VIII.

• Mit beszél? - Lucas előre dőlt, a térdére könyökölt, az arcát pedig a tenyerei közé fogta és olyan csodálkozó arccal nézett Elenára, mint egy gyerek, aki most tudja meg, hogy a Mikulás nem létezik. Hiába vetette már fel Elena Lane ezt a megoldást is, a felügyelőt most mégis sokkolta a dolog. Ráadásul ketten együtt? Mrs. Foreman és Mrs. Higgins? - Ezt kifejtené nekem, hogy mégis hogyan... - kérdezte kissé zavartan a felügyelő és igyekezett összeszedni a gondolatait, amikor látta, hogy Elena mosolyogva néz rá. A lány nyilván észrevette a megdöbbenést az arcán.
• Hogyan jöttem rá?
• Igen, ezt akartam kérdezni. - bólintott Lucas.
• Akkor elmondom. De nézze meg újra a két fotót az újságokban. Régi képek, de ha jól megnézi őket, nem tűnnek ismerősnek? - kérdezte Elena, mire Steven jól megvizsgálta a két fotót. A lánynak igaza volt. Lucas a februári újságban látható fényképen felismerni vélte Joana Foremant. Már akkor is kissé kövérkés volt és egyenes frizurát viselt a mostani dauerolt helyett. Lucas a képaláírást is megnézte. „ Mrs. Margaret Blake” Ez a név állt a fotó alatt.
• De hát Mrs. Foreman keresztneve Joana, nem? - csodálkozott a felügyelő.
• Hát éppen erről van szó! - csapta össze a tenyerét Elena. - nézze Steven. Mindent elmondok részletesen, de addig kérem telefonáljon az embereinek, hogy menjenek Mrs. Higgins házához, mert neki van pincéje és valószínűleg ott rejtegetik Johhnyt, mielőtt őt is elintéznék. Bakernek és Wardnak kell az erősítés. És kérem, közben mi is menjünk oda. Remélem még nem lesz késő!

Lucas bólintott, majd telefonált a kollégáinak és kiadta a szükséges utasításokat. Néhány perc múlva pedig már ők maguk is a felügyelő autójában ültek és Mrs. Higgins háza felé tartottak.

