III.

Elena és Cyntia bekísérték a nappaliba a rémült Bettyt és leültették. Cyntia készített egy teát mindannyiuknak, és mikor Betty megitta az első korty meleg italt, kicsit kezdett megnyugodni.

• Jól van, Betty, akkor most mondd el szépen, hogy mi történt. - kérte Elena.

A lány nagy levegőt vett és erőltetett nyugalommal a hangjában kezdett beszélni.

• Tudja rólam, Miss Lane, hogy nagyon szeretem a macskákat. A környéken amikor leellik egy macska, sok embernek nincs szíve megfojtani a kölyköket, de megtartani sem akarják őket, így kilökik és rábízzák a természetre. Nos, a falu határában van egy elhagyatott viskó. Én sajnálom a cicákat, így általában összegyűjtöm azokat, akiket kidobtak és elviszem abba a romos házba. De mivel nem akarom, hogy erről bárki tudjon, mert tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy kié vagy kié volt az a ház, így hajnalban járok etetni őket. Ma is így történt. Négy órakor elmentem otthonról és csak úgy hat óra előtt öt perccel értem haza. Legalábbis a házhoz, mert megláttam a rohangálást a lóistállónál. Mr. Pickett és Miss Montgomery nagyon idegesnek látszott és valami felett álltak. Aztán megláttam, hogy ott fekszik Mrs. Pickett a földön. Miss Montgomery pedig kétségbeesetten kiabálta, hogy a széfet is feltörték, és hogy biztosan én voltam, mert nem talál sehol. Nagyon megijedtem, mert tudtam, hogy ha előjövök a szénakazal mögül, ahová elbújtam, akkor azonnal rendőrkézre adnak. Így elfutottam és idejöttem.
• Nos, nem tudom eldönteni, hogy mi a rosszabb, ha maradsz, vagy hogy idejöttél, de most már mindegy. Nem kertelek, Betty. Az a helyzet, hogy Mrs. Pickettet valaki leszúrta a te borítékvágó késeddel és most keres a rendőrség. Ráadásul a széfjüket is kirámolták, szóval rablógyilkosságra gyanakszanak.
• Jézusom, Miss Lane, de én nem csináltam semmit. El kell hinnie nekem, hiszen ismer. Képtelen lennék bárkinek is ártani.
• Tudom, de néhány bizonyíték ellened szól és úgy tűnik elfogadható alibid sincs, mert a macskaetetésre gondolom nincsenek tanúid.
• Nem, Miss Lane, hiszen mondtam, hogy titkolom. Most mit csináljak? - esett kétségbe a lány és a sírás kerülgette.
• Nyugodj meg Betty. - válaszolta Elena. - Valamit kitalálok.
• Szóljunk a fiamnak. Ő biztosan segít. - mondta Cyntia, de Elena csak legyintett.
• Sajnálom, Cyntia, de a fia is Bettyt akarja kézre keríteni. Most küldött el helyszínről, hogy jöjjek inkább haza és bízzam ezt most a profi nyomozókra.
• Istenem, Steven Lucas, olyan csökönyös elefánt vagy, mint az apád volt. - nézett az ég felé Cyntia. - De akkor most mit csináljunk?

Elena néhány percig gondolkodott, aztán csettintett az ujjával és Cyntiára mosolygott.

