III.

• Küldje az egyik beosztottját Elena Laneért, kérem. - mondta Lucas a hajóparancsnoknak, miközben egymás mellett szedték a lábukat a fedélzeten a magánnyomozó kabinja felé.
• Hogyne, azonnal. - válaszolta John Flemming kapitány, majd intett a tisztnek, aki kísérte őket, mire a férfi sarkon fordult és Elena szobája felé vette az irányt.

Lucas és a kapitány beléptek Gibson kabinjába, ahol a felügyelő egy szemüveges, köpcös alakot talált Gibson ágya mellett.

• Ő itt Otto Schultz, a hajóorvosunk. - mutatta be a parancsnok Lucasnak a férfit, majd miután túlestek a formaságokon, az orvos erőteljes osztrák akcentusával meglepő hírt közölt a másik kettővel.
• Jack Gibson nem halt meg, ahogy azt ön gondolta, Mr. Flemming.
• Tessék???? - kérdezte a felügyelő és Flemming egyszerre.
• Mondom, nem halt meg. Erős ütést kapott a fejére, így sokáig feküdt eszméletlenül, de nem halt meg. Az állapota stabil.
• Hát ez nagyszerű! - válaszolta Lucas széles mosollyal! - Akkor felébred és elmondja nekünk, hogy ki a támadója, én meg őrizetbe veszem.
• Azt bajos, Mr. Lucas! - ingatta a fejét az orvos – Mr. Gibson ugyanos kómába esett az ütéstől. Nem tudom, hogy mikor ébred fel. Szerencsére a hajó orvosi felszerelése egy időre megfelelő ellátást nyújtanak a számára, de a következő kikötőnél le kell vinni a hajóról és kórházba szállítani. Hacsak addig nem ébred fel.

Miközben Dr. Schultz a magánnyomozó állapotát ecsetelte Lucaséknak, Elena is betoppant a tiszt társaságában.

• Gibson meghalt? - kérdezte izgatottan, minden köszönés nélkül.
• Nem, nem halt meg. - válaszolta Lucas.
• Hála istennek. De akkor meg mi van itt?
• Nem hat meg, de kómában van. Erős ütést kapott a fejére. - mondta el újfent a doktor.
• Kómában?Istenem, szegény ember! - Elena a két tenyere közé fogta az arcát, majd Lucasra pillantott. - Nos, van ötlete, hogyan derítsük ki, hogy ki támadta meg szerencsétlent?
• Nos, ami azt illeti, remek ötletem van. - mondta a felügyelő, majd intett a tisztnek, hogy zárja be a kabinajtót. - Elena, Uraim. Mi, így öten vagyunk beavatottak. Remélem mindenkiben megbízhatok. - nézett körbe a társaságon.
• Magamért és az orvosomért és tisztemért kezeskedem, felügyelő úr. Száz százalékig becsületes emberek. - válaszolta a parancsnok. Ekkor Lucas jelentőségteljesen Elenára nézett.
• Jaj, Steven, ne szórakozz már itt velem. - vágott a lány sértődött arcot, mire Lucas elmosolyodott, majd folytatta a mondanivalóját.
• Tehát, most bemegyünk az ebédlőbe és közöljük az emberekkel, hogy Gibson valószínűleg rablási kísérlet áldozata lett és jelenleg altatásban van. De amint felébred azonosítja a támadóját, aki alighanem a legénység tagja, így mindenki megnyugodhat. Azután várunk. Aki először próbálja menekülőre fogni, vagy megkísérli újra eltenni láb alól Gibsont, hogy ne tudjon vallani, az a tettes.
• Istenem, Steven Lucas... - csapta össze a két tenyerét Elena, mire a felügyelő büszke mosollyal az arcán nézett rá. Az a mosoly azonban nyomtalanul eltűnt, amikor Elena folytatta a mondatot. - ...Ez a legidiótább terv, amit valaha hallottam. Látszik, hogy te rendőrésszel gondolkodsz és nem a bűnözők eszével. Szerinted aki fejbe kólintotta a magánkopónkat, az nem fog arra gondolni, hogy Gibsont megállás nélkül őrzi valaki? Gondolod, hogy besétál ide, és újra megpróbálja megölni Gibsont? A másik meg! Menekülőre fogja? Két nap még, mire kikötünk Capri szigetén. Addig hova menekül? Elköti a mentőcsónakot és a nyílt tengeren evez vele két napot, vagy mi? - Elena fújtatott egyet, majd mindenki kérdőn nézett Lucasra.

A felügyelő belátta, hogy kissé elhamarkodottan eszelte ki ezt a tervet, és most a fejét vakargatta.

