VI.

Betty kulcsra zárta az ajtót, miután Elena belépett a kis szőlőhegyi lak előszobájába. Levette a kabátját, majd mindketten bementek a szobába, ahol a kandallóban lobogó tűz kellemes meleget árasztott. Betty friss teát készített mindkettőjük számára, majd leültek a kandalló mellé a szőnyegre és a fiatal kelet-európai lány beszélni kezdett.
- Szóval Ted Dawson két hétre rá kezdte nekem csapni a szelet, hogy a Pickett-házba költöztem. Nem vertük nagydobra a dolgot, mert nem tudtuk, hogy Mr. Pickett vagy az édesanyja mit szólna hozzá. Eleinte csak eljártunk moziba, meg sétálni, tudja, hogy megy ez, Miss Lane?
Miss Lane csak bólintott erre, és a kezdeti düh, amit a lány iránt érzett a titkolózás miatt, szépen lassan elolvadt.
- Szóval mostanában – folytatta Betty – kezdett komolyabbra fordulni a kapcsolatunk, és nem akartunk tovább titkolózni, de aztán ez a borzalmas esett, és, hogy engem vádolnak, kicsit közbeszólt.
- Értem. – válaszolta Elena. – És milyen ember ez a Ted Dawson? Ha jól tudom, nemrég dolgozik Ednek.
- Valóban nem. Egy hónappal előttem jött a tejgazdaságba. Azelőtt Brightonban lakott. Iskolába járt és pincérként dolgozott egy tengerparti hotelben. Egyébként villanyszerelőnek tanult és jó eredménnyel végzett, de aztán csak a gazdaságban tudott elhelyezkedni. Amúgy mindenhez ért. Sok dolgot ő csinál meg a ház körül Mr. Pickettnek. Amolyan karbantartó szerepet is betölt.
- És mennyire ismerted meg? Becsületesnek tartod? Tudom, hogy ez furcsa kérdés, hiszen te nyilván szereted őt, de mégis megkérdezem. Ha válaszoltál, elmondom, miért fontos.
- Nos, igen. Ted tudtommal még nem tett semmi törvénybeütközőt. Sosem volt dolga a rendőrséggel, ha ilyesmire céloz, Miss Lane.
- Igen, erre gondoltam. – bólintott Elena.
- Nem, Ted jó ember. Jószívű és udvarias. Ugye őt nem gyanúsítják? – kérdezte a lány és egyre idegesebb lett.
- Egyelőre nem. De az is előfordulhat.
- Miért? Mit tudott meg Miss Lane? Kérem, mondja el nekem. Ha Ted bajban van, arról tudnom kell.
Elena sóhajtott egyet.
- Tegnap valaki megpróbálta beadni szegény Mrs. Pickett gyémántbrossát egy zálogházba. Pechére a rendőrség figyeltette azt a zálogházat, és majdnem fülön csípték, de el tudott menekülni, méghozzá az ékszerrel együtt. De nyilván máshol is fog próbálkozni.
- És ennek mi köze van Tedhez? Azt hiszik, hogy ő volt az?
- Az illetőről van személyleírás, amit az eladó adott. Mondjuk nem túl pontos. A biztonsági kamera felvétele is megvan, Lucas felügyelő most tekinti meg, ha jól gondolom. Oda indult, mielőtt én eljöttem. A lényeg az, hogy a brosst, egy magas, hosszú kabátot és sapkát viselő, bajuszos férfi próbálta meg eladni. És a boltos a sapka alatt látta a hajszínét is. Állítólag vörösesbarna volt.
- Jézusom, Ted is magas és vörösesbarna hajú! – kiáltott fel Betty, majd a szájára tapasztotta a kezét.
- Igen, így van. És ha jól gondolom, alibije sincs a kérdéses időpontra. Tegnap beszéltem vele, és Jacob Pearsel. Miután elmentünk, Pickett őket is hazaengedte.
- Ez nem lehet igaz. Ha kitudódik, hogy Ted és én együtt vagyunk, akkor végképp minket fognak gyanúsítani. Azt fogják hinni, hogy összejátszottunk. Hogy én megöltem Mrs. Pickettet, és Ted megpróbált pénzt csinálni az ellopott brossból. – hadarta Betty, miközben a sírás kerülgette.
- Sajnos ez könnyen meglehet, de még nem tartunk itt. Viszont Lucas nemsoká ki fogja kérdezni Dawsont, ebben biztos vagyok.
- Miss Lane, nagyon kérem, találjon ki valamit. Ted nem tehette, ő becsületes. – kérlelte Betty Elenát.
- Milyen érdekes, Ted tegnap ugyanezt mondta rólad. – válaszolta Elena, majd szokása szerint az állát vakargatva gondolataiba merült.
Néhány perc múlva felállt, és járkálni kezdett körbe a szobában.
- Kinek nincs alibije tegnap késő délutánra, akire illik a személyleírás, és érdekében állt a bűncselekmény. Az egyik valóban Ted Dawson, ha ti ketten összejátszottatok. – töprengett Elena, mire Betty heves tiltakozásba akart kezdeni, de a panziós lány ügyet sem vetett rá, hanem folytatta a gondolatmenetet. – a másik Ed Pickett, akinek szintén vörösesbarna haja van, és tegnap azt mondta, hogy még van egy kis elintéznivalója, aztán eltűnt. Igen, Lucas majd kideríti, hol járt délután. Talán Gilliannél, a menyasszonyánál. De az is lehet, hogy… - hirtelen megállt és az arcára egyszerre ült ki a rémület és a megvilágosodás. . Betty, nekem most el kell mennem. Nagyon kérlek, ne mozdulj innen, és bárki jön rajtam, vagy Wardon kívül, ne nyiss neki ajtót. Értetted? Senkinek!
- Igen, értettem. – bólintott a lány.
Elena felkapta a kabátját és máris az ajtón kívül volt. Visszaigyekezett a faluba, hogy újabb fuvart kérjen Wardtól…

