III.

Pamela Elsey szőke hajú, alacsony, molett lány. Elegáns lila selyemblúzt, magasított derekú térdig érő fekete szoknyát, és fekete tűsarkú cipőt viselt. Első ránézésre egy naiv fiatal lány benyomását keltette. Sírástól vörös szemekkel, zsebkendőjét az orra elé tartva lépett be az irodába. Lucas felállt a helyéről, elé sietett és leültette az íróasztalhoz, majd maga is visszaült, szembe Pamelával.
- Miss Elsey, először is hadd fejezzük ki őszinte részvétünket a vesztesége miatt. - mondta a felügyelő.
- Nagyon köszönöm. - válaszolta a lány elcsukló hangon. - Barry olyan aranyos fiú volt. Micsoda szerencsétlen baleset.
- Egyelőre még nem tudjuk biztosan, mi okozta Barry halálát. - szólt közbe Elena., de Lucas észrevétlenül megszorította a csuklóját. A lány nem leplezte meglepettségét a gesztus miatt, de nem szólt egy szót sem.
- Ezt úgy érti, hogy nem baleset volt? - kapta fel a fejét Pamela, és egy pillanatra még a szipogásról is megfeledkezett.
- Még folyik a bonctani vizsgálat, kisasszony. - mondta Lucas. - Szeretnék néhány kérdést feltenni a barátjával kapcsolatban.
- Kérdezzen csak felügyelő úr.
- Barry mindig pontosan szedte a gyógyszerét?
- Igen. Elég feledékeny ember tudott lenni, főleg, ha ideges volt valami miatt. De éppen ezért volt egy kis füzete. Amikor bevette a gyógyszerét, rögtön feljegyezte percre pontosan. És csipogója is volt, ami figyelmeztette.
- Ez érdekes. Hol tartotta a jegyzetfüzetet és a csipogóját?
- A füzetet mindig a táskájában hordta. A csipogóját pedig a zsebében tartotta.
- Értem. Volt mostanában komoly problémája Barrynek?Anyagi természetűek, például.
- Anyagi gondjai?Nem igazán. Csak olyan átlagosak. Szeretett volna többet félretenni.
- Volt valami konkrét dolog, amire gyűjtött?
- Nem. - válaszolta tétován a lány. - Legalábbis én nem tudok róla. Barry szeretett meglepni engem mindenfélével. Tavaly például egy párizsi hétvégével lepett meg. Nem tudtam róla semmit, amíg meg nem mutatta a repülőjegyeket. Erre is titokban tette félre a pénzt.
- Világos. Elnézést, de ezt is meg kell kérdeznem. Az önök kapcsolatával minden rendben volt?
- Megértem, hogy meg kell kérdeznie. Igen, rendben. Eltekintve néhány veszekedéstől, de csak apróságok miatt kaptunk hajba. Minden pár életében előfordul az ilyesmi. - válaszolta Pamela, majd újra sírásban tört ki. - Barry nagyon rendes és figyelmes fiú volt. Egyszerű lélek.
Lucas egy pillanatig elnézte a síró lányt, majd nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem egyelőre elég a kérdésekből. Van aki hazavigye önt, kisasszony?
- Megkérem Kevint. - bólogatott a lány, majd elhagyta a szobát.
Lucas az íróasztal előtt állva beletúrt a hajába, megigazította a zakóját, majd Elenára nézett.
- Na?
- Mi na?
- Mi a véleményed? Még mindig nem hiszed, hogy baleset is lehetett? - kérdezte a felügyelő.
- Kérdéssel válaszolok. Még mindig nem hiszed, hogy gyilkosság is lehetett? A srác füzetet vezetett a gyógyszer bevételéről, és csipogója is volt. Ráadásul hosszú ideje szedte az orvosságot. Szerintem nem vette be kétszer.
- Látnunk kell a csipogót és a füzetet. Szólok a kórbonctani intézetbe, hogy először én akarom látni a személyes tárgyait. Gyere, a táskáját is nézzük meg. - mondta Lucas, majd az ajtó felé indult, de Elena utánaszólt.
- Miért szorítottad meg a karomat az előbb?
- Mert túl kemény voltál.
- De hát nem tudjuk egyértelműen, hogy baleset volt-e.
- De szegény lány most veszítette el a barátját. Amíg nincs bizonyíték, addig nem kell még egy problémával traktálni.
- Ja, értem... - húzta el a lány a száját, mintha nem értene egyet.
- Mi ez a „ja értem?”
- Semmi, semmi...
- Elena, ismerlek már annyira, hogy tudjam, nálad a „semmi” nem létezik, ha egy emberről van szó. Ha valamit tudsz, mondjad.
- Nem érdekes, nézzük meg Barry holmijait. És a cseresznye is ott van még. - vont vállat a lány, majd kinyitotta az irodaajtót és kilépett rajta.
- A cseresznye...Ez a nő a sírba visz engem.




- Jól vagy Pamela? - kérdezte Kevin, mikor autójával megállt a lány lakása előtt és leállította a motort.
- Nem, nem vagyok jól. Borzalmasan érzem magam. Beszélgethetnénk egy kicsit?
- Hát persze, ha ezt szeretnéd. - bólintott a fiú.

Felmentek Pamela lakásába, a lány pedig rögtön feltett főni egy kávét, majd helyet foglalt a nappaliban Kevin mellett.

Minden rendben lesz, ne aggódj. - vigasztalta a fiú.
- Tudom. De a rendőrség még nem biztos benne, hogy baleset volt-e vagy másról van szó.
- Úgy érted gyilkosságra gyanakszanak? Úristen.
- Az a barna hajú nő a zsűriből. A felügyelővel együtt nyomoz, vagy mi.
- Igen, Miss Elena Lane, tudom. - bólogatott Kevin.
- Ő mondta, hogy még nem biztosak semmiben.
- Véleményem szerint ő elég jól ismeri az embereket. Minden évben itt van ezen a versenyen és zsűrizik. Az első alkalommal, amikor találkoztunk, azt mondta, remek ötlet, hogy oregánót teszek a pulykafasírtba, de ne vigyem túlzásba, mert elnyomja a többi ízt.
- És ebben mi olyan nagy dolog? - kérdezte Pamela csodálkozva.
- Az, hogy előtte még sosem kóstolta a fasírtomat...

Igen, értem. Azért küldjék át a laborba. - mondta Lucas, majd dühösen nyomta meg a piros gombot a mobilján. - Barry Flynn csipogója az eséskor elrepedt. Viszont van benne valami mikrochip, ami talán eltárolt némi adatot, ami a segítségünkre lehet.
- Nézzük meg a jegyzetfüzetét is. - válaszolta Elena, miközben Barry táskája felé mutatott. A Lucas széthúzta a hátizsák cipzárját és keresni kezdte a füzetet. Rövidesen meg is találta. Fellapozta a mai dátumot.
- A gyógyszert Mr. Flynn reggel 8 óra 30 perckor vette be. Utána nincs írva semmi.
- Hol van a gyógyszeres doboz?
- Itt van. - vett elő a táskából Lucas egy átlátszó műanyag tégelyt.
- Szabad megnéznem? - kérdezte Elena, majd felvett egy gumikesztyűt, és szemügyre vette a dobozt, amit a felügyelő nyújtott át neki. - A címke szerint pontosan 16 napja váltották ki. 30 szemes, szóval ha minden nap egyet vett be, akkor még 14 szemnek kell lennie benne. - Elena megszámolta a tablettákat, majd bólintott. - Kettő hiányzik.
- Szóval a fiú mégiscsak többet vett be.
- Vagy többet adtak be neki. Még ha feledékeny is, kétlem, hogy háromszor vegye be egy nap azt a gyógyszert, amit csak egyszer kell. Egyébként meg már a második után összeesett volna.
- Így nem lett volna alkalma bevenni a harmadikat.
- Pontosan.
- A francba. Be kell szólnom a kapitányságra, hogy gyilkosság történt.
- Sajnálom, Steven.
- Megint ráhibáztál. - nézett a felügyelő Elenára, majd tárcsázta a kapitányság számát. Miután befejezte a telefonálást, újra a lány felé fordult. Akkor folytatódhat a kihallgatás, de most már kicsit más szemszögből nézve. Kinek lehetett indítéka megölni Barry Flynnt. A többi versenyzőnek lehetett. Ha jól tudom pénzdíj jár annak, aki megnyeri a versenyt.
- Pontosabban az első három helyezettnek. 10, 25 és 50 ezer font.
- Szép összegek. Kevesebbért is öltek már. - bólogatott Lucas. Akkor jöhetnek a versenyzők. Bejárásuk van az öltözőbe, hozzáfértek Lucas táskájához és lehetett alkalmuk beadni neki a plusz tablettákat.

