sajnálom, Cyntia, de a fia is Bettyt akarja kézre keríteni. Most küldött el helyszínről, hogy jöjjek inkább haza és bízzam ezt most a profi nyomozókra.
• Istenem, Steven Lucas, olyan csökönyös elefánt vagy, mint az apád volt. - nézett az ég felé Cyntia. - De akkor most mit csináljunk?

Elena néhány percig gondolkodott, aztán csettintett az ujjával és Cyntiára mosolygott.

• Segítesz nekünk?
• Persze, Elena, mit szeretnél? - kérdezte Mrs. Lucas.
• Fent a szőlőhegyen van egy kis telkem és házikóm. Odavisszük Bettyt és elbújtatjuk. Nem adom rendőrkézre, mert rögtön lezárnák az ügyet és addig vallatnák, amíg be nem ismer mindent.
• El akarod bújtatni a lányt? De hát ez törvénybe ütköző!
• Tudom. De azt is, hogy Betty ártatlan. És nem hagyom, nem hagyhatom, hogy egy ártatlan embert zárjanak börtönbe. Cyntia, segítened kell nekem. Szükségem van rád, hogy kiderítsem az igazságot. Hiszen meglehet, hogy a szomszéd faluban egy gyilkos mászkál szabadon. - Elena mélyen Cyntia szemébe nézett, mire az asszony néhány másodperc múlva bólintott.
• Igazad van. És hogyan segíthetek?
• Semmi mást nem kérek, csak hogy fedezz, amíg felviszem Bettyt a hegyre. És aztán se szólj senkinek. Rendben?
• Nos, bár hazudnom kell a fiamnak, mégis azt mondom, oké. Hiszen a cél nemes.
• Köszönöm Cyntia. - fogta meg az asszony kezét Elena, aztán felállt és Bettyhez fordult. - Jól van. Nem tudom meddig fog tartani a dolog, de ott jó helyen leszel. Télen senki sem jár arra, és csak az a lényeg, hogy ne lépj ki a házból. Bőven van fent konzerv, amit melegíthetsz, fűteni tudsz kandallóval és még néhány ruhám is ott van. Valami biztos jó lesz rád közülük. De most siessünk. Gyalog megyünk a kiserdőn át, hogy senki ne lásson meg.

Betty bólintott és már indultak is, de előtte még Elena és Cyntia megbeszélték, hogy az asszony mit mondjon Lucasnak Elena hollétéről. Azután Elena és Betty kiléptek az ajtón és a ház oldalánál osonva az erdő felé vették az irányt...

• Értem. Köszönöm. - fejezte be a telefonbeszélgetést Lucas, majd a mellette álló Bakerhez fordult, akivel még mindig a Pickett ház nappalijában voltak.
• Nos, mi a helyzet? - érdeklődött az őrmester.
• Mrs. Pickettet mindenképpen hajnali három óra után ölték meg. De a vizsgálatot nehezíti, hogy kint volt a hidegben és így gyorsabban csökken a testhőmérséklet. Ahogy Ward is mondta.
• Értem. Akkor ha Miss Montgomery vallomására hagyatkozunk, a másik határ alighanem negyed hat. Hiszen a szakácsnő fél hat körül találta meg az áldozatot, viszont a gyilkosát már nem látta, vagyis az illető addigra eltűnt.
• Igen. Tehát ahogy én látom, három óra és negyed hat között valaki feltörte a széfet, kirámolta, aztán valószínűleg az istállóban számolgatta a zsákmányát. Mrs. Pickett esetleg zajt hallott, látta, hogy a széf üres, kilépett az udvarra, és meglátta a tettest az istállóban, aki a lelepleződéstől kétségbeesve leszúrta az asszonyt. A gyilkos fegyver alapján pedig úgy néz ki, hogy az első számú gyanúsított az albérlő, Miss Malek, akinek az ékszerekkel és a pénzzel együtt nyoma veszett. Sőt, tulajdonképpen ő az egyetlen gyanúsított. - summázta Lucas, majd az állát kezdte vakargatni.
• Eddig valóban így állunk. - válaszolta Baker, aztán érdeklődve nézett körül. - És Elena?
• Nos őt azt hiszem megsértettem. Mindenáron azt hajtogatja, hogy ő biztos benne, hogy nem a kelet-európai lány volt. De én azt hiszem, hogy csak túlságosan kedveli a lányt, így kértem, hogy ezt az ügyet most bízza ránk. Erre elrohant.
• Hát, barátom. Ez a legrosszabb, amit Elenának csak mondhatott. - húzta el a száját Baker. - Na de valóban azt hajtogatta, hogy nem Betty volt?
• Igen. Pedig látja ön is, hogy eddig minden a lány ellen szól. - tárta szét Lucas a kezét.
• Igen, valóban. - bólintott Baker. - Ez érdekes... - mormogta még magában, de ezt már Lucas nem hallotta, mert közben az egyik rendőr lépett be a helyiségbe.
• Mr. Lucas, megjött a laboreredmény a késről. Csak az áldozat vére van rajta.
• Értem. Köszönöm. - válaszolta. - A gyémántról kinagyították már a fényképet?
• Igen, uram. Már folyamatban van a szétosztás. Az összes zálogházat és kereskedőt figyeltetni fogjuk, nem-e viszik el valahová.
• Remek. Majd értesítsen a fejleményekről. - mondta Lucas, majd amikor a rendőr távozott, ismét Bakerhez fordult. - Nos, egyenlőre mást nem tehetünk, csak kérdezősködünk a környéken, hogy nem látta-e valaki Betty Maleket. - csapta össze a két tenyerét a felügyelő. - Először azonban visszamegyek a panzióba és megnézem, hogy anyámmal és Elenával minden rendben van-e. És megpróbálok beszélni Elelnával. Hátha már elszállt a haragja.
• Nos, Lucas, ez az, amit erősen kétlek. - válaszolta Baker...

