II.

Lucas Elena kabinja előtt várta a lányt, hogy együtt menjenek vacsorázni. Bár ez egy kis hajó, volt, nem hatalmas luxus utasszállító, a felügyelő mégis úgy gondolta, meg kell adni a módját a vacsorának, így fehér inget és fekete öltönynadrágot húzott, hozzá pedig elegáns fekete cipőt. Este nyolc óra volt, már szinte teljesen sötét. Mivel a tengeren voltak, szabad ég alatt, gyönyörűen látszottak a csillagok. Éppen telihold volt, és az égitest körül vörösen izzó gyűrű húzódott. A felügyelő nagyon szépnek találta így a holdat. A hajókorlátnak támaszkodva kémlelte az eget, majd rápillantott az órájára, aztán Elena kabinjának ajtaja felé. Ekkor az ajtó kinyílt és a lány lépett ki rajta. Egy világoskék félpántos hosszú ruhát viselt, a derekán fehér övvel, és lapos talpú fekete balerinacipőt. A haját egyszerű copfban fogta a tarkójára. Rámosolygott a felügyelőre, majd megfordult, hogy bezárja a kabinajtót.

• Jó estét, Steven! - bólintott a felügyelőnek, amikor visszafordult.
• Jó estét, Elena! - köszönt vissza Lucas, majd zavarában kissé megköszörülte a torkát és kevés sikerrel próbált önbizalmat sugározni. - Ön nagyon csinos ma este.
• Köszönöm, Ön is az! - mosolygott Elena – És tudja, arra gondoltam, elhagyhatnánk a magázást. Persze csak ha ez Önnek is megfelel. Kényelmesebb lenne úgy beszélgetni.
• Rendben, persze. Tegeződjünk. Így tényleg könnyebb lenne! - mosolygott Lucas is majd a karját nyújtotta Elenának. - Nos, akkor indulhatunk az ebédlőbe?Én már farkaséhes vagyok!
• Menjünk! Én is éhes vagyok és már kíváncsi az utastársaimra.

Elena belekarolt a felügyelőbe és az ebédlő irányába indultak.

A hajó két szintre oszlott, mindkét szinten tizenhárom utas volt öt-öt fős személyzettel. A szinteknek külön-külön ebédlője volt. Elenáék a hajó felső szintjén utaztak, tulajdonképpen ez volt az első osztály, de a különbség abban merült ki, hogy itt tágasabbak voltak a kabinok és mindegyikhez járt külön fürdőszoba, miközben az alsó szinten két kabinnak volt egy fürdőszobája. A nagyobb családok általában az alsó szintet választották a tágasabb ebédlő miatt.

Elena és Steven beléptek a saját szintjükön lévő étkezőbe. A helyiségben hat asztal volt, öt kétszemélyes és egy háromszemélyes. A falakat barna laminált burkolat fedte, amitől kissé komor hangulatú volt a helyiség, de a tágas ablakok és a két hatalmas csillár kompenzálták a falak sötétségét. Már mindegyik asztal foglalt volt, egyet kivéve, azt, amit Elenának és a felügyelőnek foglaltak. le. Luigi, a kreol bőrű, fiatal, olasz pincérfiú, aki - mint Lucas megállapította - igen hasonlít a fiatal Del Pierora és leplezetlenül udvarol Elenának, széles mosollyal az arcán sietett eléjük.

• Buonasera!Buonasera signorina Elena. - kezet csókolt a lánynak, majd Lucast is köszöntötte. - Jó estét, signor Lucas!
• Buonasera Luigi! Come stai? - kérdezte Elena, miközben Lucas is bólintott.
• Bien! Grazie! Az asztalukhoz vezetem Önöket! - válaszolt Luigi, majd elindult az egyik sarokban lévő asztal felé. Lucasék követték őt.

Ezután Luigi két étlapot helyezett az asztalra, majd felvette az italrendelést. Lucas egy pohár Chiantit kért, míg Elena csak egy szénsavmentes ásványvizet jéggel és citrommal.

• Azonnal hozom az italokat. - mondta Luigi, majd meghajolt, és miután egy huncut mosolyt eresztett meg Elena irányába, amit a lány viszonzott, a pincér sarkon fordult és a bárpult felé vette az irányt.

Lucas még saját magát is meglepte azzal, hogy módfelett zavarja ez a kis játék, ami az olasz és a lány között folyik. Ezt finoman jelezte is Elena felé.