- Én Pamela Elseynek is utánanéznék. - mondta Elena, mintha csak úgy mellékesen jegyezné meg.
- Nem fogom kihagyni a sorból.

II.

- Gyógyszertúladagolás - mondta a halottkém Lucasnak, miután megvizsgálta Barry Flynn holttestét. - A fiú túl sok gyógyszert vett be. A boncolás reméljük azt is elárulja, hogy mit.
- De miért? Öngyilkosság? Egy verseny előtt? Ennek semmi értelme. Véletlen baleset? - tanakodott a felügyelő.
- Az már az Ön dolga, hogy ezt kiderítse. - mondta az orvos, majd intett, hogy vihetik a testet.
- Várjanak. - intett Elena, majd odalépett a halotthoz és megnézte a száját anélkül, hogy hozzáért volna Barryhez. - Az ott egy kis cseresznye maradék. - mutatott a megfelelő helyre. Az orvos is megnézte, majd bólintott.
- Valóban az. - nyilván cseresznyét evett a halála előtt. - vonta meg a vállát, aztán intett Lucasnak és a halottszállítókkal együtt elhagyta az éttermet.
- Miért evett cseresznyét? - csodálkozott Elena.
- Nem tudom, biztos megkívánta. Miért olyan fontos ez? - nézett rá Lucas a fejét vakargató lányra.
- Azért mert főzni készült. Előtte nem eszünk és nem iszunk semmit, mert kóstolnunk kell majd. Az egyetlen, amit főzés előtt iszol, az egy korty száraz pezsgő, mert az semlegesíti az ízeket a szájban. Ezáltal jobban érzed majd az ízeket és az illatokat is. Na de cseresznye....
- Értem. - pislogott Lucas. - Gondolod, hogy ennek jelentősége van?
- Még nem tudom.
- Egyelőre én azt nem értem, hogyan került az a sok gyógyszer a szervezetébe. Utána kell nézni, hogy szedett-e rendszeresen valamit.
- Talán van itt olyan, aki ismerte őt közelebbről. Mondjuk az egyik versenyző. - mondta Elena.
- Igen. Mindegyiküket megkérdezem. - válaszolta Lucas.
Közben Cyntia és Mary lépett oda hozzájuk. Mary belekarolt Lucasba de közben Elenát tartotta szemmel.
- Stevie most itt kell maradnunk? - kérdezte unott hangon.
- Nektek nem muszáj. De nekem maradnom kell, amíg lezárom a dolgot. Valószínűleg csak véletlen baleset. Nem fog sokáig tartani.
- Én maradok kisfiam. És Mary is. Nem mehetünk haza. Nem hagyunk itt téged. - mondta határozottan Cyntia.
- Anya ez teljesen felesleges.
- Nem kisfiam. Megvárunk.
- Nekem mindegy, ahogy akarod. De akkor légy szíves ne nagyon mászkáljatok. Üljetek le, beszélgessetek, vagy ilyesmi.
- Persze. Nem leszünk a lábad alatt. - bólintott Mrs. Lucas, majd Elenához fordult. - Van már valami ötleted Elena?
- Én igazán nem akarok beleszólni a fiad munkájába. - emelte fel védekezőleg a kezeit a lány.
- Azért ha valami eszedbe jut, nyugodtan mondd el neki. Szerintem nem baleset volt. Valaki lehet, hogy meggyilkolta. - bólogatott az asszony.
- Jaj anya. Túl sok krimit olvasol mostanában. Nem szabad ilyen elhamarkodott kijelentéseket tenni.
- De hát akkor miért halt meg?
- Majd kiderítem anya, de nem kell mindenben gyilkosságot látni.
- Kisfiam, hiszen te vagy a nyomozó. Aki állandóan gyilkossággal találkozik. - értetlenkedett Cyntia.
- Valóban gyakran van dolgom gyilkossággal, de attól ez még lehet baleset. Na menjetek szépen és Maryvel igyatok egy teát. Tudnak inni valahol egy teát, Elena? - fordult a közben a gondolataiba merült lány felé.
- Hogy?Ja persze. Mindjárt szólok Federiconak.
- Köszönöm. - mondta Lucas, Elena pedig az étterem tulajdonosához vezette Cyntiát és Lucas barátnőjét. Fede mosolyogva ültette le őket a bárpulthoz és máris nekilátott a vízforralásnak.
Lucas eközben egy félre eső asztalhoz hívta a kilenc versenyzőt és leültette őket, majd Elenához fordult.
- Te is akarod követni az eseményeket?
- Csak ha nem zavarlak. - válaszolta a lány.
- Ne csináld ezt. - nézett rá a felügyelő kissé dühösen.
- Jól van. Igen, szeretném hallani, hogy mit mondanak. Igazából a zsebkendő miatt.
- Milyen zsebkendő?
- Majd utána elmondom. - válaszolta Elena. Lucas nézte őt egy pillanatig, aztán odalépett a versenyzőkhöz.
- A nevem Steven Lucas felügyelő. A Scotland Yard nyomozója vagyok. Csak néhány kérdésem lenne Barry Flynnel kapcsolatban. Önök közül ismerte valaki esetleg közelebbről Mr. Flynnt?
- Én igen. A barátom volt. - válaszolta egy fiatal fiú.
- Szabad a nevét?
- Kevin Brightmore vagyok.
- Rendben, Mr. Brightmore. Szeretnék önnel négyszemközt beszélni. A töbieket kérném, hogy addig várjanak türelmesen. Köszönöm. - bólintott Lucas, majd Brightmoreal és Elenával együtt bevonultak Federicoék irodájába.
Lucas és Brightmore leültek egymással szemben az íróasztalhoz, Elena azonban csak megállt a felügyelő mellett.
- Tehát Mr. Brightmore. Honnan ismerte Mr. Flynnt? - kérdezte Lucas.
- Még a szakácsiskolából. Osztálytársak voltunk. Jó barát volt. És remek szakács. Nagy jövő állt előtte. Hihetetlen, hogy halott. - válaszolta Kevin elcsukló hangon.
- Részvétem. Mr. Brightmore, a barátja szedett valamilyen gyógyszert?Úgy értem, állandó jelleggel.
- Igen, szívpanaszai voltak. Digitáliszt kellett szednie, vagy ilyesmit. Örökletes dolog volt nála, de gyógyszerrel kezelhető. Azt mondta az orvos, hogy hosszú élete lehet, ha betartja a kezelést. Gondolják, hogy mégis ebbe halt bele?
- Egyelőre nem tudunk semmi biztosat. A vizsgálatok majd kiderítik. - válaszolta Lucas. - A barátja kiegyensúlyozott volt?
- Persze. Ő nyugodt srác volt.
- Voltak nki munkahelyi, vagy magánéleti problémái?
- Kinek nincsenek. - vonta meg a vállát Brighton. - De ez miért fontos?
- Csak rutin kérdések. - vágta rá Lucas. - Milyen jellegű problémái voltak.
- Hát semmi különös. Csak olyan apró-cseprő dolgok. Barom főnök, alkalmanként hisztis barátnő.
- Tehát volt neki barátnője?
- Igen. Ő is itt van. Eljött megnézni a versenyt.
- Mi a hölgy neve?
- Pamela Elsey.
- Vele is beszélnem kell. Köszönöm Mr. Brightmore. Egyelőre ennyi. - bólintott Lucas, de mielőtt a srác kilépett volna az ajtón, Elena még utána szólt.
- Várjon egy pillanatra.
- Igen, Miss Lane?
- Összeütköztünk a folyosón a verseny kezdete előtt, igaz?
- Igen. - bólintott Kevin.
- Ön elhagyott egy fehér vászonzsebkendőt. Mire vissza akartam adni, már nem láttam sehol önt. Ezért odaadtam az egyik versenytársának, Bobby Sancheznek. Visszaadta?
- Nem, még nem. De majd akkor elkérem tőle. Köszönöm, Miss Lane. - bólintott a fiú, majd elhagyta az irodát.
- Különös. - dörzsölgette Elena az állát.
- Mi van ezzel a zsebkendővel?
- Talán semmi. De amikor a folyosón összeütköztem Kevinnel, zavartnak látszott. Az öltözők irányából jött. Elhagyta a zsebkendőt. Bobby pedig még nem adta vissza neki.
- Mit akarsz ezzel mondani? Ugye nem látsz te is többet az ügyben, mint anyám?
- Nem tudom Lucas. Miért pont most adagolta túl a gyógyszerét?
- Talán csak ideges volt a verseny miatt, és elfelejtette, hogy már bevette a gyógyszerét.
- Nem hiszem. Az ilyen gyógyszereket mindig ugyanakkor kell bevenni. Ha valaki régóta szedi, akkor ez már rutin. Nem tudom, furcsa az egész.
- Várjuk meg, mit mondd a boncorvos, rendben? Ráadásul nem értem, ha esetleg, ismétlem esetleg Barry Flynn halála nem baleset volt, akkor mi köze lenne az ügyhöz Brightmore zsebkendőjének?
- Még én se tudom. Csak idegesítenek a vászonzsebkendők, amik nem a gazdájuknál vannak. A mai világban, amikor mindenki eldobható papírzsebkendőt használ, egy vászonzsebkendő arra utal, hogy a tulajdonosa környezettudatos, és vigyáz a dolgaira. Ráadásul egy vászonzsebkendő elég nagy ahhoz, hogy feltűnő legyen, ha elhagyod. Nem tudom. Ráadásul egy darab anyag mindig jól jön, ha el akarod tüntetni az ujjlenyomataidat.
- Na jó, Elena. Látom te egyre inkább a gyilkosság felé hajlasz. De először beszéljünk a fiú barátnőjével, ezzel a Pamela Elseyvel, rendben?
- Igen, hogyne....

