VII.

Lucas elindult Ted Dawson felé.  A személyleírása tökéletesen megegyezett, azzal a férfiéval, aki a gyémántbrosst akarta beadni a zálogházba.
- Uram, elnézést. Válthatnánk néhány szót? – szólította meg Tedet, aki éppen az istállóajtót zárta lakatra.
Dawson megállt és ránézett a felügyelőre.
- Miben segíthetek, uram.
- Én Steven Lucas vagyok a Scotland Yardtól. Feltennék önnek néhány kérdést. Ön ugye itt dolgozik?
- Igen, Mr. Lucas. Az állatokat gondozom.
- Mióta dolgozik itt?
- Csak néhány hónapja. Azt hiszem három vagy négy.
- Minden nap itt van?
- Nem uram, egy szabadnapom van egy héten.
- Tegnap itt volt?
- Igen, tegnap is jöttem, reggel, hogy szoktam. A többiekkel együtt.
- Kik azok a többiek?
- Jacob Pears, és Jim Todd. Hárman jöttünk tegnap. Mindannyian itt lakunk a faluban. Reggel összegyűlünk a helyi kocsmában, egy rumos kávéra, aztán együtt jövünk ide Pears kocsiján.
- Értem. Hol vannak a munkatársai? – kérdezte Lucas.
- Ők már elmentek. Most én voltam a soros, hogy bezárjak mindent.
- Megadná nekem a címüket?
- Persze, jöjjön velem a kisházba. – bólintott Dawson, majd elindultak egymás mellett a munkások pihenőhelye felé.
- Ha már itt dolgozik három-négy hónapja, akkor ismeri Bettina Maleket, az albérlőt, ugye? – kérdezte Lucas, miután zsebre vágta a papír cetlit, amire Ted a másik két munkás címét írta fel.
- Igen, persze. – válaszolt tétován Dawson.
- Beszélgetett is már vele?
- Igen, tudja felügyelő úr, az az igazság, hogy Betty és én együtt vagyunk.
- Ó valóban? – lepődött meg Lucas. – És mióta, ha nem vagyok indiszkrét?
- Hát, tulajdonképpen már azóta, hogy itt dolgozom. Nem sokkal utána kezdtem udvarolni neki.
- Ez nagyon érdekes. Feltennék egy kérdést, Mr. Dawson. El tudja képzelni ön Bettyről, hogy ő lopta el az ékszereket a Pickett család széfjéből, és ő ölte meg Mrs. Pickettet?
- Na de uram, mégis hogy képzeli…
- Tudom, hogy ez furcsa kérdés, de mégis felteszem.
Dawson nagyot sóhajtott, majd lassan és tagoltan válaszolt a felügyelőnek.
- Nem, Lucas felügyelő, ezt teljesen kizártnak tartom.
- Köszönöm, hogy válaszolt. Még egy kérdésem lenne. Hol volt ön tegnap késő délután, hat óra körül?
- Hazafelé mentünk Pears-el. Kérdezze meg őt, igazolhatja.
- Így lesz. Nem is tartom fel tovább. Még egyszer köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt.
Kezet fogtak, majd Lucas kilépett a kisházból. Elhatározta, hogy a kérdezősködést a két munkatársnál folytatja, legfőképpen ennél a Jacob Pearsnél, aki igazolhatja Ted Dawson alibijét a tegnap délutánra vonatkozóan. De előbb még gyorsan telefonálnia kell egyet.
- Szia, Peter, itt Lucas. Szeretném, ha ráállítanátok egy járőrt valakire. A neve Ted Dawson. Igen, a most folyó ügyemmel kapcsolatos. Igen, mondom a munkahelye címét és a személyleírását…

Elena fel-alá járkált a nappalijában. Valamit ki kell találnia. Egyelőre semmi nincs a kezében. Az okiratra is várnia kell még, de az önmagában nem sokat ér. Itt bizony kockázatot kell vállalni, ha rá akarja bizonyítani a gyilkosságot a tettesre. Pedig teljesen biztos benne, hogy ő az. Ó, hiszen milyen egyszerű. Az a néhány sor… Az volt az útmutató. Nem ez lenne az első eset. Az az átkozott bosszúvágy, ami megmérgezi az emberek lelkét. Na meg a pénz. Két gyakori indok a gyilkosságra. És itt most mindkettő szerepet játszik.  De mit kellene tenni most? Elena, akárhogy törte a fejét, semmi nem jutott az eszébe. Ráadásul az kell, hogy Lucas is szem és fültanúja legyen mindennek. A tárgyi bizonyítékoknak meg kell lennie valahol. Csak kicsit fel kell zaklatni a gyilkost. Akkor majd előbújik a rejtekéből és megmutatja az igazi arcát…
Elena mögött Cyntia állt meg egy tálcával a kezében.
- Gyere, egyél egy pár falatot. – szólalt meg.
A lány hátrafordult és rámosolygott az asszonyra.
- Köszönöm, de most nem kérek. Egy falat sem megy le a torkomon.
- Talán mégis csak az lenne a legjobb, ha egyszerűen elmondanád Stevienek, hogy mire jöttél rá. – mondta Mrs. Lucas, miközben letette a tálcát az asztalra.
- De hát ő nem tudja, hogy én is nyomozok az ügyben. Akkor fény derülne rá, hogy elrejtettem Bettyt. Ráadásul mivel bizonyítékom nincs, nem hinne nekem, hanem kapásból szegény ártatlan lányt tartóztatná le. Jaj, de nehéz ügy ez. – sóhajtott Elena, és lehuppant a kanapéra.
- És gondolod, hogy valóban nem hinne neked?
- Bizonyíték nélkül? Cyntia, akármilyen kapcsolatban is vagyok a fiaddal, ő egy rendőr. Szabályok kötik, én pedig törvényt szegtem. És szerinte Betty is. Nem, ilyen egyszerűen nem szólhatok neki. Kell egy terv. De egyelőre még türelmesnek kell lennem…




