VII.

• Na álljunk meg egy pillanatra! - mondta Lucas, miközben leült Elenával szemben a kanapéra. - Johnny Morena eltűnt?
• Igen. Baker és Ward sehol sem találják őt. Mondtam nekik, hogy keressék meg, de eddig még nem bukkantak a nyomára. Most éppen a házát kutatják át, hátha valami nyomra bukkannak, ami segíthet abban, hogy Johnny előkerüljön. - magyarázta Elena.
• De miért ilyen fontos, hogy megtalálják? És egyáltalán Bakerék honnan vették, hogy keresni kell a srácot?
• Én sugalltam nekik.
• Ok, akkor mindent hallani akarok szépen az elejétől. - sóhajtott a felügyelő, és Elena épp belekezdett volna a mondókájába, amikor Baker és Dr. Ward beléptek a szalonba.
• Elena, felügyelő úr. - bólintott az őrmester mindkettejük felé, majd a doktor is köszönt.
• Megtalálták a fiút? - pattant fel Elena idegesen.
• Nem, de minden úgy van, ahogy Nemezis mondta. Ezeket találtuk. - válaszolta Baker és két zacskót emelt fel. Az egyikben egy konyhai bárd volt, amelynek vér látszott a pengéjén és némi földmaradvány. A másik egy zacskó, tele zöld színű bogyóval.

Elena intett a felügyelőnek, aki a két férfi mellé lépett és mindkét zacskót megvizsgálta.

• Atyaég! Ezeket hol találták?- kérdezte.
• Morena kertjében elásva. - válaszolta a felügyelőnek Ward.
• Értem. Tehát akkor mégis félrevezetett és ő mérgezte meg Lucyt féltékenységből. Majd ugyanezen oknál fogva fejbe vágta Elliott Barnest a húsvágó bárddal és a holttestét elásta a kertben. - gondolkodott hangosan a felügyelő.
• Megtalálták Elliott Barnes holttestét? - kérdezte Baker.
• Igen, az embereim alig egy fél órája bukkantak rá az erdő mélyén. Fejbe vágták. Ezek szerint megvan a gyilkos fegyver. Azonnal bevitetem ezeket a laborba és elfogató parancsot kérek Johnny Morena ellen. - válaszolta Lucas, majd elvette Bakertől a két zacskót és már indult volna, amikor Elena visszafogta a karját.
• Kérem várjon. Az egészet félreérti. Hadd magyarázzam meg. - nézett a lány kérlelőn a felügyelőre, aki ekkor megállt. Elena ezután az őrmesterre és a doktorra pillantott.
• Nos, mit mond Nemezis? - kérdezte Baker.
• Nemezis azt üzeni, hogy folytassák tovább Johnny keresését, mert valószínűleg életveszélyben van. Érdemes lenne elmenni mindkettőjükhöz. Átkutatni a házukat. - válaszolta Elena, majd miután a két férfi kilépett a házból kézen fogta Lucast és visszaültette az előbbi helyére, a kanapéra, majd maga is leült vele szemben.

A felügyelő kérdőn nézett rá. Nem tudta eldönteni, hogy bízhat-e ebben a nőben, vagy ez megint valami trükk. De maradt, mert nagyon kíváncsi volt Elena mondanivalójára és arra, hogy vajon mit ért félre egy ilyen nyilvánvaló szituáción. Morena eltűnt, a bizonyítékokat a két gyilkosságra pedig megtalálták elásva a kertjében. Lucy nála járt a halála estéjén fél tizenegykor, amikor a mérget is beadhatták neki. Ráadásul egy szemtanú egy órával később látta a lányt Elliottal veszekedni. Johnny nyilván már korábban rájött, hogy Lucy és a Barnes fiú között mégis van valami. Begurult és elhívta magához Lucyt. Beadta neki a taxint. A lány szervezetében pedig akkor hatott a méreg, amikor hazaért. Fél egykor. Ez lehetséges, ha Elliottal hosszabban beszélgetett, majd lassan hazasétált. Elena Lane utcai ruhában talált rá hajnalban, tehát átöltözni már nem volt ideje. Összeesett az ágya mellett és meghalt. Később Morena valahol az erdő szélén találkozót beszélt meg Elliottal, leütötte, majd elásta az erdőben. Valószínűleg ő volt az, akit a kocogás alkalmával Elena és ő hallottak osonni a fák között. Most pedig szökésben van. Az ügy szinte teljesen kitisztult. Már csak az ujjlenyomatok kellenek és egy beismerő vallomás az elkövetőtől. Lucas ezt villámgyorsan végiggondolta, mégis úgy érezte, hogy valami nem stimmel. A legfőbb dolog, ami furcsa volt, ami nem illett a képbe, hogy miért a saját kertjében ásta el a bogyókat és a bárdot Morena. Miért nem Elliottéknál? Azzal akár az öreg Barnesra is terelhette volna a gyanút. Vagy bárhol máshol eláshatta volna. Akár az erdőben, távolabb a holttesttől. Ez az egy dolog nem hagyta nyugodni Lucast, amikor Elena hangja visszahozta a valóságba.