Amikor leparkoltak a Pickett ház előtt, Miss Montgomery jött eléjük.
- Miss Lane, Mr. Ward. Újra Mr. Pickettet keresik? Jelenleg nincs itthon.
- Értem, és mikor jön vissza Ed?
- Tulajdonképpen hamarosan. Talán félóra. Szeretnék megvárni?
- Igen, Miss Montgomery, az jó lenne. Persze csak ha nem zavarunk. – bólintott Ward.
- Egyáltalán nem zavarnak. Jöjjenek csak.
Mindannyian bementek a házba. A szakácsnő odabent elvette a kabátjukat és hellyel kínálta őket.
- Hozhatok önöknek valamit? – kérdezte, mire Elena és Ward egyöntetűen rázták a fejüket.
- Köszönjük, most nem.  – válaszolta Elena.
Miss Montgomery leült velük szemben és érdeklődő arccal kérdezte.
- A rendőrség jutott már valamire az ügyben?
- Nos, haladnak a nyomozással. De még túl sok az elvarratlan szál, legalábbis azt hiszem. Lucas nyomozó természetesen nem sokat mondhat az ügyről. – válaszolt Elena mosolyogva.
- Szegény, jó Mrs. Pickett. – sóhajtott a szakácsnő. – Már olyan hosszú ideje szolgálok itt, hogy elmondhatom, jó barátságban voltam vele.
- Valóban? – kérdezte Elena. – Mennyi ideje van a Pickett családnál?
- Ó, van annak már húsz éve is. Igen, mert Mr. Ed serdülő korban volt, amikor munkába álltam itt. Én akkoriban töltöttem a harmincötöt.
- Értem. Akkor gondolom sok mindent megélt a családdal. – bólogatott Elena.
- Igen, sok jót és rosszat. Mr. Ed érettségijén nagy ünnepség volt.  Aztán nem sokkal később az idősebb Mr. Pickett halála. Az nagy csapás volt a családnak és a gazdaságnak is. Csoda, hogy túlélték.
- Hogyan halt meg Ed édesapja?
- Szívrohamban. – válaszolta Mis Montgomery. – Sajnos mindig is voltak szívproblémái.
- Mindig is? – kérdezte Elena csodálkozva.
- Igen. Gyógyszert is szedett rá.
- Értem.
Beszélgetés közben hallották, ahogy kinyílt a bejárati ajtó, majd kisvártatva Ed Pickett kukkantott be a nappali ajtaján.
- Nahát, Elena, Tony. Engem kerestek? – mosolyogott.
- Igen. Még valami eszembe jutott, ha nem baj. – bólintott Elena.
- Nem, dehogyis. Örülök, hogy látlak titeket. – mosolygott Pickett, majd a szakácsnőjéhez fordult. – Miss Montgomery, készítene nekem egy sonkás tojást? Mindjárt éhen halok.
- Igen, Mr. Ed. – bólintott az asszony, majd eltűnt a konyhaajtó mögött.
- Szóval, miben tudok segíteni, Elena? – helyezkedett el Ed a kanapén, mire a lány és a doktor is visszaültek.
- Ed, fontos, hogy őszintén válaszolj. Hol voltál tegnap, miután itt hagytál minket Dawsonékkal?
- Átmentem Gillianhez. Miért?
- Azt nem mondhatom el egyelőre.
- Csak nem rám gyanakszol, Elena? Vagy a rendőrség hiszi, hogy én tettem? – vágott dühös arcot a férfi.
- Egyelőre senki sem gyanakszik rád, de még ez is előfordulhat. Meg kell értened, hogy sajnos ilyen esetben az örökös mindig gyanúsított.
- Na de anyámat nem tegnap délután ölték meg? Akkor miért fontos, hogy hol voltam?
- Azt nekem nincs jogom elmondani. De fontos, hogy tudjam Ed. Az igazság érdekében. Ugye az igazság téged is érdekel?
- Persze, hogy érdekel. – válaszolta Pickett immár nyugodtabb hangon. – Szóval átmentem Gillianhez. Szükségem volt rá, hogy beszéljek vele. Ott is aludtam, onnan jövök most. Csak Gillian tudja tanúsítani.
- Értem. Köszönöm, hogy őszintén válaszoltál. Most megyünk. – bólintott Elena, majd Ed az ajtóhoz kísérte őt és Wardot. Az ajtóban még megfogta Elena karját, mire a lány kérdőn nézett rá.
- Elena. Nem én öltem meg anyámat…

