A gyémánt bross esete

I.

Lucas elgondolkodva bámulta az elsuhanó tájat. Nem találkozott Elenával azóta, amióta az olasz hajókirándulás végén elköszöntek egymástól Velence kikötőjében. Elena ugyanis nem jött vissza Angliába, hanem még egy kis időt eltöltött az Appenninni-félszigeten, majd egyenesen Argentínába utazott, hogy anyagot gyűjtsön az új szakácskönyvéhez. Lucas azonban hazajött, így azóta csak telefonon tudtak beszélni néhány alkalommal. De most a felügyelő édesanyja a születésnapját ünnepelte, Elena pedig volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy vacsorát rendez Mrs. Lucas tiszteletére. Steven örömmel egyezett bele az ötletbe, mert így az anyukáját ki tudta ragadni kicsit a megszokott unalmas közegéből. A másik ok pedig, hogy ő maga is újra találkozhatott a lánnyal. Így most édesanyjával ketten zötykölődtek a Sevenhillsbe tartó vonaton. Azért nem autóval utaztak, mert az anyukája szerint Lucas túl gyorsan vezet.

• Azt hiszed magadról, hogy ralibajnok vagy. És az a tragacs egyébként is bármikor lerobbanhat. Nem is értem, hogy miért nem adsz már túl rajta. - mondta Mrs. Lucas, mielőtt elindultak.
• Anya, normálisan vezetek, és nem cserélem le az autómat, amíg nem tudok újat venni helyette. Nyugodtan mehetnénk azzal is. Most voltam vele szervízben. - válaszolta akkor még Lucas, de persze a végén a mama győzött, így a felügyelő most a vonatablakból nézte a csupasz fákat, és a szokatlanul hideg és havas februárt.

Gondolatai újra Elenára tévedtek, és arra az estére, amikor bocsánatot akart kérni tőle ott, a hajó fedélzetén, de aztán megjelent az első tiszt és elvitte a lányt vacsorázni. Lucas akkor és most is úgy érezte, talán csak ő látot többet abban, ami közte és Elena között volt, és valójában a lány csak barátként tekint rá. Ezért a hajókirándulás után igyekezett Elenát kiverni a fejéből. De valahogy csak nem akart sikerülni. Azóta már két lánnyal is randizott, de mindkét találka érdektelenségbe fulladt. Nem volt meg az a bizonyos „azonos hullámhossz”. A közös érdeklődés. Elenával viszont megvan. Méghozzá a bűntények. A bűntények, amelyek mindkettejük életében jelen vannak. Ráadásul mindketten ugyanazon az oldalon állnak. Az igazság oldalán...

A vonat lassan begurult Sevenhills állomásra és fékcsikorgatva megállt. Lucason és az édesanyján kívül még néhány nagykabátba bugyolált férfi és nő szállt le a szerelvényről. A felügyelő felhajtotta a gallért a szövetkabátján, amikor lelépve a vonatról, megérezte az arcán a csípős hideget. Már csak ők ketten álltak a peronon, amikor ismerős alak közeledett feléjük mosolyogva és integetve.

• Mr. Lucas, örülök, hogy újra látom. - nyújtotta a kezét Baker őrmester. - És ő a kedves édesanyja? - nézett mosolyogva a Lucas mellett álló rózsaszín kalapos hölgyre.
• Igen, ő itt az édesanyám, Cyntia Lucas.
• Nagyon örvendek asszonyom és Boldog Születésnapot! - Baker őrmester kissé lehajolt és megcsókolta a felé nyújtott kesztyűs kezet, amitől Lucas anyja elpirult, bár ez kevéssé látszott a hidegtől egyébként is vörös arcán.
• Jaj, Stevie kisfiam, nem is említetted, hogy milyen kellemes modorú barátra tettél szert itt Sevenhillsben.
• Anya, ő itt Baker őrmester, a helyi rendőr.
• Nagyon örülök, hogy találkoztunk, őrmester úr. - mondta az asszony mosolyogva.
• És Elena? - nézett Lucas tétován Bakerre, miután lezajlott a bemutatkozás.
• Nagyon sajnálja, de nem tudott kijönni önök elé, mert még akadt egy kis dolga a ház örül. Ezért küldött ki engem.
• Értem. - válaszolta Lucas kicsit csalódottan.
• Na de menjünk hamar, mert már vár minket, és a fejemet venné, ha hagynám, hogy a születésnaposunk megfázzon. - mondta Baker őrmester sürgetőleg és a karját nyújtotta Cyntia felé, amit az asszony el is fogadott.

Lucas mögöttük haladt az őrmester autója felé.