• A pincérfiú élénken érdeklődik irántad. - simított végig a tarkóján, majd a vele szemben ülő lány arcát kezdte fürkészni, mintha egy bizonyos érzelmet szeretne leolvasni róla. A várt tagadás helyett viszont egy vidám nevetést kapott.
• Nos, az nem is rossz dolog. - válaszolta Elena
• Valóban?Értem... - morgott Lucas, majd igyekezett leplezni az ébredő féltékenységét. - Persze ez nyilván csak viccelődés. Amolyan déli temperamentum, gondolom.
• Déli temperamentum? - húzta fel Elena a szemöldökét, majd újra nevetni kezdet. Szerinted milyen az?
• Hát, gondolom, ti könnyebben flörtöltök. Akár viccből is. Ez olyan vicces flörtölés köztetek, igaz?
• Nos, mondhatjuk. - válaszolta Elena. - De azért akkor már el kell, hogy mondjam neked, hogy ebbe a bizonyos „déli temperamentumba” könnyedén belefér, hogy a vicces flörtölésből legyen is valami. - mosolygott Elena sejtelmesen és közben élvezte, ahogy Steven egyre jobban vörösödik.

Luigi visszatért az italokkal, majd mosolyogva megkérdezte, hogy választottak-e már a kedves vendégek az étlapról.

• Egy jól átsült marhaszeletet kérek grillezett zöldségekkel. - válaszolta Lucas, majd összehajtva átnyújtotta az étlapot a pincérnek, aki ezután a még gondolkodó Elenára nézett.
• Vorrei Penne al Arrabbiatta, per favore. - mondta Elena, majd megkérdezte, magánál tarthatná-e az étlapot, ha még kérnének valamit.
• Sí, maradjon csak az étlap.
• Tante grazie amore. - mosolygott Elena, és tudta, hogy bár Lucas nem beszél olaszul, azért értette ezt a választ. A felügyelő az ablak felé fordult zavarában.
• Volentieri bella signorina. - Luigi is látta, mi történik és tudta, mit kell válaszolnia Elenának Mosolyogva újra meghajolt, majd a konyha felé vette az irányt.
• Nos Steven, kíváncsi rá, kikkel utazunk egy szinten? - fordult Elena a felügyelő felé.
• Tájékozódtál?
• Igen, persze. Na figyelj, tőlünk jobbra, a háromszemélyes asztalnál ül egy grófné, bizonyos María von Katzenberg, az unokájával Zitával és az ápolónővel, Ingriddel. - Mutatott Elena a sarokban lévő asztalra. - A grófné legalább 85 éves, de lehet, hogy több. Az unoka szürke kis teremtés, még nem kelt el, és ahogy olvastam a bulvárlapokban, nem is lesz szerelmi házassága. Valami ötven körüli báróval akarják összeboronálni szegényt. Az ápolónő meg ránézésre olyan, mint akit anno még a KGB képezett ki. - mondta Elena nevetve, majd sorban kezdte mesélni balra haladva, hogy ki kicsoda a különböző asztaloknál. - A grófnőék melletti asztal Mr. És Mrs. Jenkinsé, egy középkorú kanadai házaspár, valahonnan Toronto környékéről. Mellettük egy újabb házaspár, Mr. És Mrs. Hirsch, ők lengyelek és a nászútjukat töltik a hajón. Mellettük két fiatal lány, a szőke hajúról tudom, hogy amerikai, a neve Flora Danner. A barna hajú lány pedig szintén amerikai, de anyanyelvi szinten beszél spanyolul. Beszéltem vele pár szót, Sevillában nőtt fel. A neve Lisa Grant.
• Értem. És itt közvetlenül mellettünk, az utolsó asztalnál kik ülnek? - suttogta Lucas, miközben a tőlük balra eső kétszemélyes asztal felé mutatott, ahol egy negyvenes kopaszodó férfi és egy jóval idősebb, úgy hetven év körüli elegáns, ősz hajú, világos lenvászon zakót viselő úriember ült egymással szemben.
• Ők? Lássuk csak! Az idősebbik egy olasz férfi. Bizonyos Don Manfredo Greco. Szerintem olyan elegáns, mint egy vámpír! - nevetett Elena, Lucas pedig csodálkozva nézett rá. Ez a nő csak halmozza a meglepetéseket. - Szóval, a fiatalabbik, a kopaszodó pedig Jack Gibson magánnyomozó Floridából! Egy magánnyomozó! Érdekes nem? Vajon vakáción van, vagy nyomoz valaki után?
• Ki tudja! Lehet, hogy éppen úgy tölti a vakációját, ahogy én. - válaszolta Lucas. - Egyébként is! Ki után nyomozna. Senkiről sem gondolom, hogy vaj van a füle mögött. Kivéve ezt a pincért... - morgott a felügyelő ismét, amikor Luigi közeledett feléjük a vacsorával. Az olasz fiú letette a tányérokat, majd mosolyogva jó étvágyat kívánt, rákacsintott Elenára, aki ezt széles mosollyal és egy újabb „Grazie amore”-val honorálta.