• Hallgatom ismét. - szólalt meg Lucas, miközben folyamatosan az utat nézte.
• Rendben. - mosolygott Elena. - Tehát, amikor megtaláltam az újságcikkeket, máris gyanakodni kezdtem. Hiszen mindkét nő férje nemrég hunyt el, ráadásul egy hét különbséggel és mindketten szívrohamban. Edvin Foreman és Roger Higgins mindketten szívbetegek voltak és digitalist írt elő nekik az orvos. A haláluk valóban bekövetkezhetett betegség miatt, így senkinek sem jutott eszébe, hogy boncolást kérjen bármelyikőjük esetében. Sajnos nekem sem és Wardnak sem. De Lucy halála és a két cikk megváltoztatta a véleményemet. Addigra azonban már mindenhez túl késő volt. Maga megérkezett és feltette mindenkinek a szokásos kérdéseket. De amíg ön nyomozott én is kutakodtam egy kicsit a két nő után. A valódi nevük Margaret és Matilde Graves. Nővérek.
• Tessék? Ezt meg honnan tudja?
• Természetesen az anyakönyvi hivatalból. Tudja van ott egy ismerősöm, aki utána tud nézni bizonyos dolgoknak, mint például a házasságlevelek. De ez most nem is lényeges. - mondta Elena, mikor látta, hogy Lucas az ismerős és a hivatalos okmányokban való turkálás említésére elhúzta a száját. - Szóval 1986. szeptember 5-én George Blake feleségül vette Margaret Gravest, október 16-án pedig Ryan Johnson házasságot kötött Matilde Gravessel. 6 évre rá mindkét férfi elhunyt. Ezek a halálesetek vannak az újságcikkekben.
• Tehát akkor Elena. Ezek szerint a márciusi újságban lévő kép Matilde Gravest ábrázolja. Vagyis a mostani Mrs. Higginst. Ezt akarja mondani?
• Igen, pontosan. A két nővér tehát fiatalon férjhez ment két jómódú férfihez. Persze titkolták, hogy ők testvérek. A férjek ezek után elhunytak, a két nő megörökölte a vagyont és elköltözött más városba. Itt azonban már más keresztnéven éltek. Julia és Loren. 1994-ben újra férjhez mentek. Ezt mind persze megint az anyakönyvi hivatalból tudom. Nyolc évvel később azonban megint megözvegyültek és újra pénzt örököltek a férjeiktől. Hangsúlyozom, mindvégig titkolták, hogy testvérek. Ekkor úgy gondolták, hogy leállnak. Ezért költöztek Sevenhillsbe, ebbe az eldugott kis faluba. Azonban a sors az útjukba sodort két jómódú helyi gazdát. Két jóbarátot, akik agglegények voltak.
• Mr. Foreman és Mr. Higgins. - szólt közbe Lucas.
• Pontosan. - bólintott Elena. - Újabb esküvők következtek. De a két nővér itt már Joana és Elizabeth néven éltek. Prsze most is titkolták, hogy nővérek és nem is egyszerre költöztek anno a faluba. Az esküvőt követően mindketten szépen eléldegéltek a férjükkel egészen egy hónappal ezelőttig. Mr. Foreman és Mr. Higgins is magas összegű biztosítást kötöttek a feleségük nevére, arra az esetre, ha velük történne valami. A Graves nővérek egy hónappal ezelőtt elérkezettnek látták az időt, hogy felvegyék a biztosítási összegeket. Megvárták a megfelelő alkalmat, hogy nagyobb adagban adhassák be a digitalist. - sóhajtott Elena, mikor befejezte a mesélést.
• Hát ez hihetetlen. Tehát a két nővér sorozatban tette el láb alól a férjeiket az örökségek miatt. Ez alkalommal azonban lebuktak Lucy Campbell előtt, aki megzsarolta őket. A lányt el kellett hallgattatni. Ezután jött Elliott Barnes, akit ugyanezen okból kellett eltenni láb alól. Johnny Morena pedig a féltékeny vőlegény, aki bűntudatot érez, mert megölte a menyasszonyát és annak állítólagos szeretőjét, és emiatt öngyilkosságot követ el. Esküszöm sok mindennel találkoztam már pályafutásom során, de ilyen szövevényes esettel még nem volt dolgom. - tört ki Lucas. - De mondja meg Elena, miért nem szólt nekem?
• Mert én voltam az első számú gyanúsítottja. Úgysem hitt volna nekem, amíg nincs bizonyítékom. Hiszen még drogdílernek is titulált, Steven! Ennek ellenére egyébként próbáltam sugallni önnek a megoldást.
• Amikor először felvetette a Foreman és a Higgins nevet? Amikor futni mentünk? - kérdezte Lucas.
• Nem csak akkor. Egy ízben nem kevés kozkázatot vállaltam, hogy rávezessem önt a megoldásra. Joana Foreman rájöhetett volna, hogy tudok mindent és engem is megölhetett volna. Emlékszik amikor kihallgatta őt, én pedig nála voltam?
• Igen, valami locsolót kért el.
• Úgyvan. Emlékszik rá, hogy szólítottam akkor Mrs. Foremant? A keresztnevén.
• Őszintén szólva hirtelen nem tudom felidézni. - válaszolta a felügyelő.
• Azt mondtam neki: „Margaret, akkor kölcsönveszem a speciális locsolódat.” Erre ő: „Persze, vidd csak el” Érti már? Az igazi keresztnevén szólítottam. És ő nem javított ki. Arra számítottam, hogy ön ezt észreveszi, de nem így történt. Aztán az úton is ezt akartam mondani. De maga Steven olyan, mint az összes többi rendőr. Csökönyös és csak a saját feje után megy. - mutatott Elena két kézzel az ég felé, Lucas pedig csak a fejét vakarta. Eközben megérkeztek a Higgins házhoz, ahol a rendőrök már körbevették az épületet és csak Lucas utasítására vártak. Elena Dr. Ward mellé állt, Lucas pedig kiadta a parancsot, hogy hatoljanak be a házba. Mrs. Foremant és Mrs. Higginst tetten érték a pincében a megkötözött és halálra rémült Johnny Morenával. A fiút kiszabadították, a két asszonyt pedig rögtön őrizetbe vették. Amikor Joana Foreman, azaz Margaret Graves éppen Elena előtt haladt el bilincsben, egy pillanatra megállt és ránézett a lányra.
• Te voltál az, ugye Elena? Te vagy az, ha nem tévedek. Tudtam! Láttam a szemedben. Hallottam már rólad. Éreztem, hogy msot is sikerülni fog neked. Hogy most is ítélkezni fogsz.
• Akkor miért vállaltad a kockázatot Margaret?
• Mert nm bírtam ellenállni. - válaszolta Mrs. Foreman, majd beszállították a rendőrautóba.