Fél óra múlva már újra Sevenhillsben voltak. Az őrmester kitette Lucast a panziónál, majd visszament az őrsre. A felügyelő pedig kopogott a panzió ajtaján. Az édesanyja nyitott neki ajtót.

• Jaj, Stevie, csakhogy visszaértél. Már aggódtam. Mi újság? - kérdezte Cyntia, miközben felakasztotta Lucas kabátját a fogasra.
• Folyik a nyomozás anya. Csak gondoltam megnézlek titeket. Elena merre van? A konyhában? - kérdezte a felügyelő és már indult volna a konyha felé, de az anyja megállította.
• Elena nincs itthon fiam.
• De hát mégis hová ment?
• Sétál egyet. Kiszellőzteti a fejét. Haragszik rád.
• Csak úgy sétál egyet? Mikor egy gyilkos mászkál szabadon alig húsz kilométerre innen?
• Igen, Stevie. De biztosan itt lesz nemsoká. - válaszolta Cyntia, és ekkor valóban újra nyílt a bejárati ajtó.
• Elena! Hol voltál? Anya mondta, hogy elmentél. Mi jutott eszedbe, mikor nincs meg a gyilkos? - lépett oda hozzá Lucas.
• És akkor mi van? Rablógyilkosság volt nem? Vagy most már pszichopata sorozatgyilkost kerestek? - válaszolt Elena, majd miután levette a kabátját és a helyére tette, kikerülve a felügyelőt a konyha felé indult.

Lucas követte őt, Cyntia pedig jobbnak látta, ha most kettesben hagyja őket, így felment az emeletre.

• Elena várj. Kérlek ne legyél ilyen cinikus. Ha ez a lány a tettes, ki tudja nem keres-e fel téged, hogy segíts neki. Megfenyeget és aztán történhet bármi.
• Ó, igen, már látom is, amint Betty, a gátlástalan bűnöző kést szorít a torkomhoz és megfenyeget. - vágta rá gúnyosan Elena, miközben tojást vett elő a hűtőből, hogy omlettet készítsen.
• Elena én csak aggódom érted. Tudod ilyen az, ha az ember szeret valakit. - válaszolta Lucas, mire a lány dühösen megfordult és odalépett a felügyelő elé. Lucas megfogta a lány vállát, de Elena eltolta a kezét és érezni lehetett a feszültséget, amikor egymás szemébe néztek.
• De ha az ember szeret valakit Steven, akkor nem nézi hülyének, nem degradálja le. - mondta Elena halkan. - Te ma reggel ezt tetted velem. Nem hiszel nekem és elküldesz. Azt hittem ennél többre becsülsz, de kiderült, hogy ugyanolyan vagy, mint a többi férfi. Ettől a pillanattól fogva nem érdekel, hogy mit csinálsz. Engem csak egyetlen dolog érdekel, mint mindig. Az igazság. Ebben az ügyben az igazságot az fogja kideríteni, aki jobban ért ehhez. A szobád továbbra is ott van. Cyntia pedig nem megy sehová, mert még maradni szeretne. Most pedig egy dolgot kérek. Hagyj békén engem és menj ki a konyhámból. - fejezte be Elena, majd hátat fordított Lucasnak és folytatta az omlett készítését.
• Elena kérlek... - próbálkozott a felügyelő, de a lány csak intett egyet.

