2012. október 1., hétfő


II.

Elena kettesével szedte a lépcsőfokokat az emeletig, hogy felöltözzön, amíg Baker a szalonban várt rá. Mikor elkészült, bekopogott Lucas szobájába is, majd amikor nem szólt ki senki, egyszerűen benyitott. A felügyelő még aludt. A lány odasétált az ágy széléhez és megérintette a vállát.
  • Steven ébredj. Steven. Gyilkosság történt, ébredj.
Semmi válasz.
  • Steven ébredj, A szomszéd faluba kell mennünk. Baker vár minket odalent. Steven. - Ekkor Lucas hirtelen megfogta a gyanútlanul fölé hajoló Elena csuklóját és berántotta maga mellé az ágyba, majd összepuszilta az arcát.
  • Steven, ne csináld, hallod? - próbált szabadulni Elena az ölelésből, de a felügyelő nem hagyta, és tovább folytatta a lány puszilgatását. - Steven, nem hallottad amit az előbb mondtam? Gyilkosság történt, nincs most idő ilyen hülyeségekre.
A felügyelő megállt egy pillanatra és kérdőn nézett a lány szemébe, aki komoly arccal bólogatott.
  • Tényleg történt egy gyilkosság? Én azt hittem csak hülyéskedsz. Hogy azért mondod, hogy felkeljek. De hát mi történt pontosan?
  • Majd a kocsiban elmondjuk. Baker már lent vár ránk. - kászálódott ki az ágyból Elena és megigazította kissé összekócolódott copfját. - Öltözz fel. Igyekezz. - mondta, majd egyedül hagyta a felügyelőt a szobában.
Tíz perc múlva Lucas is a földszinten volt és addigra már az édesanyja is felébredt.
  • Jaj, kisfiam, gyilkosság? Hát ez borzasztó.
  • Igen anya, és most sietnünk kell. Légyszíves ne mozdulj ki a házból. - mondta a felügyelő és adott egy puszit Cyntia arcára, miközben az asszony a kabátját igazgatta.
  • Jól van fiam, ne aggódj. Csak vigyázz Elenára, nehogy baja essen. - szólt még utánuk Cyntia, mikor mindhárman kiléptek a csípős reggelbe.
Bakerék autója elhajtott, Cyntia pedig úgy döntött, ha már egyedül maradt, felfedezi magának ezt a szép házat...


