VIII.

Elena idegesen járkált fel-alá az őrizetes cellában a sevenhillsi rendőrörsön, mialatt a szomszéd szobában Lucas Bettyt hallgatta ki.
- Tehát Miss Malek, azt mondja, hogy pusztán megijedt, és ezért bújt el a rendőrség elől? – kérdezte a felügyelő a megszeppent lánytól.
- Igen, Mr. Lucas. Láttam, hogy Mrs. Pickett ott fekszik holtan az istállóban, és hogy engem keresnek. Megrémültem. Nem tudtam, hogy mit tehetnék. Ezért fordultam Miss Lanehez.
- Miss Lane pedig azt mondta önnek, hogy ne jelentkezzen a rendőrségen, és elrejtette önt a nyaralójában. Így volt?
- Miss Lane csak segíteni akart. Őt ne vádolják semmivel. Mindent megtett, hogy bebizonyítsa az ártatlanságomat. És nem értem őt miért nem kérdezi már meg. Hiszen ő tudja, hogy ki a gyilkos. És már valamilyen bizonyítéka is van!
- Tessék? Azt mondja, hogy Miss Lane már tudja, ki követte el a gyilkosságot? – Lucas szemei tágra nyíltak a kijelentés hallatán.
- Igen, persze. Ezért jött fel hozzám, mielőtt maga letartóztatott minket. Hogy elmondja nekem.
- És elmondta?
- Nem volt rá ideje, mert jött maga. – válaszolta a lány.
Lucas az asztalra csapott, majd intett a szoba sarkában álló rendőrtisztnek, hogy vigye vissza Bettyt a cellájába.
- És kísérje be hozzám Elena Lanet. – tette még hozzá.
Néhány perc múlva a tiszt egyedül tért vissza.
- És az őrizetes? – nézett rá kérdőn Lucas.
- Uram, a kisasszony nem hajlandó idejönni, amíg nem telefonálhat egyet.
Lucas dühösen nyitott be az őrizetes cellába. Elena karba font kezekkel állt meg előtte. A felügyelő odalépett hozzá.
- Elena! Betty azt mondta nekem, hogy tudod, ki a gyilkos.
- Nem mondok semmit, amíg nem telefonáltam egyet. – vágta rá a lány.
- Ügyvédet akarsz hívni?
- Nem mondom el, hogy kit akarok felhívni. Jogom van egy telefonhoz. Tudom, hogy ki a gyilkos, de addig egy szót sem szólok, amíg nem telefonáltam egyet.
Lucas nagyot sóhajtott.
- Gyere, Baker irodájából telefonálhatsz egyet.
Elena kilépett a cellaajtón, mögötte pedig Lucas és a rendőrtiszt haladt.
- Baker hol van? – kérdezte Elena út közben.
- El kellett mennie az egyik tanyára valami csirkelopás ügyében.
Elena bólintott, majd belépett az őrmester irodájába, és rögtön a telefonért nyúlt. Úgy ütötte be a számokat, hogy senki se lássa, kit hív.
- Életbe lép a terv, amit mondtam, rendben? De légy óvatos, kérlek. És köszönöm. – csak ennyit mondott, majd letette a kagylót.
Lucas kérdőn nézett rá.
- Életbe lép a terv? Elena, miért szórakozol így velem? Ez egy gyilkossági ügy. Kivel beszéltél, és milyen terv?
- Menjünk a Pickett-házhoz, út közben mindent elmondok.
- Na, nem, te őrizetben vagy. Egy tapodtat sem mozdulhatsz innen. Elmondod szépen, amit tudnom kell, és nem súlyosbítod tovább a saját ügyedet sem. Majd én intézkedem.
- Vagy veled megyek, vagy nem szólok egy szót sem.
- Elena ez már… - háborodott fel Lucas, de amikor látta, hogy a lány újra keresztbe fonja a karjait maga előtt, legyintett egyet. – Induljunk, de ajánlom, hogy út közben mindent elmondj!
