VIII.

Miután a négy fős személyzet kihallgatásával is végzett és magára maradt a parancsnoki kabinban, Lucas felállt az íróasztalától és körbe-körbe járkált a helyíségben. Úgy érezte, egy tapodtat sem haladt előre az ügyben és ez rendkívüli módon frusztrálta. Ilyenkor már általában van elképzelése, vagy legalább komoly gyanúsítottja, de most semmi. Lisa Grant, Flora Danner, a Hirsch házaspár, vagy akár Ingrid, az ápolónő is gond nélkül besurranhatott Gibson kabinjába és fejbe vághatta a magánnyomozót. A kulcs Lucy Moore, azaz Lisa Grant. De miért? Ki keresheti a lányt annyira, hogy magánnyomozót bízott meg. Az igazi szülei? Ez a legkézenfekvőbb. És ki akarhatja, hogy ne találják meg? Van ennek köze a lengyel ingatlanhoz? Vagy esetleg más örökségről van szó? Nyilván oka volt annak, hogy Gibson elrejtette a dobozkáját a konyhában. Van valaki a felső szint utasai között, aki rájött, hogy Gibson megtalálta Lucy Moore-t, és ez a valaki nem akarja, hogy a dologra fény derüljön. De ki az?Ki az?Túl sok a kérdés és túl zavaros ez az egész. Nincs egy szemtanú. Mindenki a kabinjában aludt, hiszen késő éjszaka volt. De senki nem tudja tanúval igazolni, hogy a hálóhelyén tartózkodott, hiszen mindenki külön szobában van. Lucas nehezen vallotta be magának, de két okból is hiányzott neki most Elena. Egyrészt hiába a felügyelő az, akinek annyi megoldott ügy van a háta mögött és jól ismeri az embereket, mégis Elena ilyenkor már észrevesz valamit, amit Lucas nem. Egy egész kis apróságot, amit csak akkor vesz észre az ember, ha olyan...ha olyan, mint Elena. Ha nem rendőr ésszel gondolkodik. Másrészt Lucas érezte, hogy a veszekedés, ami közte és a lány között lezajlott, lefoglalja az elméjét és képtelen tisztán gondolkodni és az ügyre koncentrálni. A felügyelő mindkét tenyerével megdörzsölte az arcát és vett egy nagy levegőt. Elhatározta, hogy iszik egy kávét a bárban, aztán lezuhanyzik és felkeresi Elenát, hogy megpróbálja megbeszélni vele a történteket.

Kilépett a kabinból és a bár felé vette az irányt. Annyira belemerült a gondolataiba, hogy nem vette észre, a kicsit messszebről utána siető szobalányt.

• Mr. Lucas, kérem várjon! Valamit... - amikor a lány látta, hogy Lucas ügyet sem vet rá, és nem hallotta őt, megállt és idegesen dörzsölte össze a tenyerét. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. Megfordult és Elena kabinja felé sietett. Amikor odaért, bekopogott és egy bentről hallatszó „tessék?” után, benyitott a szobába. Elena éppen a haját fonta újra a tükör előtt. Kérdőn fordult az előtte toporgó lány felé.
• De hát mi történt Jolanda?
• Jaj, Miss Lane, valami nagyon fontos dolgot kell mondanom az üggyel kapcsolatban. Vagyis azt hiszem, hogy azzal kapcsolatos, de nem vagyok benne biztos.
• Nem én vagyok a nyomozó Jolanda, keresd fel Lucas felügyelőt.
• Próbáltam Miss Elena, de nem vette észre, hogy szólok utána. Pedig azt hiszem ez nagyon fontos.

Elena magában megjegyezte, hogy mekkora bamba ez a Lucas. Aztán végignézett az ideges szobalányon és ez valamint az, hogy nem hagyta nyugodni az ügy, megtette a hatását és leültette a lányt az ágyára, hogy mesélje el, mi az a fontos dolog.