  • A halál oka egyetlen szúrás, amely áthatolt a májon. - mondta Ward, miközben Lucas, Baker, Elena és ő maga körbeállták a holttestet az istállóban.
  • Mikor történhetett? - kérdezte Lucas.
  • Én azt mondanám hajnali kettő és három óra között. De a halottkém majd pontosan megállapítja. Elég hideg van idekint. A test belső hőmérséklete emiatt hamarabb esik le az átlagosnál. Szóval pontosabb vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani. - fejezte be Ward.
  • Köszönöm doktor úr. - bólintott Lucas, aztán Bakerhez fordult. - Megvan a gyilkos fegyver?
  • Igen, egy borítékvágó kés, vérnyomokkal. Mrs. Pickett holtteste mellett találtuk eldobva. - nyújtotta át Baker a zacskóba csomagolt tárgyat. Közben megérkeztek az istállóhoz a helyszínelők is.
  • Istenem! - Elena tekintete a késre meredt. - Ezt Bettina kapta tőlem.
  • Bettina? Az albérlő, aki eltűnt? - kérdezte Lucas, mire Elena csak bólintott. - Értem. Vigyék a kést a laborba és vizsgálják meg. Keressenek ujjlenyomatot és a vérnyomokat is elemezzék ki. Hátha a tettes magát is megvágta. - nyújtotta oda Lucas az egyik helyszínelőnek a zacskót, majd újra Bakerhez fordult. - Elsőként a szakácsnővel akarok beszélni, aki megtalálta az áldozatot.
Baker bólintott, majd sarkon fordult, hogy megkeresse a szakácsnőt.
  • Steven, nem ő tette... - szólalt meg Elena.
  • Nem kicsoda?
  • Nem Betty volt. Nem ő csinálta.
  • De akkor miért tűnt el?
  • Nem tudom, de nem ő volt. Ez biztos.
  • Elena, ha kedveled a lányt, az egy dolog, de a gyilkos fegyver az övé, ráadásul több mint gyanús, hogy Bettina Maleknak azzal a brossal együtt nyoma veszett. - magyarázta Lucas. - Gyere, kérdezzük meg a szakácsnőt, hogy mit látott. Ha Miss Malek ártatlan, az ki fog derülni.
A Pickett-ház elé értek, amikor a ház ajtaján kilépett a szakácsnő, mögötte pedig Baker.
  • Lucas, ő itt Miss Montgomery. A Pickett család alkalmazottja. - mutatta be az őrmester a magas, robosztus testalkatú, jó ötvenes, őszes hajú hölgyet.
  • Javaslom, menjünk be a házba. - mondta Miss Montgomery.
Mindannyian bementek a nappaliba. A szakácsnő Baker őrmesterrel és Lucassal szemben ült le, míg Elena járkált a szobában.
  • Nos, Miss Montgomery, szeretném, ha a lehető legpontosabban elmondaná, hogy mi történt ma hajnalban. - mondta Lucas.
  • Ahogy óhajtja. - kezdte a szakácsnő. - Reggel öt órakor ébredtem, mint minden nap. Felöltöztem és kimentem a konyhába, hogy kávét főzzek, mire Mr. Pickett hazajön a menyasszonyától. Amíg a kávé főtt, kimentem a tyúkokhoz, hogy behozzam a friss tojást a reggelihez. Ekkor láttam meg, hogy a tehénistálló ajtaja nyitva van.
  • Ez hány órakor volt? - vágott közbe Lucas.
  • Néhány perccel fél hat után. A munkások csak hat órára jönnek, így természetesen furcsálltam, hogy az istálló ajtaja nyitva van. Bementem, hogy megnézzem, minden rendben van-e, és ekkor láttam meg az asszonyomat... - Miss Montgomery a szája elé kapta a kezét. - A ruhája véres volt...
Elena mereven bámulta az asszonyt, aki a sírását igyekezett visszafojtani. Azután tovább járkált a szobában és megakadt a szeme egy fényképen, ami a néhai Mrs. Pickettet ábrázolta és az egyik könyvespolcon helyezkedett el. A fotón Mrs. Pickett a gyémánt brosst is viselte.
  • Miss Montgomery, tudom, hogy nehéz, de kérem, próbálja meg elmondani, hogy mi történt, miután felfedezte Mrs. Pickett holttestét. - mondta Baker.
  • Igen, persze. - sóhajtott a szakácsnő. - Természetesen nagyon megijedtem és beszaladtam a házba, hogy felébresszem Bettyt, az albérlőnket, de nem volt a szobájában és sehol a házban. Aztán hívni akartam az őrmester urat, de addigra éppen betoppant Mr. Pickett és onnantól kezdve már ő intézkedett.
  • Ez az a bross, ami eltűnt? - kérdezte Elena, és Miss Montgomery orra alá dugta a képet.
  • Igen, ez az. - bólogatott az asszony, Elena pdig odaadta a fotót Lucasnak. - Tudják ez egy nagyon értékes darab. Családi örökség. Mrs. Pickett még a megboldogult férjétől kapta. - magyarázta Miss Montgomery. - El se hiszem, hogy Betty megtette. De hát pénzért sajnos sok mindenre képes az ember.
  • Bizony... - mondta Elena és elgondolkodott.
  • Ki vette észre, hogy a bross eltűnt? - kérdezte Lucas.
  • Mr. Pickett. - Ugyanis miután felhívta Baker őrmestert, ellenőrizte, hogy nem-e tűnt el valami.
  • Tehát ellenőrizte. - ismételte meg Lucas.
  • Igen, mert magam sem tudtam másra gondolni, mint rablógyilkosságra. Hiszen anyámat mindenki szerette. - Ed Pickett lépett be a nappaliba. Magas, vörösesbarna hajú, a harmincas évei közepén járó férfi.
  • Ön, Mr. Pickett? - kérdezte Lucas, miközben felállt.
  • Igen, én vagyok.
  • Steven Lucas felügyelő vagyok a Scotland Yardtól. - kezet fogtak egymással és Pickett leült Miss Montgomery mellé.
  • Uram, elmondaná nekünk ön is, hogy mi történt ma reggel? - kérte Lucas.
  • Hogyne felügyelő úr. Körülbelül háromnegyed hatra értem haza a menyasszonyomtól, nála töltöttem az éjszakát. Mikor ideértem, a ház bejárati ajtaja nyitva volt. Alighogy beléptem az előszobába, Miss Montgomery zokogva állt elém, és elhadarta, hogy mi történt. Együtt kimentünk az istállóba, és akkor láttam meg szegény édesanyámat a földön fekve. - Pickettnek elcsuklott a hangja, de erőt vett magán és folytatta. - Azután Miss Montgomery kint maradt, én pedig bementem a házba és felhívtam telefonon Baker őrmestert. Ezt követően kimentem újra az istállóhoz. Aztán amikor az őrmester és Dr. Ward megérkeztek ellenőriztem az értékeinket, amelyeket abban a széfben tárolunk a festmény mögött. - Pickett egy a falon lógó nagyméretű csendéletre mutatott. Lucas felállt és szemügyre vette a széfet. Közben Elena is odalépett mellé. A széfet egyértelműen felfeszítették.
  • Eltűnt valami a gyémántbrosson kívül? - kérdezte a felügyelő.
  • Igen, ezer font készpénz és anyám két aranylánca. A többi ékszere jelenleg egy aranyművesnél van mert kissé elhasználódtak. De mind közül a bross a legértékesebb.
  • Értem. - bólintott Lucas, majd az őrmesterhez fordult. - Baker, lenne szíves Mr. Pickett segítségével jegyzőkönyvbe venni, hogy mit vittek el?
  • Persze Lucas, megcsináljuk.
  • Köszönöm. Nos, Mr. Pickett, egyenlőre ennyi. Ha lenne még kérdésem, engedelmével felkeresem Önt és Miss Montgomeryt is. Őszinte részvétem az édesanyja miatt. - mondta Lucas, de eszébe jutott még valami. - Ó, és majdnem elfelejtettem. Az albérlőjük, Miss Malek, mióta lakik itt?
  • Körülbelül három hónapja vette ki a szuterént. Munkát keresett a környéken és el is járt babysitterkedni több házhoz itt Greenfildsben.
  • A lány tudta, hogy az értékeiket ebben a széfben tartják?
  • Igen, ezt mindenki tudta, aki a házban lakik. - bólintott Pickett.
  • Mondja Ed. - vágott közbe Elena. - Amikor bezárja a széfet, nullára állítja a számokat, vagy csak eltekeri a helyes számsorról?
  • Rendszerint nullára állítom.
  • Amikor legutóbb bezárta, akkor is nullára állította?
  • Igen. Így volt. - mondta Pickett kis gondolkodás után.
  • Értem. Ez érdekes. Köszönöm. - bólintott Elena.
Ezután Pickett és Miss Montgomery Baker őrmesterrel tartottak, hogy hivatalosan is felvegye a vallomásukat és megírja a kért jegyzőkönyvet. Elena és Lucas egymással szemben álltak a nappaliban. A lány eltöprengett.
  • Olyan furcsa ez az egész. Főleg a széffel. És miért pont most?
  • Mi furcsa? - kérdezte Lucas.
  • Hát a számok. Nincsenek nullára állítva. - válaszolta Elena, a felügyelő pedig megnézte a számsort, ami 0822-t mutatott.
  • Hát, Pickett a legutóbb mégsem állította nullára. - vonta meg a vállát Lucas, de Elena csak a fejét rázta.
  • Nem, itt valami nem stimmel.
  • Nézd Elena. A széfet feltörték. Aki tudja a kódot, miért tett volna ilyet?
  • Hát éppen erről van szó! - csapta össze a két tenyerét a lány. - Minek törték fel?
  • Ha Bettina Malek a tettes, akkor azért, mert ő nem tudja a kódot.
  • De nem Betty volt. - vágta rá Elena határozottan.
  • Akkor szerinted ki volt?
  • Még nem tudom Steven, de hinned kell nekem. Nem Betty volt.
  • Jól van Elena. - fogta meg a lány vállát Lucas. - Azt hiszem te ebben az ügyben most túlságosan is érintett vagy érzelmileg, mert kedveled Bettinát. Talán jobb lenne, ha most hazamennél anyámhoz és a profi nyomozókra hagynád a dolgot. - rámosolygott a lányra és közelebb hajolt, hogy megcsókolja, de Elena eltolta magától.
  • Profi nyomozókra? - kérdezte csalódottan. - Értem... - azzal sarkon fordult és kifelé indult a házból.
  • Elena várj, most mi a baj? - nyúlt utána Lucas, de a lány csak dühösen hátrafordult, aztán otthagyta a felügyelőt...