Elena bólintott, majd kimentek az utcára, beültek a járőr kocsiba, és Greenfields felé vették az irányt…




Cyntia kiszállt Ward autójából, és a ház felé vette az irányt. Ward pedig leparkolt egy olyan helyen, ahol nem láthatták az autót, és a ház mögé lopódzott a nappali ablaka alá, hogy mindent jól halljon és közbe tudjon lépni, ha szükséges. Cyntia bekopogott és Miss Montgomery kisvártatva ajtót is nyitott neki.
- Ó, Mirs. Lucas, kérem, fáradjon be. Meglepett a hívása.
- Igen, köszönöm. És elnézést, hogy így önre törtem, de nagyon unatkoztam egyedül a panzióban, amíg a fiam nyomoz, Elena pedig szintén elfoglalt. És gondoltam Önnek is jól esne egy beszélgetés egy hasonló korú asszonnyal, ilyen nehéz időkben.
- Ez igazán nagyon kedves öntől. – válaszolta Miss Montgomery, majd betessékelte Cyntiát a nappaliba. – készítettem egy kis uzsonnát, foglaljon helyet.
- Köszönöm. – válaszolta Mrs Lucas, majd leültek egymással szemben és beszélgetni kezdtek. - Szóval hogy viseli Ed Pickett az édesanyja elvesztését?
- Ő, Mr. Ed nagyon erős jellem. Hasonlít a megboldogult édesapjára, aki szintén nagyon határozott férfi volt.
- Jól ismerte az idősebb Mr. Pickettet? – kérdezte Cyntia.
- Igen, meglehetősen. Tulajdonképpen fiatal korunk óta ismertem őt. Egy időben még udvarolt is nekem. De aztán Ed édesanyját vette feleségül.
- Ó, valóban? – kérdezett vissza Cyntia, majd fészkelődni kezdett a kanapén. – Nos, az az igazság, hogy én ezt másképp tudom, Miss Montgomery.
- Tessék? Ezt meg hogy érti? – nézett rá gyanakodva a szakácsnő.
- Nézze, bevallom egész konkrét oka is van annak, hogy idejöttem. Elena küldött, hogy mutassam meg önnek, ezt. – válaszolta Cyntia, majd egy nyomtatott papírt vett elő a táskájából, és átnyújtotta Miss Montgomerynek. – Ez egy házasságlevél. A két fél pedig, az idősebbik Edward Pickett, és ön.
- Ezt honnan szerezte? – pattant fel idegesen a szakácsnő.
- Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ön fontos dolgot titkolt el a rendőrség elől. Ön, és az idősebb Mr. Pickett házasok voltak egykor, de aztán az ön férje megismerkedett a néhai Mrs. Pickettel, és elhagyta önt. Később megszületett Ed, ön pedig úgy tett, mintha békében váltak volna el egymástól, és mivel Mr. Pickett is ebben a hitben volt, felvette önt szakácsnőnek ehhez a házhoz, amikor ön megszorult anyagilag. Azért, hogy a régi szerelemre, most már állítólagos barátságra való tekintettel megsegítse önt. De Miss Montgomery, önben fortyogott a bosszúvágy, és bántotta, hogy a volt férje, és annak új felesége boldogan nevelik együtt a kisfiúkat. Ezért olyan tervet eszelt ki, ami meglehetősen sok évet vett el az életéből, de annál tökéletesebb lehetett volna. Először megölte a volt férjét, kihasználva azt, hogy Mr. Pickett szívbeteg volt. Túladagolta neki a szívgyógyszert. Mivel Mr. Pickett maga vette be a gyógyszereit, és mindig is kissé feledékeny ember volt, úgy gondolták, elfelejtette, hogy egyszer már bevette az aznapi tablettát, és rövidre zárták az ügyet. Szívroham a gyógyszer túladagolása miatt. Baleset. A terve első része tehát sikerült, már csak Mrs. Pickettet kellett félreállítani az útból, de ehhez még várnia kellett, hogy felnőjön az örökös, akire rákenheti majd a gyilkosságot. Teltek az évek, és most, néhány hónapja úgy gondolta, elérkezett a pillanat, hogy Mrs. Picketten is bosszút álljon, és ráadásul megszerezze azt a gyémánt brosst, amit még sok évvel ezelőtt ön nézett ki egy ékszerboltban, de aztán Mr. Pickett a második feleségének vásárolt meg. Először úgy gondolta, hogy Ed Pickettre keni az édesanyja meggyilkolását, de aztán még jobb bűnbakot talált Bettina Malek, az albérlő személyében.