• Először is nyugodj meg, aztán fejtsd ki bővebben, hogy miről van szó, mert nem egészen értem. Miben nem vagy biztos, és mégis mi történt? És Lucas téged nem hallgatott ki?
• De igen, Miss Elena, kihallgatott, de ez utána történt! Jaj, nem is tudom, hogy hogyan kezdjem. És ugye nekem nem lesz bajom, ha elmondom? Úgy értem mi van, ha engem is fejbe vág valaki? - tördelte a lány a kezét.
• Senki nem fog téged fejbe vágni, Jolanda. Ha ennyire fontos a dolog, akkor megtalálhatjuk a tettest, és akkor már nem lesz módja bántani téged, amikor Lucas nyomozó letartóztatja őt. Szóval nyugodj meg és mondd el, hogy mit tudsz! - fogta meg a lány kezét Elena és biztatóan nézett rá.
• Rendben. Tehát miután kijöttem Lucas felügyelőtől, elindultam az ágyneműs szekrényhez az alagsorba, hogy kikészítsem az esti váltást. A lengyel házaspár kabinja előtt haladtam el, amikor hirtelen kiabálást hallottam onnan. A férfi kiabált a feleségére. Valami olyasmit mondott, hogy „ Értsd meg. Ezt meg kell tennünk. A családért és érte.” Ezt mondta a nőnek. Csak ennyit hallottam, mert utána Luigit láttam közeledni, és nem akartam, hogy azt higgye, direkt hallgatózom.
• Értem. Hát ez nagyon érdekes. Pontosan ezeket a szavaat használta? Pontosan így hallottad? És miért nem lengyelül beszéltek? Olaszul veszekedett a lengyel házaspár? Jolanda biztos vagy ebben? - kérdezte Elena a lány szemébe nézve.
• Igen, Miss Elena, biztos vagyok benne. És nem olaszul veszekedtek.
• De hát te nem tudsz lengyelül! - csodálkozott Elena.
• Nem kisasszony, de angolul igen. És a férfi angolul beszélt. Méghozzá tisztán, nem pedig úgy, ahogy itt eljátszotta nekünk. Tudom, mert dolgoztam brit hajón is.

Elenának leesett az álla, amikor ezt meghallotta. Aztán a homlokára csapott, majd felállt az ágyról és intett Jolandának. Amikor a lány is felállt, megfogta a kezét.

• Jól figyelj rám Jolanda. Te most menj és szólj Michaelnek, az első tisztnek, hogy fél óra múlva bemegyek hozzá Gibson kabinjába, és addig még véletlenül se mozduljon el mellőle. És te is maradj vele, rendben? Bárki hív, ne fogadj szót, mondd azt, hogy neked is a beteg mellett kell lenned, ezt az utasítást kaptad. Michael mondja ugyanezt. Mondja azt, hogy ő adta neked ezt az utasítást. Világos?
• Igen kisasszony, de miért kell ez? Veszélyben vagyok?
• Nem leszel veszélyben, ha azt teszed, amit mondtam. Na rajta, menj. - Elena odalépett a kabinajtóhoz és kinyitotta Jolandának, majd az ajtóban állva megvárta, amíg a szobalány belép Gibson kabinjába.

Ezután Elena keresni kezdte Lucast, és amikor a bárban megmondták neki, hogy visszavonult a szobájába, utána indult. Bekopogott a felügyelő ajtaján, majd benyitott. A szobában senkit nem talált, és már éppen ki akart menni, amikor lépteket hallott maga mögött. Megfordult és ekkor újra hatalmas meglepetés érte. A szájához kapta a kezét, majd a szemét takarta el és azonnal elfordult. Ott állt előtte ugyanis Lucas anyaszült meztelenül. A felügyelő ugyanis éppen a fürdőből lépett ki és ő maga is annyira meglepődött, hogy Elenát a kabinjában találta, hogy elejtette a dereka köré csavart törülközőt. Amíg Lucas első megdöbbenését követően igyekezett visszavenni magára a törülközőt, addig Elena hátat fordítva neki a kilincs után nyúlt.

• Sajnálom, nem tudtam, hogy zuhanyzol. - mondta és már lépett volna ki az ajtón, amikor Lucas utánaszólt.
• Nem, várj, Elena, én sajnálom. Vagyis izé, már akartalak keresni.
• Nem, tapintatlan voltam, hogy csak így rád törtem. Megvárom amíg felöltözöl. Kint leszek a folyosón. - válaszolta a lány, majd elhagyta a szobát.

