IV.

Lucas és Elena a lány kabinjában ültek az ágyon és a fadoboz tartalmát vizsgálták.

• Egy születési anyakönyvi kivonat Lucy Moore néven, egy 9 év körüli kislány fényképe, egy ingatlan szerződés valami idegen nyelven íródva és egy házasságlevél szerintem olasz nyelven. - sorolta Lucas, hogy miket talált, miközben egyenként átadta őket Elenának.
• Lucy Moore, 1989. szeptember 9. Dallas, Texas.- olvasta Elena a születési anyakönyvi kivonaton álló adatokat, majd megnézte a képet. - Ez akár Lucy Moore gyerekkori fotója is lehet.
• Igen, az könnyen meglehet. - bólintott a felügyelő.
• Az ingatlanszerződés lengyelül íródott. Valami örökléssel kapcsolatos dologról szól, de csak néhány szót tudok kivenni belőle. Nézzük csak a házasságlevelet. - a lány a kezébe fogta az iratot, majd felkiáltott a meglepetéstől. - Ezt nem hiszem el, jól látok?
• Mi az? - kérdezte Lucas izgatottan.
• Nézd kiknek a neve áll ezen. - dugta Elena a felügyelő orra alá a papírt.
• Na ezt nevezem. Milyen kicsi a világ! - képedt el Lucas is.

Elena felállt az ágyról és elkezdett járkálni a szobában.

• Ok, vegyük sorra. Nyilván ezek azok az ügyek, amiken Gibson éppen dolgozott. A kislányt, aki most már nagylány, valószínűleg kereste valakinek a megbízásából. Az ingatlan valami örökösödéssel kapcsolatos, de még le kell fordíttatni valahogy. Lehet, hogy ebben az esetben is az örököst kereste. A harmadik ez a házasságlevél, ami ugyebár a legkonkrétabb nyommal szolgál nekünk, de a másik kettőről sem szabad megfeledkezni. Sosem lehet tudni!
• Az ingatlanos papírt az a lengyel házaspár, Hirschék lefordíthatnák nekünk! - mondta Lucas.
• És ha közük van a dologhoz?
• Akkor legfeljebb kiugrasztjuk a nyulat a bokorból.
• Rendben. A másik téma ez a Lucy Moore. Több fiatal lány is utazik a felső szinten, aki akár Lucy is lehet. Ott van Flora Danner, Lisa Grant, de akár még Mrs. Hirsch is!Mindhárman tökéletesen beszélnek angolul.
• Elkérjük az útlevelüket, hátha valaki 1989. szeptember 9-én született hármójuk közül. És persze kicsit kifaggatjuk őket. De először menjünk rá a forró nyomra. - válaszolta Lucas.
• Ok, hogyne. Gibsont megfelelően őrzik?
• A tiszt, aki téged is értesített reggel a történtekről, folyamatosan mellette van.
• Az remek, megbízhatónak látszott. - bólintott Elena.
• Tényleg? A múltkor mintha te mondtad volna, hogy senki sem állhat gyanún felül. - húzta el Lucas a száját, mire Elena nevetni kezdett.
• Ó, istenem, milyen lehet a barátnődnek lenni, ha már egy munkatárs félére is állandóan féltékenykedsz!
• Én nem féltékenykedem. Nekem semmi közöm hozzá, hogy a nyaralásod alatt kivel flörtölsz. Pincérrel, hajótiszttel vagy akárki mással. Elvégre te valóban csak a nyomozásban segítesz nekem. Egy jó ismerős vagy, mondhatni barát, de semmi több. - kulcsolta össze a felügyelő a karját maga előtt.
• Remek, örülök, hogy így gondolod. - mosolygott Elena, miközben élvezte, hogy kicsit cukkolhatja Lucast. - Akkor mehetünk a parancsnoki állásra?
• Igen, hogyne. Haladjunk a munkával. - állt fel Lucas az ágyról, majd kinyitotta az ajtót és előre engedte a lányt.
• Ja, és Michael nem egyszerű tiszt. Ő Mr. Flemming közvetlen helyettese. - fordult még hátra Elena, hogy kicsit odaszúrjon a felügyelőnek, aki erre paprikavörös lett, és miután Elena kilépet az ajtón, a háta mögött csúfolódni kezdett.
• Michael nem egyszerű tiszt...Bla-Bla-Bla!

A hajó parancsnoki fülkéjében már várta őket Flemming kapitány.

• Még egyszer köszönöm, hogy a rendelkezésünkre bocsájtotta a fülkét, Mr. Flemming. - mondta Lucas, miközben átvette a listát, amin a felső szint utasai szerepeltek.
• Nincs mit, felügyelő úr. Hálával tartozom Önnek, hogy a szabadidejét arra szánja, hogy foglalkozik az üggyel.
• Erre esküdtem fel, uram. - válaszolta Lucas. A kapitány ezután távozott, Elenáék pedig megbeszélték, hogy milyen sorrendben fogják kihallgatni az utasokat.
• Akkor jöjjön először a forró nyom. Egyszerre jöjjenek, vagy inkább külön-külön? - kérdezte a lány.
• Először az egyik, aztán behívjuk mellé a másikat is, mit szólsz?
• Rendben, megyek és megkeresem őket.

Elena kiment, majd körülbelül 10 perc elteltével megérkezett a grófnő kissé megszeppent unokája, Zita társaságában.

• Kérem foglaljon helyet, kisasszony. - mutatott Lucas az asztal túloldalán lévő párnázott székre, amire Zita lassan leereszkedett. Elena leült Lucas mellé.
• Nos, nem kertelek kisasszony. - mondta a felügyelő, majd a lány orra alá dugta a házasságlevelet. - Erről tudna nekünk mondani valamit?