Amikor leparkoltak a kis panzió előttés kiszálltak az autóból, Lucast furcsa érzés kerítette hatalmába. Amikor először idejött a Lucy Campbell-gyilkosság miatt, akkor még nem sejtette, hogy kit sodor az útjába a sors. Most azonban alig várta, hogy az a kékszemű nő újra ajtót nyisson neki, mint akkor és újra mosolyogva fogadja őt. Megálltak a bejáratnál és Baker őrmester megnyomta a csengőt.

• Azonnal megyek! - szólt ki egy ismerős női hang, néhány pillanat múlva pedig Elena jelent meg az ajtóban fekete farmer nadrágban, házi papucsban és egy fehér kötött garbóban, összefonott hajjal és izgatott mosollyal az arcán. - Gyertek be gyorsan, mert megfáztok. - terelte be a vendégeit a házba, majd bezárta az ajtót.
• Nos, Elena, ő itt az édesanyám, Cyntia Lucas. Mama, ő itt Elena Lane. - mutatta be a felügyelő egymásnak a két nőt.
• Nagyon örülök, hogy megismerhetem Mrs. Lucas, és Boldog Születésnapot. - mondta Elena, majd lehajolt az egy fejjel alacsonyabb asszonyhoz és mindkét oldalról megpuszilta.
• Elena Lane. Én még annál is jobban örülök, hogy végre élőben láthatom. - pirult el Mrs. Lucas. - Odavagyok a könyveiért. Köszönöm a legutóbbi dedikált példányt Mexikóról.
• Nagyon szívesen.
• Ó, ha tudná, hogy Stevie mennyit mesélt már önről!
• Valóban? Remélem csak jókat. - pillantott Elena mosolyogva a Cyntia mögött álló felügyelőre.
• Hát hogyne! Azt is mondta, hogy maga milyen szép, és igaza volt, Miss Lane.
• Köszönöm. Zavarba hoz engem. De hívjon csak Elenának és tegezzen nyugodtan.
• Rendben. Akkor te meg hívj csak Cyntiának és te is tegezzél.
• Rendben, köszönöm. Nos Cyntia, Steven. Pakoljatok le és érezzétek otthon magatokat. Baker bevezet titeket a szalonba, ahol már begyújtottuk a kandallót. Ja és még egy vendéget hívtam. Dr. Ward is it van. - mondta mosolyogva Elena. - Steven és Baker majd bemutatják neked Dr. Wardot, Cyntia, és biztosan kedvelni fogjátok egymást. Én addig tálalom a vacsorát. - azzal sarkon fordult és eltűnt az ebédlő ajtó mögött.

Amíg Elena a vacsorával foglalatoskodott, Cyntia összebarátkozott a megfontolt, és sármos ősz hajú Dr. Warddal is, és nagyon jól érezte magát két újdonsült ismerőse társaságában. Lucas egy ideig velük nevetgélt, de aztán kiment az étkezőbe Elenához.

• Szia. - köszönt rá, mire mire a lány mosolyogva nézett rá.
• Szia. Na, anyukád hogy érzi magát?
• Nagyon jól. Az őrmester és Ward szórakoztatják. Éppen a régi idők zenéje a téma. - válaszolta Lucas.
• Gondoltam, hogy összebarátkoznak majd.
• Köszönöm, hogy meghívtál minket. Anya sokszor érzi magát egyedül, mióta apám elment. Régen volt már.
• Igazán nincs mit. Anyukád szimpatikus asszony. - mondta Elena, miközben az utolsó simításokat végezte a terítéken. - Készen vagyok mindennel. Szóljunk nekik. - az ajtóhoz lépett, de Lucas megfogta a karját.
• Elena. Örülök, hogy újra látlak.
• Én is örülök. - válaszolta a lány, majd egy pillanatig a felügyelő szemébe nézett. Aztán elfordult és a szalonba indult, hogy vacsorázni invitálja a vendégeket. Lucas még ott állt egy helyben és nagyot sóhajtott.
• Elcseszted a pillanatot Steven Lucas! - emelte a kéz kezét az ég felé, majd a lány után ment.

A vacsora nagyon jól sikerült. Elena az új tudására alapozva argentin menüt készített finom sült húsokkal és ez mindenkinek a kedvére volt. Vacsora végén a születésnapi torta is előkerült.

• Ez is argentin specialitás, hogy kerete legyen az estének. - mondta Elena mosolyogva. - A neve Torta de dulce de leche. Még egyszer Boldog Születésnapot Cyntia.
• Ó, nagyon köszönöm. Azt egyébként hogy mondják spanyolul?
• Feliz Cumpleanos. - válaszolta Elena.
• Feliz Cumpleanos. Hát ez nagyon dallamosan hangzik. Nos, akkor elfújom a gyetyámat. Köszönöm Elena, hogy csak egy szálat tettél rá – nevetett Cyntia.
• Előtte kívánjon valamit. - szólt közbe Dr. Ward.