A fedélzeten állva még kuncogott egy kicsit magában, majd a míg várt Lucasra, a korlátnak támaszkodott és nézte a tengert a lemenő nap fényében. Ma kiderülhet minden, aztán holnapután reggel kikötnek végre Capri szigetén és egy kicsit kifújhatják magukat. „Hogy valaki képes legyen ilyen gonoszságra!” Gondolta magában Elena. Mindig meglepődött a gonoszságon, pedig már nem egyszer találkozott vele. De akármilyen nehéz is, a gonoszságot meg kell büntetni. Nem megérteni kell, mert az lehetetlen. És nem is elfogadni, mert az gyávaság. Legalábbis Elena így gondolta. És így is kellett gondolnia. Eszébe jutottak öreg dadája, az előző Nemezis szavai, aki fontosnak tartotta, hogy Elena megismerje a saját gyökereinek irodalmát és egyszer egy kortárs török írónőtől, Elif Safaktól idézett neki: „A valódi szenny nem kívül, hanem belül, nem a ruhánkon, hanem a szívünkben található. Minden más folt – tűnjék bármennyire makacsnak is – mosással kitisztítható, vízzel lemosható. Az egyetlen szennyeződés, amelyet nem lehet mosással eltávolítani, a szívünkbe végérvényesen beleivódott irigység és gonoszság.”

• Irigység és gonoszság. - mondta ki Elena suttogva, majd nagyot sóhajtott. Neki csak a megtorlás a fontos. Hiszen ő Nemezis.

Ekkor Lucas lépett mellé és megérintette a karját. Elena kicsit összerezzent, majd hátra fordult, hogy megnézze, ki állt meg mellette.

• Nem akartalak megijeszteni. - mondta Lucas.
• Csak egy kicsit elgondolkodtam. - válaszolta a lány.
• Elena, már én is keresni akartalak. Beszélni akartam veledarról, ami délután történt. Én nagyon sajnálom, hogy...
• Steven, most fontosabb dolgunk is van ennél. - szólt közbe Elena, és elindult Gibson kabinja felé. - Gyere utánam.
• De hát hova?
• Megoldani a gyilkossági kísérletet.

Lucas döbbent arccal követte a lányt.

Beléptek a magánnyomozó szobájába. Jolanda és Michael felállt és tettre kész arccal néztek Elenára. Miután Jolanda a felügyelőnek is elmondta, hogy mit hallott, Elena felvázolta a tervét.

• Rendben. Akkor én és Mr. Lucas, most felkeressük Hirschéket. Addig ti itt maradtok és amikor szólok, úgy cselekedtek, ahogy megbeszéltük, rendben? - kérdezte, mire a szobalány és a tiszt is bólogatott.

Ezután Elenáék a lengyel házaspár kabinjába mentek.

• Miben segíthetünk? - nyitott ajtót Robert Hirsch.
• Tudunk mindent az ingatlanról és Lucy Moore-ról, bemehetnénk? - kérdezte Elena határozottan, mire a férfi döbbent arccal nézett rá, majd kitárta az ajtót és bemengedte őket.
• Szóval, mit tudnak? - kérdezte Robert és már a felsége is mellette ült az ágyon, míg Elena és Lucas velük szemben foglaltak helyet két széken.
• Maguk valójában nem lengyelek. - kezdte Elena. - Amerikaiak, ahogy Lisa Grant és Flora Danner is az. Ezért beszél ön olyan kitűnően angolul, Mrs. Hirsch. - mutatott a meglepett asszonyra, aki fészkelődni kezdett ültében.
• És ezt mire alapozza? - kérdezte Robert, és közben az idegességtől az ő akcentusa is eltűnt.
• Maga nem jól fordította le nekem a lengyelül íródott ingatlan öröklésről szóló iratot. Azt mondta, hogy egy német család tulajdonában áll. Pedig ez nem igaz. Annyit még én is ki tudtam belőle szedni, hogy egy amerikai családról van szó benne. Ebből könnyű volt kikövetkeztetni, hogy maguk nem lengyelek, hiszen vagy arról van szó, hogy nem tud jól lengyelül, vagy arról, hogy nagyon is tudta, mi áll a papíron és szándékosan fordított félre. Mindkettőből az következik, hogy nem lengyelek és hogy vaj van a fülük mögött. Én pedig már tudom, hogy mi az.
• Nem mi akartuk megölni a magánnyomozót! - pattant fel hirtelen a férfi a helyéről.
• Tudom, tudom. Csak üljön le szépen, nem kell rögtön megijedni. - csitította Elena, mire a férfi visszaült a felesége mellé, aki ekkor már a kezét tördelte idegességében.
• Akkor folytatom. Maguk pontosan tudták, hogy mi áll azon az iraton és azt is pontosan tudták, hogy ki az a Lucy Moore. Hiszen maguk is a rokonai Lucy Moorenak, azaz Lisa Grantnak, mint ahogy Flora Danner is az! Így van? - kérdezte Elena, mire Robert csak bólintott.
• Nos, akkor halljam az igazi nevüket. Moore, ugye?
• Igen. - Bólintott az asszony, Robert pedig most hagyta, hogy ő beszéljen és a nőből áradtak a szavak...