Edd meg, amit főztél!

I.

Elena késésben volt, így sietősre fogta a lépteit. Hivatalos volt a manchesteri Sabores de Angeles spanyol étterem évente megrendezésre kerülő szakácsversenyére. Őt is felkérték, hogy legyen az ötfős zsűri egyik tagja. A március eleje meglehetősen hűvös időt hozott még. Elena belépett az étterem hátsó ajtaján, ahol másik két zsűritag is várakozott már. A két férfi az étterem tulajdonosai, a García ikrek voltak. Florentino és Federico alacsony, fekete hajú, középkorú, mindig mosolygós alakok, akik Madridban születtek, de már tíz éve éltek Angliában. Amikor meglátták a lányt, szívélyesen üdvözölték.
- Hola, Elena. Como estás? - ölelte meg Federico.
- Bien. Y vos? - viszonozta Elena a köszöntést.
- Megvagyok, köszönöm.
- Elena, örülünk, hogy épségben ideértél. Kényelmesen utaztál? - üdvözölte Florentino is.
- Igen, köszönöm. És az újbóli felkérést is, hogy zsűrizhetek. - mosolygott a lány.
- Tudod, hogy minden évben szívesen látunk itt. Kellenek a zsűribe a világot megjárt ízlelőbimbóid!
Közben a negyedik zsűritag is megérkezett. John Bolton, egy neves gasztronómiai lap újságírója, és gasztroblogger, magas, kopaszodó, ballonkabátos figura. Üdvözölte a jelenlévőket. Néhány perc elteltével végül az ötödik bíró is betoppant. Ernesto Chiellino, egy olasz származású szakács, aki Londonban Michelin-csillagos éttermet vezet.
- Vale!Akkor megmutatom, hol tudjátok letenni a kabátokat és a táskákat. - mondta Florentino és beljebb invitálta a bírákat...

Lucas leparkolt az étterem bejárata előtt. Kiszállt az autóból, majd átment a másik oldalra, hogy kinyissa az ajtót az édesanyjának és a barátnőjének.
- Nagyon örülök, hogy szabadságot tudtál kérni a hétvégére, kisfiam. Erre az eseményre nagyon nehéz lett volna asztalt foglalni, de mivel Elena mindjárt három meghívót is küldött, szomorú lettem volna, ha ki kell hagynunk. - mondta Cyntia.
- Igen anya, de siessünk egy kicsit. - bólogatott a felügyelő.
- Még sosem voltam ilyen eseményen, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Milyen izgalmas, hogy mi is megkóstolhatjuk azokat az ételeket, amelyeket a tíz versenyző készít!Ó, és Elena mondta a telefonban, hogy a végén még valami híres zenész is fellép, de azt nem akarta elárulni, hogy kicsoda. Azt mondta meglepetés, de biztosan tetszeni fog nekem. Olyan izgatott vagyok.
- Igen, anya. Mindannyian kíváncsiak vagyunk.
- Én meg erre az Elena Lanere vagyok kíváncsi. - súgta oda Lucasnak a barátnője, miközben beléptek a vendéglő ajtaján.
- Miért?
- Mert anyád minden mondatában megemlíti. - húzta el a száját a lány.
- Ők nagyon jól összebarátkoztak a múlt hónapban. - sóhajtott Lucas, majd a kabátja belső zsebéből elővette a meghívókat és átnyújtotta az ültető hostessnek, aki az asztalukhoz kísérte őket. Éppen leülni készültek, amikor Elena megpillantotta őket. Széles mosollyal az arcán sietett oda az asztalukhoz.
- Cyntia!Nagyon örülök, hogy el tudtatok jönni. - ölelte meg az asszonyt.
- Elena, köszönjük a meghívást. Örülök, hogy újra látlak. - válaszolta Cyntia.
- Hogy vagy Steven? - nyújtotta oda a kezét Elena a felügyelőnek.

Köszönöm jól. És te?
- Én is. - bólintott a lány, majd Lucas barátnőjére tévedt a tekintete. Néhány pillanatnyi kínos csönd állt be. A két nő egymást bámult, Lucas pedig Elenát. Aztán Cyntia oldalba bökte a fiát, mire az felocsúdott.
- Ó, bocsánat. Elena, hadd mutassam be neked Mary Palmert, a barátnőmet. Mary, ő itt Elena Lane, a kiváló szakácsnő és világjáró.
- Nagyon örülök, Mary. Remélem jól fogod érezni magad ma este és sok finom ételt fogsz kóstolni.
- Köszönöm. - bólintott Mary, miközben kissé fellengzős modorban végigmérte a lányt.

Újabb néhány másodperces szünet következett, amit Elena tört meg.
- Nos, akkor én hátramegyek a többi zsűritaghoz. Kellemes estét.
Elena kipirult arccal sietett hátra a konyhába.
- Felfuvalkodott kis liba. - morogta az orra alatt. A raktár felé tartott, ahol a húsokat tárolják, hogy kicsit lehűtse magát, amikor a folyosón nekiütközött az egyik versenyzőnek, egy fiatal fiúnak.
- Bocsánat, Miss Lane. - mondta a fiú zavartan, de közben nem Elenára nézett, hanem a folyosó vége felé bámult idegesen.
- Semmi baj, az én hibám. - válaszolta Elena mosolyogva, és elsétáltak egymás mellett. A fiú eltűnt a szeme elől, és ekkor vette észre, hogy elejtette egy fehér zsebkendőt. Utána akarta vinni, de végül jobbnak látta, ha odaadja egy másik versenyzőnek, hátha az majd átadja a srácnak...



Amikor senki sem volt ott, belopódzott az öltözőbe, és elővette a zsebéből a kis fiolát. Úgy gondolta, senki sem fog gyilkosságra gyanakodni. Jól megtervezett mindent. Senkit sem fognak hibáztatni. Ennek így kell történnie.
Beletette a tablettákat a táskába, egyet pedig kivett és porrá törte. Elkeverte az italban, megtörölte a kezét a zsebkendőjében, majd a két pohárral a kezében mosolyogva lépett ki az öltözőből.
Éppen szembe találkoztak.
- Barry, gyere, igyunk erre a remek napra. Biztosan nagy sikered lesz. - nyújtotta át áldozatának a vörösbort.
- Köszönöm. Remélem is, bár erős a mezőny. - válaszolta Barry, majd koccintottak és kiitta a poharat...



Federico nyitóbeszéde után, a tíz versenyző felállt a pultok mögé és elkezdték készíteni az előételt, amelyre húsz perc állt a rendelkezésükre. A meghívott vendégek izgatottan nézték a serénykedő szakácsokat, a zsűritagok pedig beszélgettek és a séfek mozdulatait figyelték. Elena felfigyelt rá, hogy az egyik szakács imbolyogni kezd a pultja mögött.
- Valami nem stimmel Barry Flynnel. - súgta oda Florentinonak.

A következő pillanatban Barry kiejtette a kését a kezéből és a padlóra esett.
Minden szakács abbahagyta a tevékenységét, Elena és Lucas pedig egyszerre szaladtak oda a férfihoz.
- Rosszul lett?Van pulzusa? - kérdezték páran.
Lucas leguggolt Barry mellé, és két ujját a nyaki ütőerére helyezte. Néhány pillanat múlva ránézett a feléjük hajoló Elenára, és megrázta a fejét.
- Meghalt.
Az emberek döbbent arccal nézték a halott férfit, két idősebb hölgy pedig elájult a sokktól.
Elena felegyenesedett és egy fehér zsebkendő jutott az eszébe...

Már megint megleptek!:)

Megint kaptam egy elismerést, amit nagyon köszönök Dettinek!:)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küldd tovább 11 blognak.