- Hát ez eddig egy igazán lehengerlő elmélet, Mrs. Lucas, gondolom a fia öntől örökölte a nyomozáshoz szükséges képzelőerőt. Na de hogyan követhettem én el a gyilkosságot?- kérdezte Miss Montgomery.
- Ha megengedi, folytatom. Aznap reggel, amikor Mrs. Pickett meghalt, ön kicsit korábban kelt fel. Odament a széfhez, és mivel ön ismerte a kódot, mert korábban kileste, amikor Mr. Ed kinyitotta széfet, egyszerűen azt használta a kinyitáshoz. Persze itt máris elkövetett egy hibát. Nyomot hagyott, mert amikor visszazárta a széfet, nem állította nullára a számokat, hanem 0822-re, vagyis az ön és Mr. Pickett házasságkötésének dátumára. Augusztus 22. Mondja, ezt miért tette?
- Nos, nem tudom. Nem bírtam megállni. – vonta meg a vállát Miss Montgomery. – Már rájöttem, hogy hiba volt.
- Igen, valóban az volt. Mert most már elmondhatom, hogy Elena gyanúját ez ébresztette fel először. Na de, hogy folytassam. Ön kivette a széfből az ékszert, aztán kiment az udvarra, hogy az egyik használaton kívüli épületben elrejtse, amíg pénzzé nem tudja tenni. Ezután akarta álmában megölni Mrs. Pickettet, de a sors másképpen alakította a történéseket. Mrs. Pickett ugyanis korábban ébredt, lejött az emeletről, és meglátta, hogy a bejárati ajtó nyitva maradt. Kiment az udvarra, és meglátta önt az ékszerrel a kezében. Természetesen magyarázatot akart, de ön e helyett megütötte, amitől az asszony elájult. Ezért volt az az ütésnyom a fején. Ezután hirtelen eszébe jutott valami. Tudta, hogy Betty nincs otthon, mert korábban már kifigyelte, hogy eljár megetetni azokat a macskákat. Fogta és leütötte a lakatot az istállóajtóról, majd bevonszolta oda az asszony eszméletlen testét, és letakarta egy pokróccal. Ezután beszaladt a házba, hogy feltörje a széfet, mintha azt Betty nyitotta volna ki, mert a lány ugyebár nem ismeri a kódot. Majd bement a lány szobájába, és elvette a borítékvágót. Gyorsan zsebe rakta, mert meghallotta, hogy Mr. Pickett megérkezett, majd kétségbeesést színlelve szaladt elé, és elmondta neki, hogy mi történt. Együtt kiszaladtak az istállóba. Mr. Ed meglátta az édesanyját, de hirtelen nem a pokróccal vagy bármi mással foglakozott, hanem azzal, hogy minél előbb hívj a rendőrséget. Nem is volt képes közelebbről megnézni az édesanyját, és természetesen elhitte önnek, hogy az asszony már halott. Beszaladt a házba, hogy a rendőrséget hívja, maga pedig kint maradt. Ekkor ölte meg Mrs. Pickettet a borítékvágóval. A hideg az ön kezére játszott, hiszen a halál időpontját nehezebb volt így megállapítani.
- Bravó. Nos, mit tagadjam, így történt. De vajon azt is tudja, hogy a brosst hogyan próbáltam beadni a zálogházba? Hiszen a kamerák és az eladó vallomása alapján egy magas vöröses hajú férfit keres a rendőrség.
- Nagyon egyszerű. Ön elég magas. Parókát és sapkát húzott. Valamint ellopta Jacob Pears kabátját, ezzel még inkább Bettyre terelve a gyanút, hiszen az ő barátja Ted Dawson is vörösesbarna hajú.
- Bravó. Mit tagadjam, így történt. Csak egy kérdésemre válaszoljon. Elena Lannel együtt eszelték ki a megoldást?
- Nem. Tulajdonképpen Elena jött rá mindenre. Én csak a közvetítő vagyok.