Mire eljött az este kilenc és már sötét volt, az utasok nagy része pedig az ebédlőben vacsorázott, Jolanda és Michael kilépett Gibson szobájából és a tiszt kulcsra zárta az ajtót maga mögött.

• Gyere, együnk egy szendvicset. - szólt Jolandának, aki bólogatott és követte Michaelt. - Miss Lane mondta, hogy tarthatok egy óra szünetet, ha kulcsra zárom az ajtót. Egész nap őriztem ezt a szegény nyomozót. Rám is fér.

Azzal a lépcső felé indultak, hogy lemenjenek a konyhába harapni valamit. A beszélgetést azonban valaki kihallgatta, és amikor látta, hogy Jolandáék letűnnek a lépcsőfordulóban, körülnézett a fedélzeten. Senkit nem látott, így odaosont Gibson ajtajához és egy tolvajkulccsal ügyesen kinyitotta a zárat. Belépett a sötét szobába és bezárta az ajtót maga mögött. Elővette az elemlámpáját, valamint a konyhából ellopott nehéz húskloffolót, amiről úgy gondolta, megfelel a célnak. Utána úgyis a vízbe hajítja, mint előzőleg a papírnehezéket. Odaosont Gibson ágyához és éppen le akart sújtani, amikor valaki lefogta hátulról, a lámpát pedig felkapcsolták és fény árasztotta el a kabint. Lucas hátul megbilincselte a tettes kezét, aztán maga felé fordította, hogy végre szembe nézhessen vele. Elégedett mosollyal szólította meg.

• A kloffolós gyolkos, Miss Flora Danner...

Elena, Lucas, Lisa Grant, azaz Lucy Moore, A Hirsch, vagyis Moore házaspár, Flemming kapitány és Dr. Schultz Elena kabinjában ültek.

• Nos, Miss Lane, akkor halljuk a beszámolóját. - mondta mosolyogva Flemming kapitány.Ó, hát tulajdonképpen Lucas a rendőr, és ő is el tudja mondani, hogy mi történt. - válaszolta Elena mosolyogva. - Én nem csináltam semmi különöset. Sőt, túl későn kezdtem el gondolkodni.
• Ez nem igaz. Teljesen vakvágányra jutottam, te oldottad meg az ügyet, szóval neked kell elmesélned a történteket. - mondta Lucas.
• Akkor rendben. Szóval amikor Jolanda kihallgatta magukat, akkor lettem biztos benne, hogy kik önök valójában. - mutatott a Moore házaspár felé. - És akkor leesett a tantusz. Rájöttem, hogy az ingatlan és Lucy Moore ügye összefügg. Lucy ugyebár árvaházba került nyolc éves korában, hiszen a a szülei nem törődtek vele. Az apja, az ön testvére volt, igaz, Robert?
• Igen, a bátyám. De nem tudtuk még azt sem, hogy Lucy megszületett. James, a bátyjám és a felesége valahová Montanába költöztek egy isten háta mögötti kis városba az esküvőjük után és azután már csak a halálhírük érkezett hozzánk. Elhunytak egy autóbalesetben. Ekkor Lucy már árvaházban élt, mert nem gondoskodtak róla megfelelően.
• Igen, és azután az a spanyol család örökbefogadta. De a szülei ugyanakkor nevet is változtattak a kisebb lopásaik miatt, ezért került Lucy Moore Lisa Grant néven árvaházba, és azután Spanyolországba. - nézet rá Elena a fiatal lányra, aki mellette ült. - Így már teljesen eltúnt a családja szeme elől. De az ön lánytestvére, Elvira Moore – szólt ismét Elena Roberthez. - Vagyis férjezett nevén Elvira Dane sosem adta fel Lucy keresését, és legutóbb megbízott egy magánnyomozót, Jack Gibsont, aki rá is bukkant a lányra. Így Elvira megkérte őt, hogy váltson ő is jegyet erre a hajóútra, amit a lány a szüleitől kapott ajándékba, és itt találkozzon a lánnyal és beszéljen vele, hogy van néhány rokona, akik meg szeretnék őt ismerni. Közben pedig értesítette önöket is, és önö szintén felszálltak a hajóra. De Gibson megkérte önöket, hogy addig ne lépjenek az ügyben, amíg ő nem beszél a lánnyal.
• Így volt. - bólogatott Mrs. Moore. De aztán Mr. Gibsont megtámadták és mi már nem mertünk szólni Lucynek, nehogy őt is veszélybe sodorjuk. Nem tudtuk, hogy a magánnyomozó támadója ismeri-e Lucy mostani személyazonosságát.
• Világos. - bólintott Elena, majd folytatta a beszámolót. - Aztán Gibson kómába esett és megkezdődött a nyomozás. De csak mostanra jöttem rá, hogy mi is a teljes igazság. Gibson azért kereste Lucyt. Hogy megismerje a családját, és azért is, mert Mrs. Elvira Dane, aki sajnos már özvegyasszony, úgy rendelkezett, hogy azt a bizonyos lengyelországi ingatlant, ami az ő tulajdonában áll, halála után Lucy örökölje. Valamint ezen kívül még vagyonának harminc százalékát is rá akarja hagyni.
• Igen. - bólintott Robert. - Ez pedig még két millió dollárt jelent Lucy számára.

