Mediterrán hajóút

I.

Jack Gibson magánnyomozó türelmesen várt a nappaliban. Igényesen berendezett helyiség volt, tele drága egyedileg készített bútorokkal. Akár egy bécsi udvarház szalonja is lehetett volna. Illik az előkelő hölgyhöz, aki e ház tulajdonosa. Milyen szerencsés is lesz az, aki mindezt megörökli egyszer. Bár az az elkényeztetett kis fruska nem érdemli meg. De ez nem Gibsonra tartozik. Ő csak elvégzi a munkát, amit rábíztak. Talán a másik szimpatikusabb lesz. Majd kiderül. Meg az is, hogy egyáltalán ő e a keresett személy, vagy tovább kell folytatnia nyomozást. Gibson elvett egy szem szivárványos cukorkát az asztalra készített üvegtálkából. Ekkor belépett a helyiségbe a ház asszonya. Alacsony termetű ötven körüli hölgy. Egykor ébenfekete haja lehetett, amiben mostanra már megsokasodtak az ősz hajszálak, de nem volt hajlandó befesteni. Úgy gondolta, hogy az öregedés természetes dolog és nem szabad semmiféle mesterséges eszközzel gátat vetni neki. A floridai melegre való tekintettel egy hosszú, kényelmes, barna lenvászon anyagú ruhát viselt. Méltóságteljesen de mosolyogva lépett oda Gibsonhoz, aki felállt, hogy köszöntse az új munkaadóját.

• Mrs. Dane. Hogy van?
• Köszönöm, remekül. És ön?Készen áll az utazásra?
• Igen, asszonyom. Remélem, hogy sikerrel járok.
• Én is remélem. Minél hamarabb szeretnék végre találkozni vele. Bár nem tudom, hogy mit fog szólni hozzám. Remélem hajlandó lesz eljönni ide. - tűnődött el Elvira Dane.
• Ó, Mrs. Dane, emiatt ne aggódjon. A kíváncsiság majd idehozza.
• Akkor jó. Nos, itt van a repülőjegye Velencéig. Onnan indul a hajó. Ez pedig fedezi a kiadásait. - nyújtott át az asszony Gibsonnak két fehér borítékot.
• Köszönöm. És állandó kapcsolatban leszünk telefonon. Igyekszem minden állomáshelyről felhívni önt.
• Rendben. Nos, vigyázzon magára, és járjon sikerrel. - Mrs. Dane újra kezet fogott a magánnyomozóval, majd csengetett a szobalánynak, aki azonnal ott termett a nappaliban, hogy kikísérje Gibsont.

A nyomozó kilépve a házból leintett egy taxit. A taxisofőr segített neki berakni a gurulós bőröndjét a csomagtartóba, majd mindketten beültek az autóba és a Miami Nemzetközi Reptér felé vették az irányt...

Steven Lucas nyomozó végre kivehette jól megérdemelt kéthetes szabadságát. Általában igyekezett novemberben megtenni ezt, és egyből valami meleg éghajlatú ország felé venni az irányt, hogy ennyivel kevesebbet kelljen kibírnia az esős és ködös angol késő őszből. Ez alkalommal is sikerült elérnie a parancsnoknál, hogy november első két hetében senki ne zavarja. Így most Lucas kényelmesen nyújtózott végig egy napágyon szalmakalappal a fején, kezében egy koktéllal a Mediterranean Silhouette elnevezésű sétahajó fedélzetén. Nos, ami azt illeti tényleg akad itt néhány szép alakú olasz pincérnő, a hajókirándulás Itália körül pedig igen pihentetőnek ígérkezett. A felügyelőre rá is fért a nyaralás egy ilyen év után. Főleg az a márciusi kettős gyilkosság Sevenhillsben. A két vénasszonyt hálaistennek életfogytiglanira ítélték. Hála a bizonyítékoknak és Elena Lane kimerítő beszámolójának, amit a bíróságon tett. Azóta beszéltek még párszor Elenával, de mindkettőjüket leköti a munkája. A lány most nyilván megint külföldön van valahol és anyagot gyűjt az újabb szakácskönyvéhez. Mindenesetre érdekes nő. Ez a Nemezis dolog még mindig felfoghatatlan. Lucas nem gondolta volna, hogy ilyesmi megtörténhet a XXI. században. De mindegy. Nagy segítséget nyújtott az ügyben, szóval Lucas kizárólag hálával tartozik neki.

A szépséges olasz pincérnő újabb frissítő koktélt hozott az elmélkedő felügyelőnek, amikor Lucas fél füllel egy beszélgetésfoszlányra lett figyelmes, ami néhány méterrel arrébb zajlott.