Lucas még áll néhány pillanatig, aztán lehajtott fejjel hagyta el a konyhát...

II.

Elena kettesével szedte a lépcsőfokokat az emeletig, hogy felöltözzön, amíg Baker a szalonban várt rá. Mikor elkészült, bekopogott Lucas szobájába is, majd amikor nem szólt ki senki, egyszerűen benyitott. A felügyelő még aludt. A lány odasétált az ágy széléhez és megérintette a vállát.

• Steven ébredj. Steven. Gyilkosság történt, ébredj.

Semmi válasz.

• Steven ébredj, A szomszéd faluba kell mennünk. Baker vár minket odalent. Steven. - Ekkor Lucas hirtelen megfogta a gyanútlanul fölé hajoló Elena csuklóját és berántotta maga mellé az ágyba, majd összepuszilta az arcát.
• Steven, ne csináld, hallod? - próbált szabadulni Elena az ölelésből, de a felügyelő nem hagyta, és tovább folytatta a lány puszilgatását. - Steven, nem hallottad amit az előbb mondtam? Gyilkosság történt, nincs most idő ilyen hülyeségekre.

A felügyelő megállt egy pillanatra és kérdőn nézett a lány szemébe, aki komoly arccal bólogatott.

• Tényleg történt egy gyilkosság? Én azt hittem csak hülyéskedsz. Hogy azért mondod, hogy felkeljek. De hát mi történt pontosan?
• Majd a kocsiban elmondjuk. Baker már lent vár ránk. - kászálódott ki az ágyból Elena és megigazította kissé összekócolódott copfját. - Öltözz fel. Igyekezz. - mondta, majd egyedül hagyta a felügyelőt a szobában.

Tíz perc múlva Lucas is a földszinten volt és addigra már az édesanyja is felébredt.

• Jaj, kisfiam, gyilkosság? Hát ez borzasztó.
• Igen anya, és most sietnünk kell. Légyszíves ne mozdulj ki a házból. - mondta a felügyelő és adott egy puszit Cyntia arcára, miközben az asszony a kabátját igazgatta.
• Jól van fiam, ne aggódj. Csak vigyázz Elenára, nehogy baja essen. - szólt még utánuk Cyntia, mikor mindhárman kiléptek a csípős reggelbe.

Bakerék autója elhajtott, Cyntia pedig úgy döntött, ha már egyedül maradt, felfedezi magának ezt a szép házat...

• A halál oka egyetlen szúrás, amely áthatolt a májon. - mondta Ward, miközben Lucas, Baker, Elena és ő maga körbeállták a holttestet az istállóban.
• Mikor történhetett? - kérdezte Lucas.
• Én azt mondanám hajnali kettő és három óra között. De a halottkém majd pontosan megállapítja. Elég hideg van idekint. A test belső hőmérséklete emiatt hamarabb esik le az átlagosnál. Szóval pontosabb vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani. - fejezte be Ward.
• Köszönöm doktor úr. - bólintott Lucas, aztán Bakerhez fordult. - Megvan a gyilkos fegyver?
• Igen, egy borítékvágó kés, vérnyomokkal. Mrs. Pickett holtteste mellett találtuk eldobva. - nyújtotta át Baker a zacskóba csomagolt tárgyat. Közben megérkeztek az istállóhoz a helyszínelők is.
• Istenem! - Elena tekintete a késre meredt. - Ezt Bettina kapta tőlem.
• Bettina? Az albérlő, aki eltűnt? - kérdezte Lucas, mire Elena csak bólintott. - Értem. Vigyék a kést a laborba és vizsgálják meg. Keressenek ujjlenyomatot és a vérnyomokat is elemezzék ki. Hátha a tettes magát is megvágta. - nyújtotta oda Lucas az egyik helyszínelőnek a zacskót, majd újra Bakerhez fordult. - Elsőként a szakácsnővel akarok beszélni, aki megtalálta az áldozatot.

Baker bólintott, majd sarkon fordult, hogy megkeresse a szakácsnőt.

• Steven, nem ő tette... - szólalt meg Elena.
• Nem kicsoda?
• Nem Betty volt. Nem ő csinálta.
• De akkor miért tűnt el?
• Nem tudom, de nem ő volt. Ez biztos.
• Elena, ha kedveled a lányt, az egy dolog, de a gyilkos fegyver az övé, ráadásul több mint gyanús, hogy Bettina Maleknak azzal a brossal együtt nyoma veszett. - magyarázta Lucas. - Gyere, kérdezzük meg a szakácsnőt, hogy mit látott. Ha Miss Malek ártatlan, az ki fog derülni.

