IV.

Lucas az édesanyja és Mary asztala felé igyekezett, majd megállt előttük.

- Nem láttátok Elenát?
- Nem kisfiam, miért?Azt hittem veled van.
- Szőrén-szálán eltűnt. Pedig sürgős a dolog. - toporgott a felügyelő.
- Stevie, már elég késő van. Egész éjszaka dolgoznod kell majd? - kérdezte Mary, és mocorogni kezdett a széken, hogy jelezze, nagyon elfáradt, és indulni szeretne.
- Nem, de még egy órát biztosan maradok. Menjetek addig. Ne várjatok rám. Majd az egyik járőr kolléga elvisz.
- És akkor te itt maradsz...Elenával? - kérdezte a lány, és Lane neve előtt jelentőségteljes szünetet tartott.
- Nem tudom, hogy Elena meddig marad. Lehet, hogy azért nem találom, mert már elment. Csak azon csodálkozom, hogy nem szólt róla. Bár nehéz rajta kiigazodni. Mindegy, induljatok. Hamarosan én is utánatok megyek a szállodába.
- Biztos vagy benne, fiam? - kérdezte Cyntia.
- Igen, persze.
- Na jól van, akkor menjünk Mary. De azért ha valami történik, hívjál fel!
- Nyugodj meg, egy óra alatt végzek.
Cyntia és Mary elköszöntek a felügyelőtől, majd kiléptek az utcára. Mary még visszanézett, és az étterem ablakán keresztül látta, ahogy Lucas int az idő közben feltűnő Elenának, odamegy hozzá, majd belekarol és az iroda felé vezeti a lányt. Mary dühösen szállt be az autó volánja mögé...




- Na végre, azt hittem szó nélkül leléptél. Mindenhol kerestelek. Hol voltál?
- Beszéltem még pár szót Bobby Sanchezzel. - válaszolta Elena.
- De hát már őt is kihallgattam. Ahogy az összes versenyzőt.
- Igen, de aggasztott a zsebkendő.
- A zsebkendő?Tényleg fontos? - kérdezte Lucas, miközben bezárta maguk mögött az irodaajtót.
- Na figyelj. Amikor Bobby Sancheznek odaadtam a zsebkendőt, mondtam neki, hogy a folyosón találtam. Csak annyit mondott, hogy majd elintézi a dolgot. Most megkérdeztem, odaadta e végül Kevinnek. Mire azt mondta, hogy ő is elvesztette a zsebkendőjét, és mikor megnézte jobban, meglátta benne a saját belehímzett monogramját. Szóval az a zsebkendő a Bobbyé.
- De akkor mi a gond?Megvan a zsebkendő tulajdonosa. Vagy úgy gondolod, hogy Bobby a tettes?
- Nem. De ha az a zsebkendő, amit én találtam, a Bobbyé, akkor miért mondta Kevin, hogy majd elkéri tőle?ÉRted?Miért mondta ezt Kevin, ha ő nem is veszítette el a zsebkendőjét?
- Hogyhogy nem veszítette el?Várj, ezt most nem értem. - nézett kérdőn Lucas a lányra. - Hiszen te magad mondtad, hogy láttad, hogy elhagyta.
- Nem Steven. Én azt mondtam, hogy nekiütköztem Kevinnek a folyosón. Majd amikor már befordult a sarkon, észrevettem a földön azt a zsebkendőt. És úgy gondoltam, ő hagyta el. De ezek szerint akkor tévedtem.
- Na de Elena. Attól ő még elhagyhatta a zsebkendőjét.
- Az is lehet. De az is, hogy amikor a zsebkendőt említettem, benne is felmerült, hogy talán valaki megölte Barryt. És lehet, hogy védeni akarja azt, aki szerinte megölte a fiút. - Elena kifújta az eddig benntartott levegőt, majd várakozóan nézett a tátott szájjal álló Lucasra.
- Szóval, Bobby Sanchez megölte Barry Flynnt, Kevin pedig ezt sejti, és védeni akarja Bobbyt?
- Nem. Bobby nem ölt meg senkit. Ő csak elhagyta a zsebkendőjét. - magyarázta Elena kétségbeesetten, immár két kézzel.
A felügyelő sóhajtott egy nagyot, hozott egy széket az egyik sarokból, és leültette rá Elenát, majd ő maga is helyet foglalt a lánnyal szemben. Vette egy újabb levegőt, lassan kifújta és az állát vakargató lányra nézett.
- Elena. Én már téged nem bírlak követni. Szóval most lassan mondd el még egyszer, úgy, hogy ez a sötét nyomozó, aki itt ül veled szemben, is fel bírja fogni, hogy mégis mi az isten van azzal a zsebkendővel.
- Rendben. Kevin védi Barry gyilkosát, aki nem Bobby.
- Hanem ki?
- Azt még nem tudom, de...
Elena hangját Lucas mobiljának a csörgése szakította félbe.
- Igen?Micsoda?Ez új fejlemény. Szép. Szép munka, köszi Jim.
- Mi az? - kérdezte Elena izgatottan.
- Jim Malek hívott. Újra beszélnünk kell Pamela Elseyvel.
- Csak nem biztosítás?
- Hogy a fenébe találtad ki Elena?
- Megérzés. A lány csak színlelte a nagy gyászt. De ti férfiak, általában nem tudjátok megkülönböztetni a valódi sírást a színlelt könnyektől.
- Értem. - húzta el a száját Lucas. - Szóval Barry Flynn a betegsége miatt kerek ötszázezer fontos életbiztosítást kötött arra az esetre, ha vele valami történne. A biztosításnak két kedvezményezettje van...