• Segítesz nekünk?
• Persze, Elena, mit szeretnél? - kérdezte Mrs. Lucas.
• Fent a szőlőhegyen van egy kis telkem és házikóm. Odavisszük Bettyt és elbújtatjuk. Nem adom rendőrkézre, mert rögtön lezárnák az ügyet és addig vallatnák, amíg be nem ismer mindent.
• El akarod bújtatni a lányt? De hát ez törvénybe ütköző!
• Tudom. De azt is, hogy Betty ártatlan. És nem hagyom, nem hagyhatom, hogy egy ártatlan embert zárjanak börtönbe. Cyntia, segítened kell nekem. Szükségem van rád, hogy kiderítsem az igazságot. Hiszen meglehet, hogy a szomszéd faluban egy gyilkos mászkál szabadon. - Elena mélyen Cyntia szemébe nézett, mire az asszony néhány másodperc múlva bólintott.
• Igazad van. És hogyan segíthetek?
• Semmi mást nem kérek, csak hogy fedezz, amíg felviszem Bettyt a hegyre. És aztán se szólj senkinek. Rendben?
• Nos, bár hazudnom kell a fiamnak, mégis azt mondom, oké. Hiszen a cél nemes.
• Köszönöm Cyntia. - fogta meg az asszony kezét Elena, aztán felállt és Bettyhez fordult. - Jól van. Nem tudom meddig fog tartani a dolog, de ott jó helyen leszel. Télen senki sem jár arra, és csak az a lényeg, hogy ne lépj ki a házból. Bőven van fent konzerv, amit melegíthetsz, fűteni tudsz kandallóval és még néhány ruhám is ott van. Valami biztos jó lesz rád közülük. De most siessünk. Gyalog megyünk a kiserdőn át, hogy senki ne lásson meg.

Betty bólintott és már indultak is, de előtte még Elena és Cyntia megbeszélték, hogy az asszony mit mondjon Lucasnak Elena hollétéről. Azután Elena és Betty kiléptek az ajtón és a ház oldalánál osonva az erdő felé vették az irányt...

• Értem. Köszönöm. - fejezte be a telefonbeszélgetést Lucas, majd a mellette álló Bakerhez fordult, akivel még mindig a Pickett ház nappalijában voltak.
• Nos, mi a helyzet? - érdeklődött az őrmester.
• Mrs. Pickettet mindenképpen hajnali három óra után ölték meg. De a vizsgálatot nehezíti, hogy kint volt a hidegben és így gyorsabban csökken a testhőmérséklet. Ahogy Ward is mondta.
• Értem. Akkor ha Miss Montgomery vallomására hagyatkozunk, a másik határ alighanem negyed hat. Hiszen a szakácsnő fél hat körül találta meg az áldozatot, viszont a gyilkosát már nem látta, vagyis az illető addigra eltűnt.
• Igen. Tehát ahogy én látom, három óra és negyed hat között valaki feltörte a széfet, kirámolta, aztán valószínűleg az istállóban számolgatta a zsákmányát. Mrs. Pickett esetleg zajt hallott, látta, hogy a széf üres, kilépett az udvarra, és meglátta a tettest az istállóban, aki a lelepleződéstől kétségbeesve leszúrta az asszonyt. A gyilkos fegyver alapján pedig úgy néz ki, hogy az első számú gyanúsított az albérlő, Miss Malek, akinek az ékszerekkel és a pénzzel együtt nyoma veszett. Sőt, tulajdonképpen ő az egyetlen gyanúsított. - summázta Lucas, majd az állát kezdte vakargatni.
• Eddig valóban így állunk. - válaszolta Baker, aztán érdeklődve nézett körül. - És Elena?
• Nos őt azt hiszem megsértettem. Mindenáron azt hajtogatja, hogy ő biztos benne, hogy nem a kelet-európai lány volt. De én azt hiszem, hogy csak túlságosan kedveli a lányt, így kértem, hogy ezt az ügyet most bízza ránk. Erre elrohant.
• Hát, barátom. Ez a legrosszabb, amit Elenának csak mondhatott. - húzta el a száját Baker. - Na de valóban azt hajtogatta, hogy nem Betty volt?
• Igen. Pedig látja ön is, hogy eddig minden a lány ellen szól. - tárta szét Lucas a kezét.
• Igen, valóban. - bólintott Baker. - Ez érdekes... - mormogta még magában, de ezt már Lucas nem hallotta, mert közben az egyik rendőr lépett be a helyiségbe.
• Mr. Lucas, megjött a laboreredmény a késről. Csak az áldozat vére van rajta.
• Értem. Köszönöm. - válaszolta. - A gyémántról kinagyították már a fényképet?
• Igen, uram. Már folyamatban van a szétosztás. Az összes zálogházat és kereskedőt figyeltetni fogjuk, nem-e viszik el valahová.
• Remek. Majd értesítsen a fejleményekről. - mondta Lucas, majd amikor a rendőr távozott, ismét Bakerhez fordult. - Nos, egyenlőre mást nem tehetünk, csak kérdezősködünk a környéken, hogy nem látta-e valaki Betty Maleket. - csapta össze a két tenyerét a felügyelő. - Először azonban visszamegyek a panzióba és megnézem, hogy anyámmal és Elenával minden rendben van-e. És megpróbálok beszélni Elelnával. Hátha már elszállt a haragja.
• Nos, Lucas, ez az, amit erősen kétlek. - válaszolta Baker...