A lány elkerekedett szemekkel bámult az iratra, Lucasra, majd Elenára.

• Ezt honnan vették?
• Kérem, először a kérdésre feleljen kisaszony. - válaszolta Lucas.
• Mit tudnék mondani. Már úgysem tudom titkolni. Igen valóban az én házasságomról szól ez a papír. Mindenki Zita von Katzenberg néven ismer a nagymamám miatt, de valójában Zita Lehmann vagyok. A nagymamám nem szereti ezt a vezetéknevet, mert szerinte az apám egy aljas disznó, aki tönkretette anyámat és elhagyott minket. Ezért ragaszkodott hozzá, hogy mindenhol a von Katzenberg vezetéknevet használjam.
• És most már nem Lehmann a hivatalos neve és nem is von Katzenberg, hanem signora Zita Greco. - szólt közbe Elena
• Így van. Egy korábbi olaszországi utunk során ismerkedtem meg Don Manfredo fiával, Alessandroval. Egymásba szerettünk és titokban összeházasodtunk Nápolyban. Aztán én hazautaztam, de azóta is tartjuk a kapcsolatot. Beíratkoztam egy nápolyi egyetemre művészettörténetet tanulni. Ez imponált a nagyanyámnak, és nem is tud róla, hogy minden alkalommal, amikor Olaszországba utazom, hogy részt vegyek egy előadáson, akkor Alessandroval is találkozom. Megegyeztünk, hogy amíg be nem töltöm a 21-et és meg nem öröklöm a vagyon rám eső részét, addig így lesz, aztán Nápolyba költözöm. - miközben Zita mesélt, Elena felállt és elhagyta a szobát. Néhány pillanat múlva azonban újra visszatért, méghozzá Don Manfredo Greco társaságában.

Amikor Zita meglátta a férfit azonnal felállt és kétségbeesetten megölelte.

• Don Manfredo, náluk van a házasságlevél másolata, így muszáj voltam elmondani az igazat. Mi lesz, ha a nagymamám tudomást szerez róla?Mindent meg fog tenni, hogy elválasszon engem Alessandrotól.
• Ne aggódj lányom. Az Úr akarta, hogy így történjen. Talán itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a titkolózásnak. De én majd mindent elrendezek. A hajóút végén máris jössz velem Nápolyba.
• Azért egy percre még foglaljon helyet itt nálunk, Mr. Greco. - mondta Lucas, mire Elena megbökte az oldalát.
• Don Greco, nem Mister. - súgta oda neki.
• Igen, hogyne, Don Greco.
• Semmi baj, ön nem olasz, így nem tudhatja, hogy hogyan szokás nevezni az olyan embereket, mint én. - mosolygott Greco megértően.
• Köszönöm. Tehát akkor ön tudott a házaságról.
• Igen, felügyelő úr és nagyon örültem neki, hogy a fiam egy ilyen rendes lányt talált magának.
• Értem. Nos, ön tegnap este egy asztalnál vacsorázott Mr. Jack Gibsonnal, igaz?
• Igen, az ingatlanügynökkel. - bólintott Don Greco.
• Ingatlanügynök? - kérdezte Elena csodálkozva.
• Igen, legalábbis nekem ezt mondta.
• Nekem is. - szólt közbe Zita. - Mindenkinek ezt mondta. Miért nem az?
• Nem, Jack Gibson nem ingatlanügynök, hanem magánnyomozó, aki éppen több folyó ügyön is dolgozott. Nála volt a házasságlevél fénymásolata is. Mr. Gibson pedig most kómában fekszik egy a fejére mért erős ütés miatt. - mondta Elena.
• Így van. Tehát, mivel, még ha ezek szerint tudtukon kívül is, de közük van Gibsonhoz, szeretném mindkettőjüket megkérdezni, hogy hol voltak ma hajnalban éjfél és három óra között? - nézett Lucas a meglepett apósra és menyére.
• Én természetesen aludtam. - válaszolta Don Greco. - Ha hajón utazom, mindig veszek be két csepp Valeriánát, mert megnyugtat.
• Hány órakor ment el aludni, Don Greco? - kérdezte Elena.
• Vacsora után visszavonultam a kabinomba. Kilenc óra után 5 perccel.
• És ön, kisasszony? - fordult Lucas Zita felé.
• Én még beszélgettem egy kicsit a fedélzeten Flora Dannerrel. Körülbelül tíz órakkor vonultam vissza és utána már nem hagytam el a kabinomat.
• Értem. - bólintott Lucas. - Nos, egyenlőre ennyi, köszönjük szépen.Ha valami még eszünkbe jut, akkor felkeressük önöket a kabinukban. Az ügyüket pedig egyenlőre bizalmasan kezeljük. - állt fel a felügyelő és Elena már éppen kikísérte volna Don Grecot és Zitát, mire mindketten megálltak és egyszerre megszólaltak.
• Azért érdekelne minket, hogy szegény Mr. Gibson túléli-e. Szegény ember!
• Nos, erről nem tudunk tájékoztatást adni, de mivel kómában fekszik, nyilván profi kórházi segítségre lesz szüksége. - válaszolta Elena.

Miután após és menye elhagyták a parancsnoki fülkét Elena és Lucas megálltak egymással szemben.

• Gondolod, hogy... - kezdte Lucas.
• Én nem hiszem, de...
• Igen, persze...
• Mindenesetre...
• Igazad van!
• Akkor jöjjön a következő... - fejezte be Elena, majd újra kilépett a kabinból, Lucas pedig visszaült a helyére az asztal mögé.