• Parancsoljon, Miss Lane. Ez a hely megfelel Önnek a napozáshoz?
• Igen, Luigi, Grazie! És megtenné, hogy hoz nekem egy üveg szénsavmentes ásványvizet és némi jeget?
• Hogyne, signorina!Azonnal.
• Grazie mille.

Erre a beszélgetésre Lucas felügyelő kilesett a szalmakalap alól és legnagyobb meglepetésére három napozóággyal arrébb megpillantotta Elena Lane bikinis alakját, ahogy éppen leterít egy törülközőt az ágyra és kényelmesen elhelyezkedik rajta egy újsággal a kezében. Lucas gondolt egyet, felállt és odasétált a lányhoz, majd megérintette a vállát.

• Steven? - ült fel Elena és félretéve az újságot, kezet nyújtott a felügyelőnek. - Hát maga mit keres itt? Gyilkosság történt?
• Nem Elena. Nyaralok. - válaszolta a felügyelő miközben viszonozta a kézfogást. - Kéthetes szabadságomat töltöm.
• Ó, értem. Azt hittem maga nem az a nyaralós típus. De legalábbis nem utazik el a jó öreg Nagy-Britanniából.- nevetett Elena, miközben hellyel kínálta a felügyelőt a napozóágyon. Lucas leült mellé.
• Nos, ebben tévedett. Rendszerint valami kellemes klímájú országba utazom. És ön? Csak nem olasz szakácskönyv készül?
• Ó, nem. Egy hajótúrán nem lehet anyagot gyűjteni. Túl kevés időt töltünk egy-egy városban. Most én is nyaralok. A mexikói szakácskönyvem most jelent meg, szóval ráérek decemberben elkezdeni a munkát. Egyébként Argentína lesz a következő célpont.
• Argentína?Ez nagyon érdekes. Anyám odalesz azért is. Mindhárom szakácskönyvét megvette már, csak még a legújabbat nem. Imád főzni belőlük.
• Ó valóban?Hát ennek nagyon örülök. - válaszolta Elena mosolyogva.
• Igen. Amikor megtudta, hogy találkoztam magával, odáig volt a gyönyörtől és egyfolytában kérdezgetett. Hiába mondtam neki, hogy gyilkossági nyomozás folyt.
• Meg tudom érteni, hogy az édesanyját nem a két szipirtyó mesterkedése érdekelte. Nos, ha esetleg szeretné meglepni az édesanyját az új könyvemmel, szívesen küldök neki egy dedikált példányt.
• Megtenné? Anyám el lenne ájulva tőle! - lelkendezett Lucas Elena ötletét hallva.
• Nagyon szívesen. Majd szerzek egy példányt és átadom önnek. - válaszolta Elena, miközben a pincér megérkezett az ásványvízzel. Elena mosolyogva bólintott neki és egy öteuróst nyomott a kezébe borravaló gyanánt. Luigi pincér mosolyogva meghajolt és elsietett.
• Nos Elena, nem is zavarom tovább. De vacsoránál ugye találkozunk?- kérdezte Lucas, miközben felállt a helyéről.
• Persze, vacsorázhatnánk együtt. És tanulmányozhatnánk a hajó utasait. Mit szól hozzá?- javasolta Elena, miközben naptejet vett elő a táskájából.
• Rendben, ez érdekesen hangzik. - válaszolta Lucas.
• Akkor szólok Luiginak, hogy egy asztalhoz ültessen minket. Lucas, kérhetnék még valamit mielőtt elmegy?
• Tessék, mit szeretne? - kérdezte Lucas mosolyogva.
• Lenne olyan jó, és bekenné a hátamat? - nyújtotta felé a lány a naptejes flakont.
• Hogyne. - válaszolta Lucas, majd lassan elvette a flakont. Elena felállt, hátat fordított a felügyelőnek, majd hosszú copfját feltekerte a feje búbjára, szabaddá téve ezzel a hátát.

Lucas kissé zavarba jött az izmos vékony alak láttán, de végül bekente Elena hátát a naptejjel, majd mikor végzett visszaadta a flakont.

• Köszönöm, Steven. - vette át a lány mosolyogva a naptejet. - Akkor este találkozunk. Addig is próbálja ki a szivárvány fagylaltot. Nagyon finom.

Lucas bólintott, majd elköszöntek és a felügyelő a kabinja felé vette az irányt. Most nem akart tovább napozni, inkább el akarta terelni a figyelmét erről a nőről...