A Pickett-ház elé értek, amikor a ház ajtaján kilépett a szakácsnő, mögötte pedig Baker.

• Lucas, ő itt Miss Montgomery. A Pickett család alkalmazottja. - mutatta be az őrmester a magas, robosztus testalkatú, jó ötvenes, őszes hajú hölgyet.
• Javaslom, menjünk be a házba. - mondta Miss Montgomery.

Mindannyian bementek a nappaliba. A szakácsnő Baker őrmesterrel és Lucassal szemben ült le, míg Elena járkált a szobában.

• Nos, Miss Montgomery, szeretném, ha a lehető legpontosabban elmondaná, hogy mi történt ma hajnalban. - mondta Lucas.
• Ahogy óhajtja. - kezdte a szakácsnő. - Reggel öt órakor ébredtem, mint minden nap. Felöltöztem és kimentem a konyhába, hogy kávét főzzek, mire Mr. Pickett hazajön a menyasszonyától. Amíg a kávé főtt, kimentem a tyúkokhoz, hogy behozzam a friss tojást a reggelihez. Ekkor láttam meg, hogy a tehénistálló ajtaja nyitva van.
• Ez hány órakor volt? - vágott közbe Lucas.
• Néhány perccel fél hat után. A munkások csak hat órára jönnek, így természetesen furcsálltam, hogy az istálló ajtaja nyitva van. Bementem, hogy megnézzem, minden rendben van-e, és ekkor láttam meg az asszonyomat... - Miss Montgomery a szája elé kapta a kezét. - A ruhája véres volt...

Elena mereven bámulta az asszonyt, aki a sírását igyekezett visszafojtani. Azután tovább járkált a szobában és megakadt a szeme egy fényképen, ami a néhai Mrs. Pickettet ábrázolta és az egyik könyvespolcon helyezkedett el. A fotón Mrs. Pickett a gyémánt brosst is viselte.

• Miss Montgomery, tudom, hogy nehéz, de kérem, próbálja meg elmondani, hogy mi történt, miután felfedezte Mrs. Pickett holttestét. - mondta Baker.
• Igen, persze. - sóhajtott a szakácsnő. - Természetesen nagyon megijedtem és beszaladtam a házba, hogy felébresszem Bettyt, az albérlőnket, de nem volt a szobájában és sehol a házban. Aztán hívni akartam az őrmester urat, de addigra éppen betoppant Mr. Pickett és onnantól kezdve már ő intézkedett.
• Ez az a bross, ami eltűnt? - kérdezte Elena, és Miss Montgomery orra alá dugta a képet.
• Igen, ez az. - bólogatott az asszony, Elena pdig odaadta a fotót Lucasnak. - Tudják ez egy nagyon értékes darab. Családi örökség. Mrs. Pickett még a megboldogult férjétől kapta. - magyarázta Miss Montgomery. - El se hiszem, hogy Betty megtette. De hát pénzért sajnos sok mindenre képes az ember.
• Bizony... - mondta Elena és elgondolkodott.
• Ki vette észre, hogy a bross eltűnt? - kérdezte Lucas.
• Mr. Pickett. - Ugyanis miután felhívta Baker őrmestert, ellenőrizte, hogy nem-e tűnt el valami.
• Tehát ellenőrizte. - ismételte meg Lucas.
• Igen, mert magam sem tudtam másra gondolni, mint rablógyilkosságra. Hiszen anyámat mindenki szerette. - Ed Pickett lépett be a nappaliba. Magas, vörösesbarna hajú, a harmincas évei közepén járó férfi.
• Ön, Mr. Pickett? - kérdezte Lucas, miközben felállt.
• Igen, én vagyok.
• Steven Lucas felügyelő vagyok a Scotland Yardtól. - kezet fogtak egymással és Pickett leült Miss Montgomery mellé.
• Uram, elmondaná nekünk ön is, hogy mi történt ma reggel? - kérte Lucas.
• Hogyne felügyelő úr. Körülbelül háromnegyed hatra értem haza a menyasszonyomtól, nála töltöttem az éjszakát. Mikor ideértem, a ház bejárati ajtaja nyitva volt. Alighogy beléptem az előszobába, Miss Montgomery zokogva állt elém, és elhadarta, hogy mi történt. Együtt kimentünk az istállóba, és akkor láttam meg szegény édesanyámat a földön fekve. - Pickettnek elcsuklott a hangja, de erőt vett magán és folytatta. - Azután Miss Montgomery kint maradt, én pedig bementem a házba és felhívtam telefonon Baker őrmestert. Ezt követően kimentem újra az istállóhoz. Aztán amikor az őrmester és Dr. Ward megérkeztek ellenőriztem az értékeinket, amelyeket abban a széfben tárolunk a festmény mögött. - Pickett egy a falon lógó nagyméretű csendéletre mutatott. Lucas felállt és szemügyre vette a széfet. Közben Elena is odalépett mellé. A széfet egyértelműen felfeszítették.
• Eltűnt valami a gyémántbrosson kívül? - kérdezte a felügyelő.
• Igen, ezer font készpénz és anyám két aranylánca. A többi ékszere jelenleg egy aranyművesnél van mert kissé elhasználódtak. De mind közül a bross a legértékesebb.
• Értem. - bólintott Lucas, majd az őrmesterhez fordult. - Baker, lenne szíves Mr. Pickett segítségével jegyzőkönyvbe venni, hogy mit vittek el?
• Persze Lucas, megcsináljuk.
• Köszönöm. Nos, Mr. Pickett, egyenlőre ennyi. Ha lenne még kérdésem, engedelmével felkeresem Önt és Miss Montgomeryt is. Őszinte részvétem az édesanyja miatt. - mondta Lucas, de eszébe jutott még valami. - Ó, és majdnem elfelejtettem. Az albérlőjük, Miss Malek, mióta lakik itt?
• Körülbelül három hónapja vette ki a szuterént. Munkát keresett a környéken és el is járt babysitterkedni több házhoz itt Greenfildsben.
• A lány tudta, hogy az értékeiket ebben a széfben tartják?
• Igen, ezt mindenki tudta, aki a házban lakik. - bólintott Pickett.
• Mondja Ed. - vágott közbe Elena. - Amikor bezárja a széfet, nullára állítja a számokat, vagy csak eltekeri a helyes számsorról?
• Rendszerint nullára állítom.
• Amikor legutóbb bezárta, akkor is nullára állította?
• Igen. Így volt. - mondta Pickett kis gondolkodás után.
• Értem. Ez érdekes. Köszönöm. - bólintott Elena.