- Értem. – állt fel Miss Montgomery és járkálni kezdett a nappaliban. – Gondoltam, hogy Elenával vigyázni kell. De ő is felelőtlen volt, amikor ideküldte magát egyedül. – mondta, majd hirtelen felkapott egy nehéz könyvtámaszt a polcról és nekitámad Cyntiának, ám ekkor Ward lépett be a nappaliba és lefogta a szakácsnőt. Néhány pillanat múlva Lucas is megérkezett Elena és egy rendőrtiszt társaságában. Elena azonnal odaszaladt Cyntiához.
- Jól vagy, nem esett bajod?
- Nem, Elena, jól vagyok. Jól csináltam? – kérdezte az asszony.
- Igen, Cyntia. Jobban nem is lehetett volna. Köszönöm. – ölelte meg Elena.
Ekkor egy másik rendőrtiszt lépett be a nappaliba egy hosszú kabáttal és egy parókával a kezében.
- Felügyelő úr, ezeket találtam az egyik emeleti szobában. – mutatta fel a tárgyakat, mire Lucas bólintott neki.
- Csomagolja be őket. – mondta, majd a szakácsnőhöz fordult. – Miss Montgomery, letartóztatom önt Mrs. Abigail Pickett meggyilkolása és egy nagy értékű gyémánt bross, valamint egyéb más jegyzőkönyvbe vett értéktárgyak ellopásáért. Minden más majd a rendőrőrsön. Bilincseljék meg.
Miss Montgomery fenyegetőn nézett Elenára, aki viszont határozottan a szemébe nézett.
- „… maradt egy férj, aki csalja a felségét, és egy elhagyott asszony, akit félrevezetnek.” – idézte Elena.
- Igen. Edward már elkezdte a kapcsolatot Abigailel, mikor még az én férjem volt. Ez megbocsáthatatlan…

Másnap reggel Elenát és Bettyt is kiengedték az őrizetből. Mindketten a panzióba siettek. Ed Pickett és Ted Dawson már ott várta őket, Cyntiával együtt. Később Lucas is megérkezett, és együtt ültek le reggelizni.
- Szóval akkor eladod a farmot és Gillianhez költözöl? – kérdezte Elena Pickettől.
- Igen. Képtelen lennék abban a házban lakni ennyi borzalom után.
- Megértem. – bólintott Elena.
- Jacob Pears és Jim Todd maradnak az új tulajnál, Tedet viszont tapasztalatlannak tartja a fickó, így miatta még aggódom. – mondta Ed, majd ránézett a fiatal Dawsonra.
- Nagyon rendes öntől uram, de már van állásom.
- Tényleg? – csodálkozott Ed.
- Igen. – bólintott Betty. – Tudja, Elena még nem talált senkit Lucy Campbell helyére, mióta szegény lány meghalt, így felajánlotta nekem és Tednek, hogy segítsünk neki a panzió körül, és megkaphatjuk Lucy régi szobáját.
- Hát ez remek. Nagyon jó ötlet Elena. – mosolygott Cyntia.
Reggeli után Pickett átvitte Tedet és Bettyt Greenfieldsbe, hogy összepakoljanak, és ő majd segít nekik átköltözni Elenához. Elena pedig Cyntiáéktól búcsúzott, akik visszautaztak Londonba, mivel Lucas hivatalosan még nem zárta le a Pickett aktát. Cyntiától gyorsan elbúcsúzott a lány, és megígérték egymásnak, hogy gyakrabban fognak összejárni. Miután az asszony beszállt a kocsiba, Lucas lépett oda Elenához.
- Köszönöm, hogy nem emeltél vádat ellenem. – mondta Elena.
- Nos, el tudtam simítani a dolgot, mivel közreműködtél az ügy felderítésében.
Néhány pillanatig hallgattak, majd Lucas tette fel a kérdést.
- És mi, Elena?
A lány az állát vakargatta, aztán a felügyelő szemébe nézett.
- Steven, az a baj, hogy nem tudlak hová tenni. Így pedig ennek az egésznek semmi értelme. Nem bízol bennem, és én sem benned. Sajnálom.
A kezét nyújtotta a felügyelőnek, majd bement a házba…