Tegnap délután nem sokon múlt a lebukás. Óvatosabbnak kell lenni. Nem szabad elkapkodni semmit. A rendőrség teljesen másra gyanakszik. A terv már majdnem tökéletesen megvalósult. Akkor aztán itt hagy mindent, és új életet kezd máshol. Azzal, hogy Betty eltűnt, csak még inkább magára terelte a gyanút. Az egyetlen, aki gondot jelenthet, az Elena Lane. Van valami annak a nőnek a szemében. Valami baljós. Úgy nézett rá, mintha tudná…De nem. Az lehetetlen. Mégis mit tudhatna. És ha tud is valamit, nincs rá bizonyítéka. Hiszen mindent gondosan elrejtett. Most már csak a kabátot kell a megfelelő helyre tenni, hogy a gyanút végképp ráterelje Bettyre. Nem lesz semmi gond. Csak türelem…




Miután Lucas végzett Pears és Jim Todd kihallgatásával, visszament Sevenhillsbe a panzióba. Todd nem sok érdemleges információval szolgált. Pears igazolta Dawson alibijét, de mondott még valami érdekeset. Eltűnt a kabátja. Egy hosszú kabát. Könnyen meglehet, hogy ez a kabát azonos azzal, amit a tettes viselt a zálogházban. Márpedig Pears kabátjához nem fér hozzá akárki. Ő maga nem lehetett, mert túl alacsony. Toddra sem illik a személyleírás. Pickett és Dawson azonban könnyedén hozzáférhetett ahhoz a kabáthoz, tehát kettejük között kell keresni a tettest. Mármint azt, aki a gyémántbrosst akarta értékesíteni. Mert Mrs. Pickett gyilkosa ettől még lehetett Bettina Malek is. Dawsonnak a gyilkosság időpontjára van alibije. Az a baj, hogy tegnap délután hatra is. Mindkettőt a munkatársai igazolták neki. Lehet, hogy Pickett játszott össze Bettyvel? Elég vad elképzelés, de nem lehetetlen. Bettyt a föld alól is elő kell keríteni valahogy.

Lucas leparkolt a panzió előtt. A földszinten a szalonban égett a lámpa. Vajon Elena itthon van? Kopogott, mire a lány kabátban nyitott neki ajtót.
- Szia Elena. Most jöttél te is? Nem láttalak.
- Nem, én most indulok. – válaszolta a lány.
- Hová?
- Csak sétálok egyet. Később találkozunk. – azzal kiviharzott az ajtón.
Cyntia jött a fia elé, aki gyanakodva bámult Elena után.
- Hová ment?
- Azt mondta, sétál egyet. – válaszolta az asszony.
- Nem, én nem hiszem. Túlságosan izgatott volt. Mintha készülne valamire. Jobb, ha utánamegyek.
- Ne, kisfiam, ne kövesd. Csak még jobban magadra haragítod. – próbálta elterelni Cyntia a felügyelő figyelmét, de sikertelenül.
- Szerintem meg titkol valamit. Inkább utánamegyek. – mondta Lucas, és már indult is.
Igyekezett kellő távolságból követni Elenát, hogy a lány ne vegye őt észre. Meglepődött, amikor elhagyták a falu határát, és a szőlődombok felé vették az irányt. Itt még óvatosabbnak kellett lennie, hiszen Elena bármikor rájöhetett volna, hogy mögötte halad. Tudta, hogy a lánynak van egy is háza odafent, de ő maga még nem volt ott.  Sejtette, hogy most odamennek, de vajon miért? Úgy határozott, hogy Elbújik egy fa mögött, amíg Elena bemegy a házba, és csak aztán fog közelebb lopózni, hogy meg tudja, mi folyik itt. Amikor meglátta, hogy egy fiatal lány nyit ajtót, azonnal rájött, hogy ki az, és hogy miben sántikál Elena. Leguggolt az ablak alatt, hogy elkapjon néhány hangfoszlányt, majd bekopogott a házba. Mivel nem érkezett válasz, Lucas szóval próbálta meggyőzni a bent lévőket.
- Elena, én vagyok az, Steven. Nyisd ki, tudom, hogy odabent vagy.
Még mindig semmi válasz.
- Elena. Ne nehezítsd meg a dolgomat, nagyon szépen kérlek. Ezzel csak rontasz a helyzeten, ami már egyébként se túl fényes.
Elena kinyitotta az ajtót.
- Bettina Malek is itt van, ugye? – kérdezte a felügyelő, mire Betty is előbukkant az ajtó mögül.  – Hát ez szép! Szóval itt rejtegeted egy gyilkosság gyanúsítottját? Elena, elment az eszed? Van fogalmad róla, hogy mit csináltál?
- Megvédtem egy barátomat attól, hogy börtönbe zárják olyasvalamiért, amit nem ő követett el.
- Nem. Akadályoztad a nyomozást. Ezt pedig a törvény bünteti. Most mégis mit csináljak? Elena, tudod, hogy nem tehetek mást. Mindkettőtöket őrizetbe kell, hogy vegyelek.
A lány ránézett, majd előre nyújtotta a két csuklóját.
- Mehetünk, felügyelő úr…