Fél óra múlva már újra Sevenhillsben voltak. Az őrmester kitette Lucast a panziónál, majd visszament az őrsre. A felügyelő pedig kopogott a panzió ajtaján. Az édesanyja nyitott neki ajtót.

• Jaj, Stevie, csakhogy visszaértél. Már aggódtam. Mi újság? - kérdezte Cyntia, miközben felakasztotta Lucas kabátját a fogasra.
• Folyik a nyomozás anya. Csak gondoltam megnézlek titeket. Elena merre van? A konyhában? - kérdezte a felügyelő és már indult volna a konyha felé, de az anyja megállította.
• Elena nincs itthon fiam.
• De hát mégis hová ment?
• Sétál egyet. Kiszellőzteti a fejét. Haragszik rád.
• Csak úgy sétál egyet? Mikor egy gyilkos mászkál szabadon alig húsz kilométerre innen?
• Igen, Stevie. De biztosan itt lesz nemsoká. - válaszolta Cyntia, és ekkor valóban újra nyílt a bejárati ajtó.
• Elena! Hol voltál? Anya mondta, hogy elmentél. Mi jutott eszedbe, mikor nincs meg a gyilkos? - lépett oda hozzá Lucas.
• És akkor mi van? Rablógyilkosság volt nem? Vagy most már pszichopata sorozatgyilkost kerestek? - válaszolt Elena, majd miután levette a kabátját és a helyére tette, kikerülve a felügyelőt a konyha felé indult.

Lucas követte őt, Cyntia pedig jobbnak látta, ha most kettesben hagyja őket, így felment az emeletre.

• Elena várj. Kérlek ne legyél ilyen cinikus. Ha ez a lány a tettes, ki tudja nem keres-e fel téged, hogy segíts neki. Megfenyeget és aztán történhet bármi.
• Ó, igen, már látom is, amint Betty, a gátlástalan bűnöző kést szorít a torkomhoz és megfenyeget. - vágta rá gúnyosan Elena, miközben tojást vett elő a hűtőből, hogy omlettet készítsen.
• Elena én csak aggódom érted. Tudod ilyen az, ha az ember szeret valakit. - válaszolta Lucas, mire a lány dühösen megfordult és odalépett a felügyelő elé. Lucas megfogta a lány vállát, de Elena eltolta a kezét és érezni lehetett a feszültséget, amikor egymás szemébe néztek.
• De ha az ember szeret valakit Steven, akkor nem nézi hülyének, nem degradálja le. - mondta Elena halkan. - Te ma reggel ezt tetted velem. Nem hiszel nekem és elküldesz. Azt hittem ennél többre becsülsz, de kiderült, hogy ugyanolyan vagy, mint a többi férfi. Ettől a pillanattól fogva nem érdekel, hogy mit csinálsz. Engem csak egyetlen dolog érdekel, mint mindig. Az igazság. Ebben az ügyben az igazságot az fogja kideríteni, aki jobban ért ehhez. A szobád továbbra is ott van. Cyntia pedig nem megy sehová, mert még maradni szeretne. Most pedig egy dolgot kérek. Hagyj békén engem és menj ki a konyhámból. - fejezte be Elena, majd hátat fordított Lucasnak és folytatta az omlett készítését.
• Elena kérlek... - próbálkozott a felügyelő, de a lány csak intett egyet.

Lucas még áll néhány pillanatig, aztán lehajtott fejjel hagyta el a konyhát...