II.
Elena kettesével szedte a
lépcsőfokokat az emeletig, hogy felöltözzön, amíg Baker a
szalonban várt rá. Mikor elkészült, bekopogott Lucas szobájába
is, majd amikor nem szólt ki senki, egyszerűen benyitott. A
felügyelő még aludt. A lány odasétált az ágy széléhez és
megérintette a vállát.
- Steven ébredj. Steven. Gyilkosság történt, ébredj.
Semmi válasz.
- Steven ébredj, A szomszéd faluba kell mennünk. Baker vár minket odalent. Steven. - Ekkor Lucas hirtelen megfogta a gyanútlanul fölé hajoló Elena csuklóját és berántotta maga mellé az ágyba, majd összepuszilta az arcát.
- Steven, ne csináld, hallod? - próbált szabadulni Elena az ölelésből, de a felügyelő nem hagyta, és tovább folytatta a lány puszilgatását. - Steven, nem hallottad amit az előbb mondtam? Gyilkosság történt, nincs most idő ilyen hülyeségekre.
A felügyelő megállt egy
pillanatra és kérdőn nézett a lány szemébe, aki komoly arccal
bólogatott.
- Tényleg történt egy gyilkosság? Én azt hittem csak hülyéskedsz. Hogy azért mondod, hogy felkeljek. De hát mi történt pontosan?
- Majd a kocsiban elmondjuk. Baker már lent vár ránk. - kászálódott ki az ágyból Elena és megigazította kissé összekócolódott copfját. - Öltözz fel. Igyekezz. - mondta, majd egyedül hagyta a felügyelőt a szobában.
Tíz perc múlva Lucas is a
földszinten volt és addigra már az édesanyja is felébredt.
- Jaj, kisfiam, gyilkosság? Hát ez borzasztó.
- Igen anya, és most sietnünk kell. Légyszíves ne mozdulj ki a házból. - mondta a felügyelő és adott egy puszit Cyntia arcára, miközben az asszony a kabátját igazgatta.
- Jól van fiam, ne aggódj. Csak vigyázz Elenára, nehogy baja essen. - szólt még utánuk Cyntia, mikor mindhárman kiléptek a csípős reggelbe.
Bakerék autója elhajtott,
Cyntia pedig úgy döntött, ha már egyedül maradt, felfedezi
magának ezt a szép házat...
- A halál oka egyetlen szúrás, amely áthatolt a májon. - mondta Ward, miközben Lucas, Baker, Elena és ő maga körbeállták a holttestet az istállóban.
- Mikor történhetett? - kérdezte Lucas.
- Én azt mondanám hajnali kettő és három óra között. De a halottkém majd pontosan megállapítja. Elég hideg van idekint. A test belső hőmérséklete emiatt hamarabb esik le az átlagosnál. Szóval pontosabb vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani. - fejezte be Ward.
- Köszönöm doktor úr. - bólintott Lucas, aztán Bakerhez fordult. - Megvan a gyilkos fegyver?
- Igen, egy borítékvágó kés, vérnyomokkal. Mrs. Pickett holtteste mellett találtuk eldobva. - nyújtotta át Baker a zacskóba csomagolt tárgyat. Közben megérkeztek az istállóhoz a helyszínelők is.
- Istenem! - Elena tekintete a késre meredt. - Ezt Bettina kapta tőlem.
- Bettina? Az albérlő, aki eltűnt? - kérdezte Lucas, mire Elena csak bólintott. - Értem. Vigyék a kést a laborba és vizsgálják meg. Keressenek ujjlenyomatot és a vérnyomokat is elemezzék ki. Hátha a tettes magát is megvágta. - nyújtotta oda Lucas az egyik helyszínelőnek a zacskót, majd újra Bakerhez fordult. - Elsőként a szakácsnővel akarok beszélni, aki megtalálta az áldozatot.
Baker bólintott, majd
sarkon fordult, hogy megkeresse a szakácsnőt.
- Steven, nem ő tette... - szólalt meg Elena.
- Nem kicsoda?
- Nem Betty volt. Nem ő csinálta.
- De akkor miért tűnt el?
- Nem tudom, de nem ő volt. Ez biztos.
- Elena, ha kedveled a lányt, az egy dolog, de a gyilkos fegyver az övé, ráadásul több mint gyanús, hogy Bettina Maleknak azzal a brossal együtt nyoma veszett. - magyarázta Lucas. - Gyere, kérdezzük meg a szakácsnőt, hogy mit látott. Ha Miss Malek ártatlan, az ki fog derülni.
A Pickett-ház elé értek,
amikor a ház ajtaján kilépett a szakácsnő, mögötte pedig
Baker.
- Lucas, ő itt Miss Montgomery. A Pickett család alkalmazottja. - mutatta be az őrmester a magas, robosztus testalkatú, jó ötvenes, őszes hajú hölgyet.
- Javaslom, menjünk be a házba. - mondta Miss Montgomery.