• Akkor meghallgat, Steven? - kérdezte a lány.
• Természetesen. Kíváncsian várom a mondanivalóját.
• Köszönöm, de arra kérem ne szakítson félbe.
• Megígérem. - bólintott Lucas.
• Remek. Tehát az egész valamikor 1 hónappal ezelőtt kezdődött. Én Mexikóban voltam, amint tudja, de természetesen ekkor is tartom a kapcsolatot az itthoniakkal. Lucyval, hogy minden rendben van-e a ház körül. Meg természetesen Bakerrel és Warddal. Egyik nap, amikor felhívtam Lucyt telefonon, olyan idegesnek tűnt. Mintha félne valamitől. Kérdeztem a dologról, de tagadta, hogy bármi baj lenne, szóval azután már nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Gondoltam biztos Johnnyval hajba kaptak. Megesik az ilyesmi a szerelmesek között. Mindegy. Másnap Bakerrel is beszéltem, kíváncsi voltam, kivel mi újság. Elmondta, hogy kivel mi történt. Hogy az egyik helyi gazdának kis bernáthegyi kutyái születtek és kérdezte, hogy rakjon-e el nekem egyet, mire hazajövök. Meg, hogy sajnos Mrs. Higgins férje meghalt. Természetesen kértem az őrmestert, hogy adja át részvétnyilvánításomat Mrs. Higginsnek. Szóval a szokásos dolgok. Amikor egy hétre rá ismét telefonáltam, sajnos Mrs. Foreman férjének haláláról is értesülnöm kellett. Neki is megüzentem, hogy mennyire sajnálom. Ritkán történik két ilyen tragédia egymás után egy ilyen kis faluban. Amikor hazaérkeztem meg is látogattam mindkettejüket, és kicsit elbeszélgettünk. Próbáltam nekik vigaszt nyújtani. Lucyval is beszélgettünk a halála előtti este erről. Mondta, hogy ő nem is tudja, mihez kezdene, ha Johnnynak valami baja esne. Majd annyit mondott még, hogy persze csak az érezhet így, aki igaziból szerelmes. Az igaziból szót olyan furcsán kihangsúlyozta. Feltűnt a dolog, de nem akartam faggatózni, mert látszott, hogy nem akar beszélni a dologról. És még mindig azt éreztem, hogy valamitől fél. Gondoltam, ha nagyon tolakodó vagyok, esetleg még inkább bezárkózik, tehát csak annyit mondtam neki, hogy ha bármi problémája van, rám számíthat. Lucyról tudni kell, hogy bár butácska kislánynak tűnt mások szemében, én észrevettem rajta, hogy nagyon érdeklődő és gyűjtötte a régi újságokat. A beszélgetésünk utáni reggel bementem a szobájába, hogy átadjam neki a bevásárlólistát. Mikor bekopogtam és beléptem, éppen eldugott valamit és kissé rémülten nézett rám. Nem szóltam semmit, ő pedig elvette a listát és már indult is a boltba. Akkor még nem tudtam, mit tüntetett el előlem ilyen sietősen, de most már tudom. - mondta Elena, majd a könyvespolchoz lépett és két régi újságot vett le róla. Átnyújtotta a felügyelőnek, majd visszaült e helyére. Lucas elvette az újságokat és továbbra is kérdőn nézett Elenára. - Lapozzon a harmadik oldalra Steven. - mondta a lány az egyik újságra mutatva, és amikor a felügyelő megkereste az említett oldalt egy féloldalas cikkel találta szemben magát. A cikkhez egy nő fotója is volt mellékelve. Lucas megnézte a dátumot a lap tetején: 1992. február 21.
• Ez egy régi haláleset. Valamikor olvastam róla. Egy férfi meghalt és a feleségét gyanúsították a gyilkossággal De később kiderült, hogy tévesen. A nőt felmentették.
• Igen – bólintott Elena, majd a másik újságra mutatott. - Most ebben keresse meg a negyedik oldalt. Lucas fellapozta a másik újságot is. Ebben szintén egy hasonló ügyről volt leírás. A gyanús özvegyet ebben az esetben is felmentették. Ekkor Lucas kissé meglepődött. A két újságcikkhez tartozó két fotón lévő nő, ugyanis hasonlított egymásra. Lucas most már kissé idegesen nézett Elenára, akinek most szoborszerű nyugalom ült az arcán.
• Nézze meg itt is a dátumot, Steven. - mondta a lány. Az újság tetején ez állt: 1992. március 14.
• Tehát mindkettő egy 20 évvel ezelőtti gyanús halálesetről szól. És valóban a két nő hasonlít egymásra. De nem egészen értem Elena, hogy függ ez össze a mi ügyünkkel, vagyis Lucy Campbell és Elliott Barnes meggyilkolásával?
• Akkor folytatom, Steven. Tehát Lucy ezeket az újságokat dugta el előlem. És biztosra veszem, hogy ezek miatt a cikkek miatt tartogatta őket. Nézze, Steven. Miért akarta bárki is megölni azt a szegény lányt? Nem gondolja, hogy valamit meghallott, vagy valakit felismert ezeken a képeken? Na jó! Elmondom, hogy szerintem mi történt Lucy halálának estéjén és előtte. Délután elment Mrs. Foremanhez, ezt tudjuk Elvégezte a tennivalóit a kertben, majd hazajött. Este, miután elaludtam, megint elment itthonról. Talán olyan fél tíz körül, mert a konyhában még elpakolt. Másnap ugyanis mindent rendben találtam és a vacsora utáni mosogatást is megcsinálta. Szóval elment itthonról, méghozzá ahhoz a személyhez, de legjobb ha itt többesszámban beszélek, akiket felismert ezen a képen. Lucy összerakta a puzzlet. A múlt hasonlóságait a jelennel. És mivel Johnnyval meg akartak esküdni, pénzre volt szüksége. Sajnos még egy ilyen törékeny kislány sem teljesen makulátlan. Úgy gondolta, meglátogatja ezt a valakit, és elmondja neki, hogy mit tud róla, és pénzt kér tőle a hallgatásáért. Azonban az illető, vagy illetők ennél ravaszabbak. Azt mondták neki, hogy menjen vissza még aznap éjfélre. Akkor megkapja a pénzt. Lucy erre átment Johnnyhoz fél tizenegyre. Nem sokáig volt nála, talán háromnegyed órát. Badcock, aki megállította magát az utcán, nekem is elmondta, hogy Lucyt látta veszekedni Elliottal fél tizenkettőkor. Tehát olyan negyed tizenkettőig beszélgetett Johnnyval, majd amikor visszaindult ehhez a bizonyos személyhez, a Barnes ház előtt ment el, és összefutott Elliottal. A fiú valószínűleg látta Lucyt, amikor Johnnyhoz ment és kileste, hogy mikor jön vissza. Nyilván kérdezte tőle, miért nem hazafelé megy ilyen későn és nem akarta elengedni, amíg Lucy el nem mondta neki, hogy mire készül. Valószínűleg emiatt veszekedtek, amit Badcock látott. Elliott azonban nem tudta megállítani Lucyt, aki valamivel éjfél előtt megérkezett a gyilkos, vagy gyilkosok házához. Ő vagy ők behívták egy kávéra vagy teára és úgy tettek, mintha valóban megadnák, amit Lucy kér. De ekkor belecsempészték a mérget az italába, a gyanútlan és óvatlan Lucy pedig megitta. A halál akkor érte, mikor már itthon volt. Borzasztó eset. - sóhajtott Elena, majd egy pillanatra mindkét tenyerével eltakarta az arcát.