11 dolog magamról:

1. 25 éves vagyok.
2. Szeretem a matekot.
3. Utálom a sóskát.
4. Nehezen viselem az igazságtalanságot.
5. Szívesen végeznék önkéntes munkát Afrikában vagy Dél-Amerikában.
6. Imádom a hatalmas marhasteakeket jól átsütve, főtt kukoricával.
7. Rágom a körmömet.
8. Néha úgy érzem, nem erre a bolygóra kellett volna születnem...
9. Van olyan, hogy sétálok az utcán, és magam körül lassított felvételben látom az embereket.
10. Igyekszem sokat és sokfélét olvasni.
11. Botlábú vagyok, egyáltalán nem tudok táncolni!



Tangolita (Detti) kérdései:

1. Hiszel Istenben?
Istenben igen, csak némely földi szolgájában kételkedem.
2. Kisgyerekként mi volt a kedvenc meséd.
Andersen: Két gyertya
3. Hiszel a véletlenekben?
Nem!
4.  Melyik három dolgot vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?
Továbbra is éles bicska, szemüveglencse, Gonzalo Higuaín!:)
5. Kedvenc süteményed?
Anya gerbeaud-ja!:)
6. Ki vagy mi inspirál az írásban?
Zenék, amiket hallgatok. Mindig másfajta.
7. Milyen zenét szeretsz?
Uhhh, Nickelback-től Alejandro Sanzon át Mozartig sokfélét!
8. Melyik országban élnél szívesen?
Élnék Spanyolországban, Argentínában, de például Mozambikban is.
9. Premier League vagy La Liga?
Egyértelműen a spanyolok!:)
10. Hol laksz?
Miskolcon.:)
11. Hogyan látod magad 5 év múlva?
30 évesnek!:)



Kérdéseim:

1. Akciófilm Tom Cruise-al a főszerepben, vagy fekete-fehér film Fellini rendezésében?
2. Ha lenne egy időgéped, melyik korba mennél vissza vele?
3. Hiszel abban, hogy más dimenziók is vannak a világon azon kívül, amit az ember érzékelni képes?
4. Számodra mi a legfontosabb tulajdonság egy emberben, amitől felnézel rá?
5. Ki tudod rakni a Rubik-kockát?
6. Legemlékezetesebb gyerekkori élményed?
7. Kedvenc műsorod a tévében?
8. Autó vagy bicikli?
9. Szerinted meddig akarják még forgatni a Barátok köztöt?
10. Rossz szokásod?
11. Miért nem ütötte agyon Noé a két szúnyogot?



Továbbadom:

Un sueno en realidad
Corazones
Two worlds
Rex felügyelő fanfic
Egyfolytában megyek tovább és tovább...
Elfuthatsz, de nem menekülhetsz
El mundo detras
Kézzel lábbal
Futball princess

VIII.

Elena idegesen járkált fel-alá az őrizetes cellában a sevenhillsi rendőrörsön, mialatt a szomszéd szobában Lucas Bettyt hallgatta ki.
- Tehát Miss Malek, azt mondja, hogy pusztán megijedt, és ezért bújt el a rendőrség elől? – kérdezte a felügyelő a megszeppent lánytól.
- Igen, Mr. Lucas. Láttam, hogy Mrs. Pickett ott fekszik holtan az istállóban, és hogy engem keresnek. Megrémültem. Nem tudtam, hogy mit tehetnék. Ezért fordultam Miss Lanehez.
- Miss Lane pedig azt mondta önnek, hogy ne jelentkezzen a rendőrségen, és elrejtette önt a nyaralójában. Így volt?
- Miss Lane csak segíteni akart. Őt ne vádolják semmivel. Mindent megtett, hogy bebizonyítsa az ártatlanságomat. És nem értem őt miért nem kérdezi már meg. Hiszen ő tudja, hogy ki a gyilkos. És már valamilyen bizonyítéka is van!
- Tessék? Azt mondja, hogy Miss Lane már tudja, ki követte el a gyilkosságot? – Lucas szemei tágra nyíltak a kijelentés hallatán.
- Igen, persze. Ezért jött fel hozzám, mielőtt maga letartóztatott minket. Hogy elmondja nekem.
- És elmondta?
- Nem volt rá ideje, mert jött maga. – válaszolta a lány.
Lucas az asztalra csapott, majd intett a szoba sarkában álló rendőrtisztnek, hogy vigye vissza Bettyt a cellájába.
- És kísérje be hozzám Elena Lanet. – tette még hozzá.
Néhány perc múlva a tiszt egyedül tért vissza.
- És az őrizetes? – nézett rá kérdőn Lucas.
- Uram, a kisasszony nem hajlandó idejönni, amíg nem telefonálhat egyet.
Lucas dühösen nyitott be az őrizetes cellába. Elena karba font kezekkel állt meg előtte. A felügyelő odalépett hozzá.
- Elena! Betty azt mondta nekem, hogy tudod, ki a gyilkos.
- Nem mondok semmit, amíg nem telefonáltam egyet. – vágta rá a lány.
- Ügyvédet akarsz hívni?
- Nem mondom el, hogy kit akarok felhívni. Jogom van egy telefonhoz. Tudom, hogy ki a gyilkos, de addig egy szót sem szólok, amíg nem telefonáltam egyet.
Lucas nagyot sóhajtott.
- Gyere, Baker irodájából telefonálhatsz egyet.
Elena kilépett a cellaajtón, mögötte pedig Lucas és a rendőrtiszt haladt.
- Baker hol van? – kérdezte Elena út közben.
- El kellett mennie az egyik tanyára valami csirkelopás ügyében.
Elena bólintott, majd belépett az őrmester irodájába, és rögtön a telefonért nyúlt. Úgy ütötte be a számokat, hogy senki se lássa, kit hív.
- Életbe lép a terv, amit mondtam, rendben? De légy óvatos, kérlek. És köszönöm. – csak ennyit mondott, majd letette a kagylót.
Lucas kérdőn nézett rá.
- Életbe lép a terv? Elena, miért szórakozol így velem? Ez egy gyilkossági ügy. Kivel beszéltél, és milyen terv?
- Menjünk a Pickett-házhoz, út közben mindent elmondok.
- Na, nem, te őrizetben vagy. Egy tapodtat sem mozdulhatsz innen. Elmondod szépen, amit tudnom kell, és nem súlyosbítod tovább a saját ügyedet sem. Majd én intézkedem.
- Vagy veled megyek, vagy nem szólok egy szót sem.
- Elena ez már… - háborodott fel Lucas, de amikor látta, hogy a lány újra keresztbe fonja a karjait maga előtt, legyintett egyet. – Induljunk, de ajánlom, hogy út közben mindent elmondj!
Elena bólintott, majd kimentek az utcára, beültek a járőr kocsiba, és Greenfields felé vették az irányt…