Cyntia bólintott és behunyta a szemét, majd amikor kinyitotta, elfújta a gyertyáját. Mindenki tapsolt, azután az asszony felszelte a tortát.

• Javaslom ezt már a szalonban együk meg. Ott van meleg tea is. - mondta Elena. Majd mindenki átvonult a szalonba és leültek a kényelmes kanapékra. Egy ideig még mind az öten beszélgettek, és Elena átadta a születésnapi ajándékát Cyntiának. A legújabb, argentin szakácskönyve egy példányát.
• Ez még csak egy hónap múlva kerül az üzletekbe. - mondta a lány.
• A barátnőim meg fognak pukkadni az irigységtől, ha ezt meglátják. Köszönöm szívem.- válaszolta Cyntia.

Ezután megbeszélték, hogy Lucas és a mamája a panzióban töltik az éjszakát, hiszen már nagyon későre járt, így Elena felment az emeletre, hogy előkészítse a vendégszobákat. Éppen Steven számára ágyazott meg abban a szobában, amielyikben a felügyelő a legutóbb is lakott, amikor a férfi megjelent az ajtóban.

• Nemezis árnyéka. Megint. - mondta az ajtófélfának támaszkodva. Elena válaszként csak mosolygott rá.
• Amikor legutóbb itt aludtam, gyilkosság történt. - sétált be Lucas a szobába.
• Nem, legutóbb azért aludtál itt, mert gyilkosság történt. - helyesbített Elena.
• Igaz. - bólintott Lucas, majd hirtelen témát váltott. - És hogy van Michael, a hajós tiszt?
• Gondolom jól. Nem beszéltem vele msotanában.
• Azt hittem, hogy még randiztok.
• Nem, Steven, már nem randizunk. - felelte Elena, miközben kisimította a lepedőt.
• Akkor másvalakivel randizol? - kérdezte Lucas izgatottan.
• Miből gondolod, hogy bárkivel is randizom? - kérdezte a lány, mire a felügyelő csak vállat vont. - Nem Steven, nem randizom senkivel. És te?
• Én sem.
• Értem. - bólintott Elena, majd amikor befejezte az ágyazást, az ajtó felé indult, Lucas azonban az útját állta.
• Elena, valamit el kell mondanom neked, mert már nem bírom magamban tartani. Hónapok óta csak te jársz az eszemben. Olaszország óta még inkább. Próbáltalak kiverni a fejemből, de nem sikerült. Most már nem is akarom megtenni, csak azt szeretném tudni, hogy az érzés kölcsönös-e. - fogta meg a lány kezét.

Elena egy rövid ideig csak szótlanul nézett a szemébe, aztán közelebb lépett, és a felügyelő legnagyobb meglepetésére a lány megcsókolta őt. A meglepettség azonban csak egy pilanatig tartott és jóleső borzongás vette át a helyét. Lucas átkarolta a lány derekát és csókolóztak, de aztán Elena eltolta magától.

• Most jobb lesz, ha visszamegyünk a többiekhez. Én vagyok a házigazda.

Lucas csak bólintott, de még nem engedte el a lányt. Néhány pillanat múlva azonban mégis megtette, és lementek a szalonba, hogy még egy kicsit beszélgessenek együtt Cyntia születésnapján...

Másnap korán reggel Baker őrmester csengetett újra a panzió ajtaján. Elena köntösben szaladt le az emeletről és nyitott neki ajtót.

• Baj van Elena.
• Mi történt John? - kérdezte a lány, miközben az őrmester belépett a házba.
• Tudod, a szomszéd faluból, Greenfieldsből szokott átjárni a tejes kocsival Ed Pickett, a tejgazdaság tulaja. Ismered, ugye?
• Igen, igen. - bólintot Elena.
• Na. Képzeld, tegnap a menyasszonyánál aludt, és mire ma hajnalban hazaért, a szakácsnőjük sírva fogadta. Valaki ugyanis megölte Pickett anyját.
• Micsoda? - képedt el Elena.
• Ahogy mondom. Rögtön hívtak engem meg Wardot. Onnan jövök. A doki ott maradt. És még valami. Az asszonynak egy gyémánt brossa is eltűnt.
• Rablógyilkosság?
• Nagyon úgy tűnik.
• És van már gyanúsított?
• Igen. Az albérlőjük. Az a fiatal kelet-európai lány, akit ide akarsz venni Lucy helyére. Bettina Malek. Ugyanis reggelre ő is eltűnt.
• Az lehetetlen... - rázta a fejét Elena...