Lucas ötödszörre nézte meg a kissé szemcsés videó felvételt, amit a biztonsági kamera készített a lehetséges tettesről, de nem volt sokkal közelebb a megoldáshoz. Mindenesetre kérte a technikust, hogy nyomtasson ki egy fotót az illetőről, és sokszorosítsa, majd osszák szét a rendőrök között, és a különböző zálogházakban és ékszerboltokban is.
- Nem árt, ha az utcán is szétosztanak belőle, és ki is plakátolják. Hátha valaki meglátja. A lakossági bejelentése is segíthetnek. – mondta, mire a mellette álló járőr bólintott.
A felügyelő ezután autóba ült, és Greenfieldsbe ment, hogy kikérdezze a munkásokat, valamint újra beszéljen Ed Pickettel.

Amikor a Pickett-házhoz házhoz ért, ismerős autót látott elhajtani onnan. Kicsit gondolkodott rajta, majd vállat vont, és kiszállt a kocsiból.
Ed Pickett még kint volt a bejárati ajtónál.
- Mr. Pickett, beszélhetnék Önnel négyszemközt? – lépett oda hozzá Lucas.
- Hogyne felügyelő úr. Fáradjon beljebb. Nem baj, ha közben eszek?
- Nem, csak nyugodtan. Talán én jöttem rosszkor?
- Nem, jöjjön csak. Ön nem éhes? Miss Montgomery isteni omlettet készít. – invitálta be Pickett a házba a felügyelőt.
A konyhába vezette, majd mindketten helyet foglaltak az ebédlő asztalnál, és Ed hozzálátott a sonkás tojáshoz.
- Csak egyetlen kérdésem lenne, Mr. Pickett. Hol volt ön tegnap délután úgy hat óra körül?
- A menyasszonyomnál voltam. Gillian Smithnél. Innen úgy tizenöt kilométerre lakik egy tanyán a főút mentén. Csak ma reggel jöttem el tőle.
- Tudja ezt igazolni valaki?
- Hát Gillianen kívül senki.
- Autóval ment a menyasszonyához?
- Igen, felügyelő úr.
- Esetleg nem kapták gyorshajtáson, mert akkor lenne róla fotó.
- Nem tudom, nem figyeltem, de nem hiszem, hogy gyorsabban mentem volna a kelleténél.
- Nos, ezt ellenőrizni fogjuk. Tájékoztatnom kell Önt, Mr. Pickett, hogy tegnap valaki megpróbálta beadni az édesanyja brossát egy közeli zálogházba. A helyzet az, hogy az illető férfi volt, és Önre illik a személyleírás.
- Értem. – bólintott Pickett. – Nos, felügyelő úr. Én elmondtam, hol voltam tegnap délután.Az ön feladata kideríteni, hogy igazat mondtam-e…

Lucas kilépett a házból, és beleszippantott a hideg levegőbe. Körülnézett az udvaron, és ekkor észrevett egy férfit, aki az istállóajtó körül tevékenykedett. Egy magas vörösesbarna hajú férfit…