Cyntia kiszállt Ward autójából, és a ház felé vette az irányt. Ward pedig leparkolt egy olyan helyen, ahol nem láthatták az autót, és a ház mögé lopódzott a nappali ablaka alá, hogy mindent jól halljon és közbe tudjon lépni, ha szükséges. Cyntia bekopogott és Miss Montgomery kisvártatva ajtót is nyitott neki.
- Ó, Mirs. Lucas, kérem, fáradjon be. Meglepett a hívása.
- Igen, köszönöm. És elnézést, hogy így önre törtem, de nagyon unatkoztam egyedül a panzióban, amíg a fiam nyomoz, Elena pedig szintén elfoglalt. És gondoltam Önnek is jól esne egy beszélgetés egy hasonló korú asszonnyal, ilyen nehéz időkben.
- Ez igazán nagyon kedves öntől. – válaszolta Miss Montgomery, majd betessékelte Cyntiát a nappaliba. – készítettem egy kis uzsonnát, foglaljon helyet.
- Köszönöm. – válaszolta Mrs Lucas, majd leültek egymással szemben és beszélgetni kezdtek. - Szóval hogy viseli Ed Pickett az édesanyja elvesztését?
- Ő, Mr. Ed nagyon erős jellem. Hasonlít a megboldogult édesapjára, aki szintén nagyon határozott férfi volt.
- Jól ismerte az idősebb Mr. Pickettet? – kérdezte Cyntia.
- Igen, meglehetősen. Tulajdonképpen fiatal korunk óta ismertem őt. Egy időben még udvarolt is nekem. De aztán Ed édesanyját vette feleségül.
- Ó, valóban? – kérdezett vissza Cyntia, majd fészkelődni kezdett a kanapén. – Nos, az az igazság, hogy én ezt másképp tudom, Miss Montgomery.
- Tessék? Ezt meg hogy érti? – nézett rá gyanakodva a szakácsnő.
- Nézze, bevallom egész konkrét oka is van annak, hogy idejöttem. Elena küldött, hogy mutassam meg önnek, ezt. – válaszolta Cyntia, majd egy nyomtatott papírt vett elő a táskájából, és átnyújtotta Miss Montgomerynek. – Ez egy házasságlevél. A két fél pedig, az idősebbik Edward Pickett, és ön.
- Ezt honnan szerezte? – pattant fel idegesen a szakácsnő.
- Nem ez a lényeg, hanem az, hogy ön fontos dolgot titkolt el a rendőrség elől. Ön, és az idősebb Mr. Pickett házasok voltak egykor, de aztán az ön férje megismerkedett a néhai Mrs. Pickettel, és elhagyta önt. Később megszületett Ed, ön pedig úgy tett, mintha békében váltak volna el egymástól, és mivel Mr. Pickett is ebben a hitben volt, felvette önt szakácsnőnek ehhez a házhoz, amikor ön megszorult anyagilag. Azért, hogy a régi szerelemre, most már állítólagos barátságra való tekintettel megsegítse önt. De Miss Montgomery, önben fortyogott a bosszúvágy, és bántotta, hogy a volt férje, és annak új felesége boldogan nevelik együtt a kisfiúkat. Ezért olyan tervet eszelt ki, ami meglehetősen sok évet vett el az életéből, de annál tökéletesebb lehetett volna. Először megölte a volt férjét, kihasználva azt, hogy Mr. Pickett szívbeteg volt. Túladagolta neki a szívgyógyszert. Mivel Mr. Pickett maga vette be a gyógyszereit, és mindig is kissé feledékeny ember volt, úgy gondolták, elfelejtette, hogy egyszer már bevette az aznapi tablettát, és rövidre zárták az ügyet. Szívroham a gyógyszer túladagolása miatt. Baleset. A terve első része tehát sikerült, már csak Mrs. Pickettet kellett félreállítani az útból, de ehhez még várnia kellett, hogy felnőjön az örökös, akire rákenheti majd a gyilkosságot. Teltek az évek, és most, néhány hónapja úgy gondolta, elérkezett a pillanat, hogy Mrs. Picketten is bosszút álljon, és ráadásul megszerezze azt a gyémánt brosst, amit még sok évvel ezelőtt ön nézett ki egy ékszerboltban, de aztán Mr. Pickett a második feleségének vásárolt meg. Először úgy gondolta, hogy Ed Pickettre keni az édesanyja meggyilkolását, de aztán még jobb bűnbakot talált Bettina Malek, az albérlő személyében.
- Hát ez eddig egy igazán lehengerlő elmélet, Mrs. Lucas, gondolom a fia öntől örökölte a nyomozáshoz szükséges képzelőerőt. Na de hogyan követhettem én el a gyilkosságot?- kérdezte Miss Montgomery.
- Ha megengedi, folytatom. Aznap reggel, amikor Mrs. Pickett meghalt, ön kicsit korábban kelt fel. Odament a széfhez, és mivel ön ismerte a kódot, mert korábban kileste, amikor Mr. Ed kinyitotta széfet, egyszerűen azt használta a kinyitáshoz. Persze itt máris elkövetett egy hibát. Nyomot hagyott, mert amikor visszazárta a széfet, nem állította nullára a számokat, hanem 0822-re, vagyis az ön és Mr. Pickett házasságkötésének dátumára. Augusztus 22. Mondja, ezt miért tette?
- Nos, nem tudom. Nem bírtam megállni. – vonta meg a vállát Miss Montgomery. – Már rájöttem, hogy hiba volt.
- Igen, valóban az volt. Mert most már elmondhatom, hogy Elena gyanúját ez ébresztette fel először. Na de, hogy folytassam. Ön kivette a széfből az ékszert, aztán kiment az udvarra, hogy az egyik használaton kívüli épületben elrejtse, amíg pénzzé nem tudja tenni. Ezután akarta álmában megölni Mrs. Pickettet, de a sors másképpen alakította a történéseket. Mrs. Pickett ugyanis korábban ébredt, lejött az emeletről, és meglátta, hogy a bejárati ajtó nyitva maradt. Kiment az udvarra, és meglátta önt az ékszerrel a kezében. Természetesen magyarázatot akart, de ön e helyett megütötte, amitől az asszony elájult. Ezért volt az az ütésnyom a fején. Ezután hirtelen eszébe jutott valami. Tudta, hogy Betty nincs otthon, mert korábban már kifigyelte, hogy eljár megetetni azokat a macskákat. Fogta és leütötte a lakatot az istállóajtóról, majd bevonszolta oda az asszony eszméletlen testét, és letakarta egy pokróccal. Ezután beszaladt a házba, hogy feltörje a széfet, mintha azt Betty nyitotta volna ki, mert a lány ugyebár nem ismeri a kódot. Majd bement a lány szobájába, és elvette a borítékvágót. Gyorsan zsebe rakta, mert meghallotta, hogy Mr. Pickett megérkezett, majd kétségbeesést színlelve szaladt elé, és elmondta neki, hogy mi történt. Együtt kiszaladtak az istállóba. Mr. Ed meglátta az édesanyját, de hirtelen nem a pokróccal vagy bármi mással foglakozott, hanem azzal, hogy minél előbb hívj a rendőrséget. Nem is volt képes közelebbről megnézni az édesanyját, és természetesen elhitte önnek, hogy az asszony már halott. Beszaladt a házba, hogy a rendőrséget hívja, maga pedig kint maradt. Ekkor ölte meg Mrs. Pickettet a borítékvágóval. A hideg az ön kezére játszott, hiszen a halál időpontját nehezebb volt így megállapítani.
- Bravó. Nos, mit tagadjam, így történt. De vajon azt is tudja, hogy a brosst hogyan próbáltam beadni a zálogházba? Hiszen a kamerák és az eladó vallomása alapján egy magas vöröses hajú férfit keres a rendőrség.
- Nagyon egyszerű. Ön elég magas. Parókát és sapkát húzott. Valamint ellopta Jacob Pears kabátját, ezzel még inkább Bettyre terelve a gyanút, hiszen az ő barátja Ted Dawson is vörösesbarna hajú.
- Bravó. Mit tagadjam, így történt. Csak egy kérdésemre válaszoljon. Elena Lannel együtt eszelték ki a megoldást?
- Nem. Tulajdonképpen Elena jött rá mindenre. Én csak a közvetítő vagyok.
- Értem. – állt fel Miss Montgomery és járkálni kezdett a nappaliban. – Gondoltam, hogy Elenával vigyázni kell. De ő is felelőtlen volt, amikor ideküldte magát egyedül. – mondta, majd hirtelen felkapott egy nehéz könyvtámaszt a polcról és nekitámad Cyntiának, ám ekkor Ward lépett be a nappaliba és lefogta a szakácsnőt. Néhány pillanat múlva Lucas is megérkezett Elena és egy rendőrtiszt társaságában. Elena azonnal odaszaladt Cyntiához.
- Jól vagy, nem esett bajod?
- Nem, Elena, jól vagyok. Jól csináltam? – kérdezte az asszony.
- Igen, Cyntia. Jobban nem is lehetett volna. Köszönöm. – ölelte meg Elena.
Ekkor egy másik rendőrtiszt lépett be a nappaliba egy hosszú kabáttal és egy parókával a kezében.
- Felügyelő úr, ezeket találtam az egyik emeleti szobában. – mutatta fel a tárgyakat, mire Lucas bólintott neki.
- Csomagolja be őket. – mondta, majd a szakácsnőhöz fordult. – Miss Montgomery, letartóztatom önt Mrs. Abigail Pickett meggyilkolása és egy nagy értékű gyémánt bross, valamint egyéb más jegyzőkönyvbe vett értéktárgyak ellopásáért. Minden más majd a rendőrőrsön. Bilincseljék meg.
Miss Montgomery fenyegetőn nézett Elenára, aki viszont határozottan a szemébe nézett.
- „… maradt egy férj, aki csalja a felségét, és egy elhagyott asszony, akit félrevezetnek.” – idézte Elena.
- Igen. Edward már elkezdte a kapcsolatot Abigailel, mikor még az én férjem volt. Ez megbocsáthatatlan…