A felügyelő elképedve hallgatta a teóriát és el kellett ismernie, hogy ez az egész nem lehetetlen. Az időpontok alapján könnyedén megtörténhetett.

• Rendben Elena. Amit most elmondott az lehetséges. De akkor ki ölte meg Elliottot? És miért Johnnynál voltak elásva a bizonyítékok?
• Ja, igen!Nos, Elliott meggyilkolása nem meglepő. Lucy ugyebár elmondta neki, amit tudott, és miután a lány meghalt, a Barnes fiú elment a gyilkosokhoz, hogy számon kérje őket. Ekkor az egyikőjük leütötte a bárddal, majd közösen kivitték az erdőbe és elásták. Hogy miért Johnny kertjében voltak a bizonyítékok?Mert Elliott meggyilkolásával ő lett a tökéletes bűnbak. A gyilkosok arra apelláltak, hogy ön a féltékenységre fog gyanakodni, ami meg is történt, hiszen le akarja tartóztatni Morenát. De Morenát inkább megmenteni kell és így is félek, hogy már késő lesz. - mondta Elena.
• Tehát ön azt gondolja, hogy őt is meg akarják ölni, majd úgy állítják be a dolgot, mintha eltűnt volna, hogy megússza a gyilkosságokat?
• Nos, az kézenfekvőbb, ha megölik és öngyilkosságnak álcázzák. Kockázatosabb de kézenfekvőbb, hiszen Johnny bűntudatára lehet fogni. - válaszolta Elena.

Lucas elképedve nézte a vele szemben ülő fiatal nőt. Az egész feltevés, amit most Elena tálalt neki, annyira hihetetlen és mégis lehetséges. Tehát valaki, vagy valakik megölték Lucy Campbellt, mert a lány megzsarolta őket. Hirtelen minden összeállt a felügyelő fejében.

• Ezek szerint akkor az itt szereplő húsz évvel ezelőtti esetek valóban gyilkosságok voltak? Erre jöhetett rá Lucy? Talán hallott valamit?
• Igen, hát még mindig nem egyértelmű? - kérdezte csodálkozva Elena.
• Na jó!Elena, most már árulja el kérem. Ki vagy kik ölték meg Lucy Campbellt és Elliott Barnest?
• Hogyhogy? Még mindig nem jött rá? Hát ki más tehette volna? Mrs. Foreman és Mrs. Higgins!