Néhány perc múlva már csak Elena, Steven, Baker őrmester, Dr. Ward és Jim Malek, Lucas munkatársa maradt a ház előtt. Az őrmester és az orvos elköszöntek és elindultak a rendőrörs irányába. Jim Malek Elenához lépett.

• Nemezis? - nézett rá mosolyogva.
• Igen. - válaszolta Elena.
• Ó, nagyon örvendek. Hallottam magáról korábban és amikor Stevie lenyomoztatta, tudtam, hogy ön az. - rázott kezet a fiú Elenával.
• Kitől hallott rólam?
• Tudja, csapom a szelet egy görög rendőrségi titkárnőnek. - vonta meg a vállát mosolyogva Malek.
• Na álljunk meg egy szóra. Beavatnátok engem is? - kérdezte Lucas az állát simogatva.
• Persze Stevie. Már korábban is el akartam mondani. A görög rendőrségnek korábban sokszor akadt segítsége egy nő személyében. Ez így megy már legalább 80 éve. Valaki segít felderíteni nekik egy-egy bűntényt. A szóbeszéd szerint amikor ez a személy már túl idős, vagy más okból nem csinálja tovább a dolgot, akkor egy fiatal lány veszi át a helyét. Szóval ez a segítő Nemezis, az igazságosztó görög istennő után. - mesélte el Jim a történetet az egyik ámulatból a másikba eső Lucas felügyelőnek. Elena csak mosolyogva hallgatott.
• És most ön ez a bizonyos Nemezis? - fordult a felügyelő a lány felé.
• Igen. - válaszolt helyette Malek. - Stevie. Ez a hölgy itt középiskolai évei alatt felderített két bankrablást Athénban. Egy évvel ezelőtt pedig egy kettős gyilkosságot Liverpoolban. Nem semmi!
• Hát ez a hab a tortán a mai napon! - kiáltott fel Lucas. - És erről miért nem tudtam?
• Mert ezt sem hitte volna el. - válaszolta Elena. - Gondoljon bele. Ha előállok egy ilyen mitikus történettel, minimum bolondnak néz. Vagy azt hitte volna, hogy a börtönt akarom megúszni.

Nevettek, majd Jim Malek elköszönt tőlük és elhajtott egy rendőrautóval.

• És magából hogyan lett Nemezis? - kérdezte Lucas. - Most már igazán érdekel.
• Nos, emlékszik a képre a falon? A Nemezis árnyékára.
• Igen.
• Mondtam önnek, hogy azt egy idős asszonytól kaptam. Attól, aki a gondomat viselte már kislány korom óta. A szüleim halála után pedig még inkább.
• Igen, tudom.
• Hát előttem ő volt Nemezis. Még kislány koromban megmondta nekem, hogy én fogom átvenni a helyét, mert a szememben ott van a végzetem. Megtanított rá, hogy Nemezis utoléri a bűnösöket és rájuk vetíti árnyékát, hogy aztán leleplezze őket.
• Hihetetlen. Na jó! Azt hiszem, nekem ezt fel kell dolgoznom. - sóhajtott Lucas. - Mindenesetre köszönöm, hogy segített. Morena magának köszönheti az életét.
• Ugyan, én csak egy kicsit besegítettem Önnek. Sajnos Lucyt és Elliottot nem tudtuk megmenteni. - válaszolt Elena, miközben Lucas válla felett a távolba nézett.
• Mindenkit nem menthetünk meg. - válaszolta a felügyelő és a lány vállára tette a kezét, aki ettől visszatért a gondolataiból a jelenbe és Lucas szemébe nézett.
• Ebben igaza van. És végül is igazságot szolgáltattunk. Bosszút álltunk. - mondta.
• Na jó! Tudom, hogy már késő van, de én nagyon éhes vagyok! - nevetett Lucas. - Mit szólna hozzá, ha most itt hagynánk az autómat, visszasétálnánk a panzióba, és ez alkalommal én főznék valamit?
• Maga tud főzni, Steven Lucas? - kérdezte csodálkozva Elena.
• Hát persze. Spagettit minden formában! Bolognai, milánói, spenótos, sajtos-tejfölös.
• Ez aztán a válszték! Ok, benne vagyok! - válaszolta Elena mosolyogva, majd belekarolt Lucasba és elindultak a panzió felé vezető kövezett úton.

FIN