Másnap reggel Elenát és Bettyt is kiengedték az őrizetből. Mindketten a panzióba siettek. Ed Pickett és Ted Dawson már ott várta őket, Cyntiával együtt. Később Lucas is megérkezett, és együtt ültek le reggelizni.
- Szóval akkor eladod a farmot és Gillianhez költözöl? – kérdezte Elena Pickettől.
- Igen. Képtelen lennék abban a házban lakni ennyi borzalom után.
- Megértem. – bólintott Elena.
- Jacob Pears és Jim Todd maradnak az új tulajnál, Tedet viszont tapasztalatlannak tartja a fickó, így miatta még aggódom. – mondta Ed, majd ránézett a fiatal Dawsonra.
- Nagyon rendes öntől uram, de már van állásom.
- Tényleg? – csodálkozott Ed.
- Igen. – bólintott Betty. – Tudja, Elena még nem talált senkit Lucy Campbell helyére, mióta szegény lány meghalt, így felajánlotta nekem és Tednek, hogy segítsünk neki a panzió körül, és megkaphatjuk Lucy régi szobáját.
- Hát ez remek. Nagyon jó ötlet Elena. – mosolygott Cyntia.
Reggeli után Pickett átvitte Tedet és Bettyt Greenfieldsbe, hogy összepakoljanak, és ő majd segít nekik átköltözni Elenához. Elena pedig Cyntiáéktól búcsúzott, akik visszautaztak Londonba, mivel Lucas hivatalosan még nem zárta le a Pickett aktát. Cyntiától gyorsan elbúcsúzott a lány, és megígérték egymásnak, hogy gyakrabban fognak összejárni. Miután az asszony beszállt a kocsiba, Lucas lépett oda Elenához.
- Köszönöm, hogy nem emeltél vádat ellenem. – mondta Elena.
- Nos, el tudtam simítani a dolgot, mivel közreműködtél az ügy felderítésében.
Néhány pillanatig hallgattak, majd Lucas tette fel a kérdést.
- És mi, Elena?
A lány az állát vakargatta, aztán a felügyelő szemébe nézett.
- Steven, az a baj, hogy nem tudlak hová tenni. Így pedig ennek az egésznek semmi értelme. Nem bízol bennem, és én sem benned. Sajnálom.
A kezét nyújtotta a felügyelőnek, majd bement a házba…

VII.

Lucas elindult Ted Dawson felé.  A személyleírása tökéletesen megegyezett, azzal a férfiéval, aki a gyémántbrosst akarta beadni a zálogházba.
- Uram, elnézést. Válthatnánk néhány szót? – szólította meg Tedet, aki éppen az istállóajtót zárta lakatra.
Dawson megállt és ránézett a felügyelőre.
- Miben segíthetek, uram.
- Én Steven Lucas vagyok a Scotland Yardtól. Feltennék önnek néhány kérdést. Ön ugye itt dolgozik?
- Igen, Mr. Lucas. Az állatokat gondozom.
- Mióta dolgozik itt?
- Csak néhány hónapja. Azt hiszem három vagy négy.
- Minden nap itt van?
- Nem uram, egy szabadnapom van egy héten.
- Tegnap itt volt?
- Igen, tegnap is jöttem, reggel, hogy szoktam. A többiekkel együtt.
- Kik azok a többiek?
- Jacob Pears, és Jim Todd. Hárman jöttünk tegnap. Mindannyian itt lakunk a faluban. Reggel összegyűlünk a helyi kocsmában, egy rumos kávéra, aztán együtt jövünk ide Pears kocsiján.
- Értem. Hol vannak a munkatársai? – kérdezte Lucas.
- Ők már elmentek. Most én voltam a soros, hogy bezárjak mindent.
- Megadná nekem a címüket?
- Persze, jöjjön velem a kisházba. – bólintott Dawson, majd elindultak egymás mellett a munkások pihenőhelye felé.
- Ha már itt dolgozik három-négy hónapja, akkor ismeri Bettina Maleket, az albérlőt, ugye? – kérdezte Lucas, miután zsebre vágta a papír cetlit, amire Ted a másik két munkás címét írta fel.
- Igen, persze. – válaszolt tétován Dawson.
- Beszélgetett is már vele?
- Igen, tudja felügyelő úr, az az igazság, hogy Betty és én együtt vagyunk.
- Ó valóban? – lepődött meg Lucas. – És mióta, ha nem vagyok indiszkrét?
- Hát, tulajdonképpen már azóta, hogy itt dolgozom. Nem sokkal utána kezdtem udvarolni neki.
- Ez nagyon érdekes. Feltennék egy kérdést, Mr. Dawson. El tudja képzelni ön Bettyről, hogy ő lopta el az ékszereket a Pickett család széfjéből, és ő ölte meg Mrs. Pickettet?
- Na de uram, mégis hogy képzeli…
- Tudom, hogy ez furcsa kérdés, de mégis felteszem.
Dawson nagyot sóhajtott, majd lassan és tagoltan válaszolt a felügyelőnek.
- Nem, Lucas felügyelő, ezt teljesen kizártnak tartom.
- Köszönöm, hogy válaszolt. Még egy kérdésem lenne. Hol volt ön tegnap késő délután, hat óra körül?
- Hazafelé mentünk Pears-el. Kérdezze meg őt, igazolhatja.
- Így lesz. Nem is tartom fel tovább. Még egyszer köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt.
Kezet fogtak, majd Lucas kilépett a kisházból. Elhatározta, hogy a kérdezősködést a két munkatársnál folytatja, legfőképpen ennél a Jacob Pearsnél, aki igazolhatja Ted Dawson alibijét a tegnap délutánra vonatkozóan. De előbb még gyorsan telefonálnia kell egyet.
- Szia, Peter, itt Lucas. Szeretném, ha ráállítanátok egy járőrt valakire. A neve Ted Dawson. Igen, a most folyó ügyemmel kapcsolatos. Igen, mondom a munkahelye címét és a személyleírását…

Elena fel-alá járkált a nappalijában. Valamit ki kell találnia. Egyelőre semmi nincs a kezében. Az okiratra is várnia kell még, de az önmagában nem sokat ér. Itt bizony kockázatot kell vállalni, ha rá akarja bizonyítani a gyilkosságot a tettesre. Pedig teljesen biztos benne, hogy ő az. Ó, hiszen milyen egyszerű. Az a néhány sor… Az volt az útmutató. Nem ez lenne az első eset. Az az átkozott bosszúvágy, ami megmérgezi az emberek lelkét. Na meg a pénz. Két gyakori indok a gyilkosságra. És itt most mindkettő szerepet játszik.  De mit kellene tenni most? Elena, akárhogy törte a fejét, semmi nem jutott az eszébe. Ráadásul az kell, hogy Lucas is szem és fültanúja legyen mindennek. A tárgyi bizonyítékoknak meg kell lennie valahol. Csak kicsit fel kell zaklatni a gyilkost. Akkor majd előbújik a rejtekéből és megmutatja az igazi arcát…
Elena mögött Cyntia állt meg egy tálcával a kezében.
- Gyere, egyél egy pár falatot. – szólalt meg.
A lány hátrafordult és rámosolygott az asszonyra.
- Köszönöm, de most nem kérek. Egy falat sem megy le a torkomon.
- Talán mégis csak az lenne a legjobb, ha egyszerűen elmondanád Stevienek, hogy mire jöttél rá. – mondta Mrs. Lucas, miközben letette a tálcát az asztalra.
- De hát ő nem tudja, hogy én is nyomozok az ügyben. Akkor fény derülne rá, hogy elrejtettem Bettyt. Ráadásul mivel bizonyítékom nincs, nem hinne nekem, hanem kapásból szegény ártatlan lányt tartóztatná le. Jaj, de nehéz ügy ez. – sóhajtott Elena, és lehuppant a kanapéra.
- És gondolod, hogy valóban nem hinne neked?
- Bizonyíték nélkül? Cyntia, akármilyen kapcsolatban is vagyok a fiaddal, ő egy rendőr. Szabályok kötik, én pedig törvényt szegtem. És szerinte Betty is. Nem, ilyen egyszerűen nem szólhatok neki. Kell egy terv. De egyelőre még türelmesnek kell lennem…




Tegnap délután nem sokon múlt a lebukás. Óvatosabbnak kell lenni. Nem szabad elkapkodni semmit. A rendőrség teljesen másra gyanakszik. A terv már majdnem tökéletesen megvalósult. Akkor aztán itt hagy mindent, és új életet kezd máshol. Azzal, hogy Betty eltűnt, csak még inkább magára terelte a gyanút. Az egyetlen, aki gondot jelenthet, az Elena Lane. Van valami annak a nőnek a szemében. Valami baljós. Úgy nézett rá, mintha tudná…De nem. Az lehetetlen. Mégis mit tudhatna. És ha tud is valamit, nincs rá bizonyítéka. Hiszen mindent gondosan elrejtett. Most már csak a kabátot kell a megfelelő helyre tenni, hogy a gyanút végképp ráterelje Bettyre. Nem lesz semmi gond. Csak türelem…




Miután Lucas végzett Pears és Jim Todd kihallgatásával, visszament Sevenhillsbe a panzióba. Todd nem sok érdemleges információval szolgált. Pears igazolta Dawson alibijét, de mondott még valami érdekeset. Eltűnt a kabátja. Egy hosszú kabát. Könnyen meglehet, hogy ez a kabát azonos azzal, amit a tettes viselt a zálogházban. Márpedig Pears kabátjához nem fér hozzá akárki. Ő maga nem lehetett, mert túl alacsony. Toddra sem illik a személyleírás. Pickett és Dawson azonban könnyedén hozzáférhetett ahhoz a kabáthoz, tehát kettejük között kell keresni a tettest. Mármint azt, aki a gyémántbrosst akarta értékesíteni. Mert Mrs. Pickett gyilkosa ettől még lehetett Bettina Malek is. Dawsonnak a gyilkosság időpontjára van alibije. Az a baj, hogy tegnap délután hatra is. Mindkettőt a munkatársai igazolták neki. Lehet, hogy Pickett játszott össze Bettyvel? Elég vad elképzelés, de nem lehetetlen. Bettyt a föld alól is elő kell keríteni valahogy.