Miután Luigi átment a grófnéék asztalához, Lucas újra szóvá tette Elenának a dolgot.

• Nem kéne a pincérfiúnak kicsit távolságtartóbban és udvariasabban viselkednie a vendégekkel?
• Csak ha a vendég nem akarja másképpen, felügyelő úr! - kacsintott Elena, majd mivel látta, hogy Lucas már forr a dühtől, jobb kezével megfogta a felügyelő csuklóját és rámosolygott. Ettől a férfi kissé megenyhült és végre enni kezdtek.

Vacsora után még sétáltak egyet a hajó fedélzetén. Elenát nem hagyta nyugodni a magánnyomozó jelenléte.

• Akkor is kíváncsi lennék rá, hogy miért van itt! Valahogy ki kéne szedni belőle! Úgy ült le az asztalnál, hogy az összes többi asztalra rálásson! Nem vetted észre, Steven?
• Nem, nem vettem észre, és szerintem többet látsz ennek a Gibsonnak a jelenlétében, mint ami valójában. A fickó csak kivett egy kis szabadságot, mint én! Higgy nekem! Ez zsaruszimat!
• Szerintem meg nem a pihenését tölti a hajón! Higgy nekem, a zsaruszimat ezúttal becsap és a női megérzés az igazi!
• Jól van, Elena, tudod mit? Kössünk fogadást! Ha nekem van igazam, akkor abbahagyod a flörtöt a pincérrel!
• Abbahagyom a flörtöt? Csak nem zavar? A felügyelő úr féltékeny? - nevetett Elena.
• Nem erről van szó...- köszörült meg a torkát Lucas – csak nem bízom benne! És mivel a barátom vagy, nem akarom, hogy bajod essen!
• Ó, értem! Bár nem hiszem, hogy bármi bajom lehetne egy kis flörtölésből, de legyen! Ha Gibson csak nyaral, akkor többé rá se nézek Luigira! Csakis pincér-vendég viszony lesz közöttünk! De ha nem? Én mit kapok cserébe?
• Rendben! Ha a magánnyomozó tényleg akcióban van, akkor esküszöm neked, hogy a legközelebbi kikötőnél, Capri szigetén, meztelenül megmártózom a tengerben!

Elena újra felnevetett erre a javaslatra, de aztán rábólintott a dologra!

• Ezt látnom kell, szóval áll az alku! - kezet fogtak, majd Elena még mindig nem bírta abbahagyni a röhögést! - Hmmm...a szent é sérthetetlen Scotland Yard egyik tiszteletbeli nyomozója fogadásból meztelem fürdőzésre vállalkozik Capri szigeténél! A visszafogott emberekre tényleg furcsa hatással van a mediterrán levegő!
• Na jó, hagyd abba a nevetést, kérlek! - válaszolta Lucas, miközben a lány kabinjához érkeztek.
• Hát akkor, Buonanotte Steven!
• Buonanotte Elena!

Elena közelebb hajolt a felügyelőhöz, majd egy puszit nyomott az arcára, aztán belépett a kabinjába. Lucas megvárta, amíg az ajtón kattan a zár, majd a saját kabinja felé sétált, hogy aludni térjen.

Másnap reggel valaki diszkréten kopogott Lucas ajtaján. A felügyelő kipattant az ágyból és kinyitotta a kabinajtótt. A hajó parancsnoka állt vele szemben halálsápadt arccal. Amit mondott, az hirtelen tökéletesen kizavarta a kissé bágyadt Lucas szeméből az álmot.

• Mr. Lucas, kérem! Velem kell jönnie. Azt hiszem Mr. Gibson...ő meghalt...

(Olasz kifejezések:

• Buonasera!-Jó estét!
• Come Stai?-Hogy vagy?
• Bien!Grazie!-Jól!Köszönöm!
• Vorrei Penne al Arrabbiatta-Kérek egy csilis-paradicsomos penne tésztát.
• Tante grazie amore.-Nagyon köszönöm szerelmem.
• Volentieri bella signorina.-Szívesen szép kisasszony-
• Buonanotte!-Jó éjszakát!)