Amikor Pickették egyik munkása autóval hazavitte Sevenhillsbe a panzióba, ott nagy meglepetés fogadta. Belépve a házba Cyntia állt előtte a kezeit tördelve.
  • Elena mutatnom kell neked valamit.
  • Mi történt Cyntia? - kérdezte a lány, mire Lucas anyja a konyhába vezette, majd kinyitotta az éléskamra ajtaját és egy halálra rémült fiatal lány lépett ki onnan. Bettina Malek volt az...


3 megjegyzés:

  1. Na szóval összeszedem a gondolataimat....Megvan. :D
    Az eleje nagyon aranyos volt, de én most utálom ezt a tökfilkó Lucast. :D :P Amúgy bírom, csak most utálom. :D
    Az a dolog a széffel az tényleg érdekes. Itt valami eléggé bűzlik...Várom, hogy minél több dolog kiderülhessen és elkezdhessek ötletelni.:)
    Szegény Bettina...na ebből mi lesz?...
    Naggggggyon tetszett és naaaaagyon várom a folytatást!!!!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyorsan összeszedted!:)
      Lucas aranyos, de néha előjön belőle a tökfilkó. Jól belegyalogolt Elena lelkébe...
      Hát itt sok minden eléggé bűzlik, nemcsak a széf!Elena is kérdezte, hogy miért pont most...Vajon mire gondolt ezzel...?Majd kiderül!:)
      Szegény Betty meg jó nagy szarban van!:)
      Igyekszem hamar hozni.:)Örülök, hogy tetszett!:)

      Törlés
    2. Pedig most kb működésképtelen az agyam...:D
      Olyan irtó tökkelütött tud lenni, hogy néha azt érzem, hogy egy ovisnak több esze van... :/ Amúgy Elenával szerintem jó sok vitájuk lesz még, pláne most...
      Na azt nem is figyeltem :D
      De még mekkorába...
      Türelmes leszek :)

      Törlés