Lucas leparkolt a panzió előtt. A földszinten a szalonban égett a lámpa. Vajon Elena itthon van? Kopogott, mire a lány kabátban nyitott neki ajtót.
- Szia Elena. Most jöttél te is? Nem láttalak.
- Nem, én most indulok. – válaszolta a lány.
- Hová?
- Csak sétálok egyet. Később találkozunk. – azzal kiviharzott az ajtón.
Cyntia jött a fia elé, aki gyanakodva bámult Elena után.
- Hová ment?
- Azt mondta, sétál egyet. – válaszolta az asszony.
- Nem, én nem hiszem. Túlságosan izgatott volt. Mintha készülne valamire. Jobb, ha utánamegyek.
- Ne, kisfiam, ne kövesd. Csak még jobban magadra haragítod. – próbálta elterelni Cyntia a felügyelő figyelmét, de sikertelenül.
- Szerintem meg titkol valamit. Inkább utánamegyek. – mondta Lucas, és már indult is.
Igyekezett kellő távolságból követni Elenát, hogy a lány ne vegye őt észre. Meglepődött, amikor elhagyták a falu határát, és a szőlődombok felé vették az irányt. Itt még óvatosabbnak kellett lennie, hiszen Elena bármikor rájöhetett volna, hogy mögötte halad. Tudta, hogy a lánynak van egy is háza odafent, de ő maga még nem volt ott.  Sejtette, hogy most odamennek, de vajon miért? Úgy határozott, hogy Elbújik egy fa mögött, amíg Elena bemegy a házba, és csak aztán fog közelebb lopózni, hogy meg tudja, mi folyik itt. Amikor meglátta, hogy egy fiatal lány nyit ajtót, azonnal rájött, hogy ki az, és hogy miben sántikál Elena. Leguggolt az ablak alatt, hogy elkapjon néhány hangfoszlányt, majd bekopogott a házba. Mivel nem érkezett válasz, Lucas szóval próbálta meggyőzni a bent lévőket.
- Elena, én vagyok az, Steven. Nyisd ki, tudom, hogy odabent vagy.
Még mindig semmi válasz.
- Elena. Ne nehezítsd meg a dolgomat, nagyon szépen kérlek. Ezzel csak rontasz a helyzeten, ami már egyébként se túl fényes.
Elena kinyitotta az ajtót.
- Bettina Malek is itt van, ugye? – kérdezte a felügyelő, mire Betty is előbukkant az ajtó mögül.  – Hát ez szép! Szóval itt rejtegeted egy gyilkosság gyanúsítottját? Elena, elment az eszed? Van fogalmad róla, hogy mit csináltál?
- Megvédtem egy barátomat attól, hogy börtönbe zárják olyasvalamiért, amit nem ő követett el.
- Nem. Akadályoztad a nyomozást. Ezt pedig a törvény bünteti. Most mégis mit csináljak? Elena, tudod, hogy nem tehetek mást. Mindkettőtöket őrizetbe kell, hogy vegyelek.
A lány ránézett, majd előre nyújtotta a két csuklóját.
- Mehetünk, felügyelő úr…

VI.

Betty kulcsra zárta az ajtót, miután Elena belépett a kis szőlőhegyi lak előszobájába. Levette a kabátját, majd mindketten bementek a szobába, ahol a kandallóban lobogó tűz kellemes meleget árasztott. Betty friss teát készített mindkettőjük számára, majd leültek a kandalló mellé a szőnyegre és a fiatal kelet-európai lány beszélni kezdett.
- Szóval Ted Dawson két hétre rá kezdte nekem csapni a szelet, hogy a Pickett-házba költöztem. Nem vertük nagydobra a dolgot, mert nem tudtuk, hogy Mr. Pickett vagy az édesanyja mit szólna hozzá. Eleinte csak eljártunk moziba, meg sétálni, tudja, hogy megy ez, Miss Lane?
Miss Lane csak bólintott erre, és a kezdeti düh, amit a lány iránt érzett a titkolózás miatt, szépen lassan elolvadt.
- Szóval mostanában – folytatta Betty – kezdett komolyabbra fordulni a kapcsolatunk, és nem akartunk tovább titkolózni, de aztán ez a borzalmas esett, és, hogy engem vádolnak, kicsit közbeszólt.
- Értem. – válaszolta Elena. – És milyen ember ez a Ted Dawson? Ha jól tudom, nemrég dolgozik Ednek.
- Valóban nem. Egy hónappal előttem jött a tejgazdaságba. Azelőtt Brightonban lakott. Iskolába járt és pincérként dolgozott egy tengerparti hotelben. Egyébként villanyszerelőnek tanult és jó eredménnyel végzett, de aztán csak a gazdaságban tudott elhelyezkedni. Amúgy mindenhez ért. Sok dolgot ő csinál meg a ház körül Mr. Pickettnek. Amolyan karbantartó szerepet is betölt.
- És mennyire ismerted meg? Becsületesnek tartod? Tudom, hogy ez furcsa kérdés, hiszen te nyilván szereted őt, de mégis megkérdezem. Ha válaszoltál, elmondom, miért fontos.
- Nos, igen. Ted tudtommal még nem tett semmi törvénybeütközőt. Sosem volt dolga a rendőrséggel, ha ilyesmire céloz, Miss Lane.
- Igen, erre gondoltam. – bólintott Elena.
- Nem, Ted jó ember. Jószívű és udvarias. Ugye őt nem gyanúsítják? – kérdezte a lány és egyre idegesebb lett.
- Egyelőre nem. De az is előfordulhat.
- Miért? Mit tudott meg Miss Lane? Kérem, mondja el nekem. Ha Ted bajban van, arról tudnom kell.
Elena sóhajtott egyet.
- Tegnap valaki megpróbálta beadni szegény Mrs. Pickett gyémántbrossát egy zálogházba. Pechére a rendőrség figyeltette azt a zálogházat, és majdnem fülön csípték, de el tudott menekülni, méghozzá az ékszerrel együtt. De nyilván máshol is fog próbálkozni.
- És ennek mi köze van Tedhez? Azt hiszik, hogy ő volt az?
- Az illetőről van személyleírás, amit az eladó adott. Mondjuk nem túl pontos. A biztonsági kamera felvétele is megvan, Lucas felügyelő most tekinti meg, ha jól gondolom. Oda indult, mielőtt én eljöttem. A lényeg az, hogy a brosst, egy magas, hosszú kabátot és sapkát viselő, bajuszos férfi próbálta meg eladni. És a boltos a sapka alatt látta a hajszínét is. Állítólag vörösesbarna volt.
- Jézusom, Ted is magas és vörösesbarna hajú! – kiáltott fel Betty, majd a szájára tapasztotta a kezét.
- Igen, így van. És ha jól gondolom, alibije sincs a kérdéses időpontra. Tegnap beszéltem vele, és Jacob Pearsel. Miután elmentünk, Pickett őket is hazaengedte.
- Ez nem lehet igaz. Ha kitudódik, hogy Ted és én együtt vagyunk, akkor végképp minket fognak gyanúsítani. Azt fogják hinni, hogy összejátszottunk. Hogy én megöltem Mrs. Pickettet, és Ted megpróbált pénzt csinálni az ellopott brossból. – hadarta Betty, miközben a sírás kerülgette.
- Sajnos ez könnyen meglehet, de még nem tartunk itt. Viszont Lucas nemsoká ki fogja kérdezni Dawsont, ebben biztos vagyok.
- Miss Lane, nagyon kérem, találjon ki valamit. Ted nem tehette, ő becsületes. – kérlelte Betty Elenát.
- Milyen érdekes, Ted tegnap ugyanezt mondta rólad. – válaszolta Elena, majd szokása szerint az állát vakargatva gondolataiba merült.
Néhány perc múlva felállt, és járkálni kezdett körbe a szobában.
- Kinek nincs alibije tegnap késő délutánra, akire illik a személyleírás, és érdekében állt a bűncselekmény. Az egyik valóban Ted Dawson, ha ti ketten összejátszottatok. – töprengett Elena, mire Betty heves tiltakozásba akart kezdeni, de a panziós lány ügyet sem vetett rá, hanem folytatta a gondolatmenetet. – a másik Ed Pickett, akinek szintén vörösesbarna haja van, és tegnap azt mondta, hogy még van egy kis elintéznivalója, aztán eltűnt. Igen, Lucas majd kideríti, hol járt délután. Talán Gilliannél, a menyasszonyánál. De az is lehet, hogy… - hirtelen megállt és az arcára egyszerre ült ki a rémület és a megvilágosodás. . Betty, nekem most el kell mennem. Nagyon kérlek, ne mozdulj innen, és bárki jön rajtam, vagy Wardon kívül, ne nyiss neki ajtót. Értetted? Senkinek!
- Igen, értettem. – bólintott a lány.
Elena felkapta a kabátját és máris az ajtón kívül volt. Visszaigyekezett a faluba, hogy újabb fuvart kérjen Wardtól…