- Beszerezted amit kértem?
- Igen szívem, itt van.
- A dolgot még ma este meg kell csinálni.
- Az a nő túl sokat szaglászik. Tartok tőle.
- Jaj, ne gyere már te is ezzel. A nyomozó se gyanakszik.
- Igen, de hallottam, amikor Lane a zsebkendőről beszélgetett Bobby Sanchezzel. A zsebkendőről, érted?




Lucas belépett a szállodai szobába, az ajtó pedig magától csapódott be mögötte. Mary már aludt, de a hangra felébredt.
- Na végre, megjöttél.
- Ne haragudj Mary, nem akartalak felébreszteni. - ült le a nyomozó az ágy szélére, az arcát pedig a kezébe temette.
- Anyukád már alszik a szomszéd szobában. Jutottál valamire?
- Nos igen. De folyamatban lévő nyomozásról még neked sem beszélhetek, hiszen tudod.
- Igen persze. Folyamatban lévő nyomozásról csak Elena Lane-el beszélhetsz. - válaszolta gunyorosan a lány, majd a másik oldalára fordult.
- Mary, kérlek. Nagyon nehéz volt ez a nap. Most nem arra van szükségem, hogy ok nélkül féltékenykedj. Elena és közöttem csak baráti viszony van. Vagy olyasmi. De még csak nem is futunk össze hétvégente, úgyhogy igazán nincs okod rá, hogy kételkedj bennem. Nem csallak meg Elenával.
- A megcsalás nem csak tettekben nyilvánulhat meg. Stevie, az is egyfajta megcsalás, ha rá máshogy nézel. Ha úgy nézel rá, ahogy rám soha.
- De én sehogy nem nézek Elenára.
- Nem látod magad kívülről.
- Mary kérlek... - Lucas idegesen túrt bele a hajába.
- Na jó, Stevie, figyelj. Most pihenj le, aludd ki magad. De ha lezártad ezt az ügyet, és visszamegyünk Londonba, akkor át kell beszélnünk azt, hogy mi is van közöttünk. Rendben?
Lucas lassan bólintott, megpuszilta Mary arcát, majd a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy lezuhanyozzon...




- Biztos, hogy még maradni akarsz Elena?Egyedül?
- Igen, Fede. De csak ha nem gond.
- Claro que no!Csak akkor zárkózz be rendesen most is. És akkor is, ha már elmentél. Itt van a biztonsági kód, amivel aktiválhatod a riasztót. - nyújtott át Fede egy cetlit a lánynak.
- Gracías. Nem lesz semmi gond.
- Rendben, akkor Buenas noches Elena querida, holnap találkozunk.
- Buenas noches Fede.
Egy puszival elköszöntek egymástól, majd Elena bezárta az étterem ajtaját Fede után. Leoltotta a villanyokat, és bement az irodába. Leült az íróasztalhoz, hátradőlt a kényelmes bőrfotelben és a gondolataiba merült. Csak az asztalon lévő kislámpa adott némi fényt. Ki lehet a bűntárs?Mert hogy nem egyedül csinálta, az biztos. És a bűntársa vajon a biztosítás másik kedvezményezettje?Ésszerű lenne. Vagy talán...?Igen, az is lehet!És akkor sürgősen cselekedni kell!
Elena hirtelen valami neszre lett figyelmes. Elővette a fiókból az áramszünet esetére odakészített elemlámpát, majd leoltotta a kis villanyt és az ajtóhoz lopakodott. Résnyire kinyitotta és óvatosan kikukucskált. Egy fekete alak épp az egyik oldalsó ablak zárjával matatott...