Ezután Pickett és Miss Montgomery Baker őrmesterrel tartottak, hogy hivatalosan is felvegye a vallomásukat és megírja a kért jegyzőkönyvet. Elena és Lucas egymással szemben álltak a nappaliban. A lány eltöprengett.

• Olyan furcsa ez az egész. Főleg a széffel. És miért pont most?
• Mi furcsa? - kérdezte Lucas.
• Hát a számok. Nincsenek nullára állítva. - válaszolta Elena, a felügyelő pedig megnézte a számsort, ami 0822-t mutatott.
• Hát, Pickett a legutóbb mégsem állította nullára. - vonta meg a vállát Lucas, de Elena csak a fejét rázta.
• Nem, itt valami nem stimmel.
• Nézd Elena. A széfet feltörték. Aki tudja a kódot, miért tett volna ilyet?
• Hát éppen erről van szó! - csapta össze a két tenyerét a lány. - Minek törték fel?
• Ha Bettina Malek a tettes, akkor azért, mert ő nem tudja a kódot.
• De nem Betty volt. - vágta rá Elena határozottan.
• Akkor szerinted ki volt?
• Még nem tudom Steven, de hinned kell nekem. Nem Betty volt.
• Jól van Elena. - fogta meg a lány vállát Lucas. - Azt hiszem te ebben az ügyben most túlságosan is érintett vagy érzelmileg, mert kedveled Bettinát. Talán jobb lenne, ha most hazamennél anyámhoz és a profi nyomozókra hagynád a dolgot. - rámosolygott a lányra és közelebb hajolt, hogy megcsókolja, de Elena eltolta magától.
• Profi nyomozókra? - kérdezte csalódottan. - Értem... - azzal sarkon fordult és kifelé indult a házból.
• Elena várj, most mi a baj? - nyúlt utána Lucas, de a lány csak dühösen hátrafordult, aztán otthagyta a felügyelőt...

Amikor Pickették egyik munkása autóval hazavitte Sevenhillsbe a panzióba, ott nagy meglepetés fogadta. Belépve a házba Cyntia állt előtte a kezeit tördelve.

• Elena mutatnom kell neked valamit.
• Mi történt Cyntia? - kérdezte a lány, mire Lucas anyja a konyhába vezette, majd kinyitotta az éléskamra ajtaját és egy halálra rémült fiatal lány lépett ki onnan. Bettina Malek volt az...