Amikor leparkoltak a Pickett ház előtt, Miss Montgomery jött eléjük.
- Miss Lane, Mr. Ward. Újra Mr. Pickettet keresik? Jelenleg nincs itthon.
- Értem, és mikor jön vissza Ed?
- Tulajdonképpen hamarosan. Talán félóra. Szeretnék megvárni?
- Igen, Miss Montgomery, az jó lenne. Persze csak ha nem zavarunk. – bólintott Ward.
- Egyáltalán nem zavarnak. Jöjjenek csak.
Mindannyian bementek a házba. A szakácsnő odabent elvette a kabátjukat és hellyel kínálta őket.
- Hozhatok önöknek valamit? – kérdezte, mire Elena és Ward egyöntetűen rázták a fejüket.
- Köszönjük, most nem.  – válaszolta Elena.
Miss Montgomery leült velük szemben és érdeklődő arccal kérdezte.
- A rendőrség jutott már valamire az ügyben?
- Nos, haladnak a nyomozással. De még túl sok az elvarratlan szál, legalábbis azt hiszem. Lucas nyomozó természetesen nem sokat mondhat az ügyről. – válaszolt Elena mosolyogva.
- Szegény, jó Mrs. Pickett. – sóhajtott a szakácsnő. – Már olyan hosszú ideje szolgálok itt, hogy elmondhatom, jó barátságban voltam vele.
- Valóban? – kérdezte Elena. – Mennyi ideje van a Pickett családnál?
- Ó, van annak már húsz éve is. Igen, mert Mr. Ed serdülő korban volt, amikor munkába álltam itt. Én akkoriban töltöttem a harmincötöt.
- Értem. Akkor gondolom sok mindent megélt a családdal. – bólogatott Elena.
- Igen, sok jót és rosszat. Mr. Ed érettségijén nagy ünnepség volt.  Aztán nem sokkal később az idősebb Mr. Pickett halála. Az nagy csapás volt a családnak és a gazdaságnak is. Csoda, hogy túlélték.
- Hogyan halt meg Ed édesapja?
- Szívrohamban. – válaszolta Mis Montgomery. – Sajnos mindig is voltak szívproblémái.
- Mindig is? – kérdezte Elena csodálkozva.
- Igen. Gyógyszert is szedett rá.
- Értem.
Beszélgetés közben hallották, ahogy kinyílt a bejárati ajtó, majd kisvártatva Ed Pickett kukkantott be a nappali ajtaján.
- Nahát, Elena, Tony. Engem kerestek? – mosolyogott.
- Igen. Még valami eszembe jutott, ha nem baj. – bólintott Elena.
- Nem, dehogyis. Örülök, hogy látlak titeket. – mosolygott Pickett, majd a szakácsnőjéhez fordult. – Miss Montgomery, készítene nekem egy sonkás tojást? Mindjárt éhen halok.
- Igen, Mr. Ed. – bólintott az asszony, majd eltűnt a konyhaajtó mögött.
- Szóval, miben tudok segíteni, Elena? – helyezkedett el Ed a kanapén, mire a lány és a doktor is visszaültek.
- Ed, fontos, hogy őszintén válaszolj. Hol voltál tegnap, miután itt hagytál minket Dawsonékkal?
- Átmentem Gillianhez. Miért?
- Azt nem mondhatom el egyelőre.
- Csak nem rám gyanakszol, Elena? Vagy a rendőrség hiszi, hogy én tettem? – vágott dühös arcot a férfi.
- Egyelőre senki sem gyanakszik rád, de még ez is előfordulhat. Meg kell értened, hogy sajnos ilyen esetben az örökös mindig gyanúsított.
- Na de anyámat nem tegnap délután ölték meg? Akkor miért fontos, hogy hol voltam?
- Azt nekem nincs jogom elmondani. De fontos, hogy tudjam Ed. Az igazság érdekében. Ugye az igazság téged is érdekel?
- Persze, hogy érdekel. – válaszolta Pickett immár nyugodtabb hangon. – Szóval átmentem Gillianhez. Szükségem volt rá, hogy beszéljek vele. Ott is aludtam, onnan jövök most. Csak Gillian tudja tanúsítani.
- Értem. Köszönöm, hogy őszintén válaszoltál. Most megyünk. – bólintott Elena, majd Ed az ajtóhoz kísérte őt és Wardot. Az ajtóban még megfogta Elena karját, mire a lány kérdőn nézett rá.
- Elena. Nem én öltem meg anyámat…

Lucas ötödszörre nézte meg a kissé szemcsés videó felvételt, amit a biztonsági kamera készített a lehetséges tettesről, de nem volt sokkal közelebb a megoldáshoz. Mindenesetre kérte a technikust, hogy nyomtasson ki egy fotót az illetőről, és sokszorosítsa, majd osszák szét a rendőrök között, és a különböző zálogházakban és ékszerboltokban is.
- Nem árt, ha az utcán is szétosztanak belőle, és ki is plakátolják. Hátha valaki meglátja. A lakossági bejelentése is segíthetnek. – mondta, mire a mellette álló járőr bólintott.
A felügyelő ezután autóba ült, és Greenfieldsbe ment, hogy kikérdezze a munkásokat, valamint újra beszéljen Ed Pickettel.

Amikor a Pickett-házhoz házhoz ért, ismerős autót látott elhajtani onnan. Kicsit gondolkodott rajta, majd vállat vont, és kiszállt a kocsiból.
Ed Pickett még kint volt a bejárati ajtónál.
- Mr. Pickett, beszélhetnék Önnel négyszemközt? – lépett oda hozzá Lucas.
- Hogyne felügyelő úr. Fáradjon beljebb. Nem baj, ha közben eszek?
- Nem, csak nyugodtan. Talán én jöttem rosszkor?
- Nem, jöjjön csak. Ön nem éhes? Miss Montgomery isteni omlettet készít. – invitálta be Pickett a házba a felügyelőt.
A konyhába vezette, majd mindketten helyet foglaltak az ebédlő asztalnál, és Ed hozzálátott a sonkás tojáshoz.
- Csak egyetlen kérdésem lenne, Mr. Pickett. Hol volt ön tegnap délután úgy hat óra körül?
- A menyasszonyomnál voltam. Gillian Smithnél. Innen úgy tizenöt kilométerre lakik egy tanyán a főút mentén. Csak ma reggel jöttem el tőle.
- Tudja ezt igazolni valaki?
- Hát Gillianen kívül senki.
- Autóval ment a menyasszonyához?
- Igen, felügyelő úr.
- Esetleg nem kapták gyorshajtáson, mert akkor lenne róla fotó.
- Nem tudom, nem figyeltem, de nem hiszem, hogy gyorsabban mentem volna a kelleténél.
- Nos, ezt ellenőrizni fogjuk. Tájékoztatnom kell Önt, Mr. Pickett, hogy tegnap valaki megpróbálta beadni az édesanyja brossát egy közeli zálogházba. A helyzet az, hogy az illető férfi volt, és Önre illik a személyleírás.
- Értem. – bólintott Pickett. – Nos, felügyelő úr. Én elmondtam, hol voltam tegnap délután.Az ön feladata kideríteni, hogy igazat mondtam-e…

Lucas kilépett a házból, és beleszippantott a hideg levegőbe. Körülnézett az udvaron, és ekkor észrevett egy férfit, aki az istállóajtó körül tevékenykedett. Egy magas vörösesbarna hajú férfit…