Lucy a szájához kapta a kezét meglepetésében, mire a Moore házaspár mosolyogva bólogatott neki. Mindenki Lucyre mosolygott, aztán Elena folytatta tovább.

• És elérkeztünk az indítékhoz. Elvira Danenek ugyanis van egy lány. Flora Dane, aki tudomást szerzett édesanyja szándékairól és meg akarta akadályozni, hogy a magánnyomozó beszélhessen Lucyvel. Ennek érdekében Flora Danner álnéven ő is jegyet váltott az útra, és egy adandó alkalommal lecsapott Gibsonra. A többit pedig már tudjuk. Persze előbb-utóbb Lucyvel is végezni akart. A saját unokatestvérével. A pénz miatt. - sóhajtott Elena, mikor befejezte a beszámolót.

Miután még egy negyed órát beszélgettek Elena kabinjában, a csoport nagy része úgy határozott, hogy az ebédlőbe volnul és megvacsorázik. Elena és Lucas pedig kiment a fedélzetre és megálltak a korlátnál. Szép, csillagos ékszaka volt és már enyhült a nappali hőség, így kellemes volt a hőmérséklet.

• Nos, Nemezis újra igazságot szolgáltatott. - mondta mosolyogva Lucas, majd Elena szemébe nézett. - Köszönöm, hogy segítettél.
• Nincs mit megköszönnöd. Csak egy egész kicsi részem volt a dologban.
• Aha, persze. Az inkább nekem volt. - emelte maga elé a két kezét Lucas nevetve.
• Holnapután reggel kikötünk Caprin. - mondta lány.
• Igen, és mivel te nyerted a fogadásunkat, mehetek meztelen fürdőzésre... - duzzogott Lucas.
• Tudod mit! Mivel volt részem a meztelenségedből, elengedem a fogadást. - mondta Elena és kitört belőle a röhögés, mire a felügyelő finoman oldalba lökte.
• Ne nevess! Még most is zavarban vagyok, ha arra a jelenetre gondolok. - válaszolta, majd szembe fordult a lánnyal és finoman megérintette a karját. - Elena, szeretném megbeszélni veled, ami délután történt. A veszekedésünkről van szó. Én nagyon bunkó voltam és... - kezdte volna a felügyelő a bocsánatkérést, de ekkor valaki megjelent a lány háta mögött.
• Indulhatunk, Elena?Luigi már megterített nekünk a parancsnoki kabin erkélyén. - mondta mosolyogva Michael, mire Elena bólintott.
• Az erkélyen vacsorázunk? - kérdezte mosolyogva a tisztet.
• Igen, mert onnan a legszebb a kilátás a csillagokra. - válaszolta Michael.

Lucas csak állt döbbenten és még mindig Elena karját fogta, mire a lány óvatosan megfogta a kezét és lefejtette magáról.

• Nem haragszom semmiért Steven. Holnap reggel beszélünk. - mondta neki mosolyogva, majd adott Lucas arcára egy puszit. - Jó éjt felügyelő úr!

Azzal megfordult, belekarolt Michaelbe és elsétáltak a parancsnoki kabin irányába. Lucas zavartan nézett utánuk, és úgy érezte magát, mintha víz lenne, amit kiöntenek a vödörből és csattan a kőpadlón...