Mindannyian bementek a
nappaliba. A szakácsnő Baker őrmesterrel és Lucassal szemben ült
le, míg Elena járkált a szobában.
- Nos, Miss Montgomery, szeretném, ha a lehető legpontosabban elmondaná, hogy mi történt ma hajnalban. - mondta Lucas.
- Ahogy óhajtja. - kezdte a szakácsnő. - Reggel öt órakor ébredtem, mint minden nap. Felöltöztem és kimentem a konyhába, hogy kávét főzzek, mire Mr. Pickett hazajön a menyasszonyától. Amíg a kávé főtt, kimentem a tyúkokhoz, hogy behozzam a friss tojást a reggelihez. Ekkor láttam meg, hogy a tehénistálló ajtaja nyitva van.
- Ez hány órakor volt? - vágott közbe Lucas.
- Néhány perccel fél hat után. A munkások csak hat órára jönnek, így természetesen furcsálltam, hogy az istálló ajtaja nyitva van. Bementem, hogy megnézzem, minden rendben van-e, és ekkor láttam meg az asszonyomat... - Miss Montgomery a szája elé kapta a kezét. - A ruhája véres volt...
Elena mereven bámulta az
asszonyt, aki a sírását igyekezett visszafojtani. Azután tovább
járkált a szobában és megakadt a szeme egy fényképen, ami a
néhai Mrs. Pickettet ábrázolta és az egyik könyvespolcon
helyezkedett el. A fotón Mrs. Pickett a gyémánt brosst is viselte.
- Miss Montgomery, tudom, hogy nehéz, de kérem, próbálja meg elmondani, hogy mi történt, miután felfedezte Mrs. Pickett holttestét. - mondta Baker.
- Igen, persze. - sóhajtott a szakácsnő. - Természetesen nagyon megijedtem és beszaladtam a házba, hogy felébresszem Bettyt, az albérlőnket, de nem volt a szobájában és sehol a házban. Aztán hívni akartam az őrmester urat, de addigra éppen betoppant Mr. Pickett és onnantól kezdve már ő intézkedett.
- Ez az a bross, ami eltűnt? - kérdezte Elena, és Miss Montgomery orra alá dugta a képet.
- Igen, ez az. - bólogatott az asszony, Elena pdig odaadta a fotót Lucasnak. - Tudják ez egy nagyon értékes darab. Családi örökség. Mrs. Pickett még a megboldogult férjétől kapta. - magyarázta Miss Montgomery. - El se hiszem, hogy Betty megtette. De hát pénzért sajnos sok mindenre képes az ember.
- Bizony... - mondta Elena és elgondolkodott.
- Ki vette észre, hogy a bross eltűnt? - kérdezte Lucas.
- Mr. Pickett. - Ugyanis miután felhívta Baker őrmestert, ellenőrizte, hogy nem-e tűnt el valami.
- Tehát ellenőrizte. - ismételte meg Lucas.
- Igen, mert magam sem tudtam másra gondolni, mint rablógyilkosságra. Hiszen anyámat mindenki szerette. - Ed Pickett lépett be a nappaliba. Magas, vörösesbarna hajú, a harmincas évei közepén járó férfi.
- Ön, Mr. Pickett? - kérdezte Lucas, miközben felállt.
- Igen, én vagyok.
- Steven Lucas felügyelő vagyok a Scotland Yardtól. - kezet fogtak egymással és Pickett leült Miss Montgomery mellé.
- Uram, elmondaná nekünk ön is, hogy mi történt ma reggel? - kérte Lucas.
- Hogyne felügyelő úr. Körülbelül háromnegyed hatra értem haza a menyasszonyomtól, nála töltöttem az éjszakát. Mikor ideértem, a ház bejárati ajtaja nyitva volt. Alighogy beléptem az előszobába, Miss Montgomery zokogva állt elém, és elhadarta, hogy mi történt. Együtt kimentünk az istállóba, és akkor láttam meg szegény édesanyámat a földön fekve. - Pickettnek elcsuklott a hangja, de erőt vett magán és folytatta. - Azután Miss Montgomery kint maradt, én pedig bementem a házba és felhívtam telefonon Baker őrmestert. Ezt követően kimentem újra az istállóhoz. Aztán amikor az őrmester és Dr. Ward megérkeztek ellenőriztem az értékeinket, amelyeket abban a széfben tárolunk a festmény mögött. - Pickett egy a falon lógó nagyméretű csendéletre mutatott. Lucas felállt és szemügyre vette a széfet. Közben Elena is odalépett mellé. A széfet egyértelműen felfeszítették.
- Eltűnt valami a gyémántbrosson kívül? - kérdezte a felügyelő.
- Igen, ezer font készpénz és anyám két aranylánca. A többi ékszere jelenleg egy aranyművesnél van mert kissé elhasználódtak. De mind közül a bross a legértékesebb.
- Értem. - bólintott Lucas, majd az őrmesterhez fordult. - Baker, lenne szíves Mr. Pickett segítségével jegyzőkönyvbe venni, hogy mit vittek el?