• Ok, de akkor mégis mi legyen?Gibson kómában fekszik, ki tudja meddig. A hajón pedig elég hosszú a gyanúsítottak listája. Gyakorlatilag bárki lehetett az utasok vagy a személyzet tagjai közül. Már bocsánat. Önöket persze kivételnek tekintem.
• Na jó. - sóhajtott Elena, majd a parancsnokhoz fordult. - Hány utas van összesen a hajón?
• A felső szinten tizenhárom utas Önnel és Mr. Lucassal együtt és 7 fős személyzet. Az alsó szinten jelenleg tizenöt utas, de abból 3 gyerek. És szintén 7 fős személyzet.
• Az 42 ember, a gyerekeket leszámítva 39. Ez túl sok. - húzta el a száját Elena - Doktor úr, meg tudja saccolni, hogy körülbelül mikor vágták fejbe Gibsont?
• A vér alvadásából és a fejsérülés állapotából ítélve azt mondanám, hogy mindenképpen hajnali három óra előtt érte az ütés.
• Értem. Ugye jól tudom, kapitány úr, hogy a felső és az alsó szintet éjszakára elzárják egymástól?
• Igen, Miss Lane. Elzárjuk, hogy a virgonc kisgyerekek ne zavarják a felső szinten pihenni vágyó utasokat. - bólintott Flemming.
• Rendszerint mettől meddig van zárva a felső szint?
• Éjféltől reggel hét óráig. - válaszolta az Elena mellett álló, eddig szótlan tiszt.
• Ez alatt az idő alatt senki sem tud a két szint között közlekedni?
• Nem, Miss Lane. És előző éjszaka sem járt seni a két szint között. Én voltam éjszakai ügyeletben. Magam ellenőriztem mindent. - mosolygott az egyenruhás magabiztosan. Elena is egy mosollyal köszönte meg, hogy a férfi válaszolt a még fel nem tett kérdésére. Lucas karba tett kézzel állt és idegesen nézett rájuk.
• Rendben, Akkor máris leszűkítettük a kört a felső szint utazóira és személyzetére, mivel csak közülük lehetett valaki a támadó. Ha azt vesszük, hogy a jelenlévők, beleértve az áldozatot is, ártatlanok, akkor az összesen 20 főből marad 14 fő. Ez már nem is olyan rossz.- Elena elégedetten mosolygott, mire a jelenlévő férfiak, még Lucas is, elismerően nézett rá.
• Remek. Kihallgatjuk az utasokat, hogy megtaláljuk a lehetséges indítékot. Szükségem lenne a parancsnoki állásra, hogy ott rendezzem be az ideiglenes főhadiszállást. És egyenlőre semmit se mondjunk az utasoknak - fordult Lucas John Flemming felé.
• Természetesen, azonnal a rendelkezésére bocsátom. Máris intézkedünk. - válaszolta a parancsnok, majd intett a tisztjének, és mindketten távoztak a szobából.
• Egyenlőre én is megyek és reggelizek valamit. Ha szükségük lenne rám, az ebédlőben, vagy a kabinomban megtalálnak. - mondta Dr. Schultz, majd ős is elhagyta Gibson szobáját, ahol így Elena és Lucas ketten maradtak a kómában fekvő magánnyomozóval.
• Rendben. Kihallgatom az utasokat és meglesz a tettes.
• Lassan a testtel Steven. Azért ez nem lesz ilyen egyszerű.
• Hogy érted ezt?
• Először is, valamit előbb-utóbb mondanunk kell az utasoknak arról, hogy hova lett Gibson. Másodszor pedig mégiscsak egy magánnyomozót támadtak meg. Tehát valószínűleg az egyik ügyével kapcsolatos a dolog. Ami azt jelenti, hogy egyrészről könnyen meglehet, hogy az indíték Gibson holmijai között keresendő, másrészről nyertem a fogadást, szóval várom a fürdőzésedet! - mosolygott Elena, mire Lucas elhúzta a száját.
• Ezt még megbeszéljük, egyenlőre a nyomozás a fontos. - mormogta a felügyelő az orra alatt és már bánta, hogy ilyen elhamarkodott fogadást kötött. - Szóval, lángelméjű barátném, eszedbe jutott még valami zseniális ötlet?
• Inkább az orromba. - mondta Elena, miközben nagyokat szippantott a levegőbe.
• Tessék?Az orrodba? - csodálozott Lucas.
• Igen, te nem érzed?
• Mit kellene éreznem?
• A bazsalikomot. - válaszolta Elena, miközben körbe sétált a szobában az intenzív fűszerillat forrását keresve.
• Én nem érzek semmit. - szagolt Lucas is a levegőbe.

Elena egyre csak körbejárt és miután a komód és a kis fa íróasztal környékén nem talált semmit, az ágy és Gibson felé vette az irányt. Hirtelen megfogta a magatehetetlen nyomozó bal kezét és megszagolta az ujjait.

• Ez az! Innen jön! A kezéről! Szagold meg. - nyújtotta oda a kezet Lucasnak, aki fintorogva megszagolta azt, majd kérdőn nézett Elenára.
• Ok, bazsalikom, és?
• Ez annyira intenzív illat, ami csak a levelek hosszas fogdosása után lehet. A szobában sehol nem látok friss bazsalikomot, de még üres cserepet sem. A hajó fedélzetén a legvalószínűbb hely, ahol Gibson bazsalikomhoz érhetett, az a konyha. - Elena elengedte Gibson kezét és megfogta Lucasét, majd maga után rángatta a meglepett nyomozót le, a konyha irányába.

Bemente az alagsori helyiségbe és a konyhai személyzet csodálkozó tekintetétől kísérve Elena az ablakpárkányon sorba rakott fűszernövényekhez lépett, majd óvatosan belepiszkált a bazsalikomos cserépbe. Megtorpant egy pillanatra, majd Lucasra nézett és ismét a cserépre. Ekkor Lucas is a szétúrt virágföld felé irányította a tekintetét. A virágföldben egy kis fadoboz volt elrejtve...