- Persze Lucas, megcsináljuk.
- Köszönöm. Nos, Mr. Pickett, egyenlőre ennyi. Ha lenne még kérdésem, engedelmével felkeresem Önt és Miss Montgomeryt is. Őszinte részvétem az édesanyja miatt. - mondta Lucas, de eszébe jutott még valami. - Ó, és majdnem elfelejtettem. Az albérlőjük, Miss Malek, mióta lakik itt?
- Körülbelül három hónapja vette ki a szuterént. Munkát keresett a környéken és el is járt babysitterkedni több házhoz itt Greenfildsben.
- A lány tudta, hogy az értékeiket ebben a széfben tartják?
- Igen, ezt mindenki tudta, aki a házban lakik. - bólintott Pickett.
- Mondja Ed. - vágott közbe Elena. - Amikor bezárja a széfet, nullára állítja a számokat, vagy csak eltekeri a helyes számsorról?
- Rendszerint nullára állítom.
- Amikor legutóbb bezárta, akkor is nullára állította?
- Igen. Így volt. - mondta Pickett kis gondolkodás után.
- Értem. Ez érdekes. Köszönöm. - bólintott Elena.
Ezután Pickett és Miss
Montgomery Baker őrmesterrel tartottak, hogy hivatalosan is felvegye
a vallomásukat és megírja a kért jegyzőkönyvet. Elena és Lucas
egymással szemben álltak a nappaliban. A lány eltöprengett.
- Olyan furcsa ez az egész. Főleg a széffel. És miért pont most?
- Mi furcsa? - kérdezte Lucas.
- Hát a számok. Nincsenek nullára állítva. - válaszolta Elena, a felügyelő pedig megnézte a számsort, ami 0822-t mutatott.
- Hát, Pickett a legutóbb mégsem állította nullára. - vonta meg a vállát Lucas, de Elena csak a fejét rázta.
- Nem, itt valami nem stimmel.
- Nézd Elena. A széfet feltörték. Aki tudja a kódot, miért tett volna ilyet?
- Hát éppen erről van szó! - csapta össze a két tenyerét a lány. - Minek törték fel?
- Ha Bettina Malek a tettes, akkor azért, mert ő nem tudja a kódot.
- De nem Betty volt. - vágta rá Elena határozottan.
- Akkor szerinted ki volt?
- Még nem tudom Steven, de hinned kell nekem. Nem Betty volt.
- Jól van Elena. - fogta meg a lány vállát Lucas. - Azt hiszem te ebben az ügyben most túlságosan is érintett vagy érzelmileg, mert kedveled Bettinát. Talán jobb lenne, ha most hazamennél anyámhoz és a profi nyomozókra hagynád a dolgot. - rámosolygott a lányra és közelebb hajolt, hogy megcsókolja, de Elena eltolta magától.
- Profi nyomozókra? - kérdezte csalódottan. - Értem... - azzal sarkon fordult és kifelé indult a házból.
- Elena várj, most mi a baj? - nyúlt utána Lucas, de a lány csak dühösen hátrafordult, aztán otthagyta a felügyelőt...
Amikor Pickették egyik
munkása autóval hazavitte Sevenhillsbe a panzióba, ott nagy
meglepetés fogadta. Belépve a házba Cyntia állt előtte a kezeit
tördelve.
- Elena mutatnom kell neked valamit.
- Mi történt Cyntia? - kérdezte a lány, mire Lucas anyja a konyhába vezette, majd kinyitotta az éléskamra ajtaját és egy halálra rémült fiatal lány lépett ki onnan. Bettina Malek volt az...
Na szóval összeszedem a gondolataimat....Megvan. :D
VálaszTörlésAz eleje nagyon aranyos volt, de én most utálom ezt a tökfilkó Lucast. :D :P Amúgy bírom, csak most utálom. :D
Az a dolog a széffel az tényleg érdekes. Itt valami eléggé bűzlik...Várom, hogy minél több dolog kiderülhessen és elkezdhessek ötletelni.:)
Szegény Bettina...na ebből mi lesz?...
Naggggggyon tetszett és naaaaagyon várom a folytatást!!!!!:)
Gyorsan összeszedted!:)
TörlésLucas aranyos, de néha előjön belőle a tökfilkó. Jól belegyalogolt Elena lelkébe...
Hát itt sok minden eléggé bűzlik, nemcsak a széf!Elena is kérdezte, hogy miért pont most...Vajon mire gondolt ezzel...?Majd kiderül!:)
Szegény Betty meg jó nagy szarban van!:)
Igyekszem hamar hozni.:)Örülök, hogy tetszett!:)
Pedig most kb működésképtelen az agyam...:D
TörlésOlyan irtó tökkelütött tud lenni, hogy néha azt érzem, hogy egy ovisnak több esze van... :/ Amúgy Elenával szerintem jó sok vitájuk lesz még, pláne most...
Na azt nem is figyeltem :D
De még mekkorába...
Türelmes leszek :)